Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Magyar István
Feladatköre rendkívül széles volt, a földmérői munkán túl úgyszólván minden vármegyei műszaki munkával foglalkoznia kellett, így pld. árvízvédelemmel, folyószabályozással, a vármegye épületeinek karbantartásával, s az állami utak felügyeletével is. Neve több megyében is jól csengett, számos helyről hívták térképezni, így magán- vállalkozásaival fel nem hagyhatott. így mérte fel 1783-ban a Komárom megyei Kisbölcs- háza és Nyeskenye pusztákat (igaz, e két település az időben Veszprém vármegyéhez tartoztak), 1784-ben pedig a Veszprém vármegyei Gic és Gerencsér nevű falvakat, valamint a Komárom vármegyei Tárkány községet térképezte. 1785-ben II. József átszervezi az ország közigazgatását, megszünteti a megyerendszert, megyéket egyesít, 10 körzetet hoz létre. Amikor aztán 1786. február 10-én aláírásával elrendeli az új adókivetés alapjául szolgáló teljes körű földmérését, ennek a 10 körzetnek a központja lesz a végrehajtás központja is, amiket Főkomisszióknak neveztek. A kerületekbe betagozódott 5-6 megye székhelyén pedig az Alkomissziók működtek. Ezen Alkomissziók egyik tagja a vármegye földmérője volt, ennélfogva Magyar Istvánra is komoly feladatok vártak. A magyar mérnökök nem is győzték a munkát, s mivel a birodalom más részein a felmérések már megtörténtek, elözönlötték az országot a külországból jött (elsősorban katonai) mérnökök. Csak Győr és Moson megyében 6-7 német és francia-olasz nevű mérnök nevével találkozunk, ami azt jelenti, hogy ha más megyékben is így állt a helyzet, országosan akár 100-150 idegen mérnök is dolgozhatott. A Győrben székelő kerületi Főkomisszió irattára szerint a katonai mérnökökön túl polgári mérnököket is alkalmaztak, pl. Csehországból, 2 Ft-os napidíj megfizetésével. Mint kerületi főispán Győry Ferenc gróf volt a Főkomisszió feje, aki Magyar Istvánról feltételezte, hogy szaktudása kapcsán mindenben a segítségére lesz. Kezdetben a községi bizottságok megszervezésekor valóban segítségére is volt, részt vett az oktatásban, mintatérképeken mutatta be a feladatot, a földmérés tudományát. Amikor a magyar kisnemesség, sőt a mágnások is feudális kiváltságaikat féltve szinte nemzeti ellenállással gátolták a felméréseket, a munkálatok teljesen elakadtak. Magyar István is a pártjukra állt, s amikor a községek állandóan csakis Magyar Istvánt kérik földjeik felmérésére (benne bíztak az idegenekkel szemben), és Magyar nem fojtja magába a jozefinista kormányzás kritikáját - sorsa megpecsételődik. 1786 novemberében az addig kiváló mérnök egyszeribe „hiányos felkészültségűvé" válik, sőt 1787 februárjában fizetését is letiltják, 1787. május 1-jén pedig Győry gróf parancsost ad ki, hogy az ellenszenvessé vált figurától a hivatalos iratokat azonnal vegyék vissza, szolgálati viszonyát pedig szüntessék meg. A régi megyei vezetés megpróbálja menteni választott mérnökét, de Győry hajthatatlan, s május 15-ével Magyar István megyei működése véget ért. Utóda egy Király György nevű frissen végzett mérnök lett, aki már az 1782-ben alapított Oktatóábrák a II. ]ózsef-féle kataszteri felméréshez
