Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Balla Antal
A pesti térkép után oly térkép következett, ami magába foglalta most már Pest város egész belső és külső területeit is, amelyet Fodor Ferenc egyenesen kartográfiai remekműnek nevez tanulmányában. Hallatlan munkaerejét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1786-ban a Tisza középső szakaszát méri föl a Sajó torkolatától Csongrádig. 1787-ben pedig távoli vidékek térképezését is elvállalja, úgy mint a Veszprém vármegyei Gyönköd-puszta, Mezőszilas, Balhás vidékét... Legfontosabb munkaterülete azért Pest és Buda maradt, 1780-90. között mintegy hat kiváló térképet készít ezen területekről. 1791-ben a megyei közgyűlés megbízza Ballát, hogy végezzen vizsgálatokat a megépítendő Duna-Tisza-csatorna ügyében. Szeptember 18.-október 19. között a terepet közösen megvizsgálva, de a kiküldött kincstári adjunktustól, Sax Zakariástól függetlenül teszi meg jelentését, s mellékeli tökéletes, esztétikailag is gyönyörködtető csatornatervét. A felterjesztett terveket a Helytartótanács „elhányja", Baliának újabb plánumot kell készítenie, még precízebb, még tetszetősebb munka születik. Kartográfiai és tudományos tevékenysége nagyban emeli Bállá tekintélyét, és hivatali befolyása is gyarapszik, táblabírája lesz megyéjének. Ez az a legmagasabb rang, amit az ember elérhet egy vármegye szolgálatában. Baliának sikerült. 1793- ban Dömsöd és Kunszentmiklós határában a Kolon-tó és Csintava térségének le- csapolásával foglalkozik, társa lehetett e munkában a nagy tehetségű Bedekovich Lőrinc, aki a Duna dömsödi holtágait mérte fel vele, s a közös munka vissza-visszaköszön az említett lecsapolási térképeken. (Az 1793-as adalék Rózsa Gábor geodéta-muzeológus kutatásainak eredménye.) 1794- ben Szalkszentmárton belsőségéről ad gyönyörű felvételt. Ez a térkép azt bizonyítja, hogy szerzőjének tényleg öröm lehetett a munka; a hajszálfinom házak, akiok, csűrök, veteményeskertek, szőlők stb. szinte miniatűr megjelenítése egyenesen fantasztikus. 1796-tól Sükösd, Csávoly, (Érsek) Csanád közti határrészeket felvételezi, s készíti el az idevonatkozó határtérképeket. Ez idő tájban kerül ki keze alól Pest város belsőségeit ábrázoló térképe. E részletes mappa Bállá kartográfiai tevékenységének csúcsa, ily nagy pontosságú térképet abban az időben rajta kívül senki sem tudott készíteni; minden bizonnyal talán csak az ötven esztendővel korábban élt Mikoviny Sámuel lett volna minderre képes. Későbbi kéziratos térképet Fodor Ferenc sem ismer többet Bállá Antaltól, csak Karacs metszetét, egy apró Pest térképet, s a Görög-Kerekes-féle megyei atlaszban megjelent nagy megyei térképe után metszett Pest vármegye térképét. A hatvanadik évében járó Bállá alkotókészsége nem csökkent - igaz a terepmunkára már nem vállalkozhatott, de természettudományi érdeklődésére „homokkötési" tervezetet dolgozott ki (1800), sőt 1802-ben régészeti problémák megoldásával is foglalkozott. Mégpedig egy római, latin feliratos oszlopnak a megfejtését és leírását adja, melyet még korábban ő talált meg munkálatai közben Szalk község mellett a Mursa (Eszék) felé vezető út mentén. A hézagos, töredezett írás megfejtése jó logikára és verselő készségre utal, ma is dicsőségére válna bárkinek, aki egyáltalán bele merne fogni ily jellegű feladat megoldásába. A művet Balia a Festetics-családnak ajánlotta címerük rajzával és egy általa írt epigrammával kiegészítve. A Festeticseknek írt epigramma pedig önmagában is bravúros munka, tárgyilagosan
