Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Böhm Ferenc

lecsapolások úgy tűnik, hogy az 1777. évvel szakadnak meg. A Fejér vármegyei levéltárban Böhm neve csak az 1774-1777-es, míg a Tolna vármegyei levéltárban 1771-1777-es évek között található meg.

Érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy a Simon- tornyán tartott 1810. szeptember 11-i Tolna vármegyei közgyűlés olyan érdekeltségi határozatot hozott, ami Böhm Ferenc 1770-es évek végén végzett felmérésein alapultak.

Sárközy Imre 1890-ben felkeresett személyes kútfői úgy tudták, hogy ifjú korukban, a XIX. sz. első évtizedeiben a Sárvíz-csatorna valamelyik hídján még volt egy kő, amibe a BÖHM nevet vésték.

„Mennyit tudott volna ez a mohos kő regélni, amit ma már a poros s nagyrészt elhányódott írásokból kihámozni nem lehet.

Akkor még volt valami jele a rég letűnt idők emberének, de ma már a semminél alig van valamivel több" - írja Sárközy.

Megemlítendő, hogy Böhm tervezte a Székesfehérvár környékén talán valamilyen formájában ma is meglévő kanálist, amit a XX. sz. eleji térképek még Böhm-csatornának neveztek.

Ennek az volt a célja, hogy Székesfehérvár ENy-i határán a Gaja patak vizét ipari célra kivéve, a megyeszékhelyre vezették volna. Innen a Sárvíz bal partján a domboldalon vezetve haladt volna a csatorna, és a Sárrét keleti oldalán vonult volna végig, mint a nyugati oldalon a Sédből kiinduló, s meglévő malomcsatorna.

Böhm több vízimalmot is tervezett, a lakosság legnagyobb megelégedésére. A csatornatervnek csak a felső 16 km-es szakasza (Tác-Székesfehérvár) készült el, s ez neveztetett el Böhm-csatornának.

Mivel az csak részben valósult meg, a Gaja patak vizét Székesfehérvár alatt, Sárpente- lénél visszavezették a Sárvízbe. Nem tudjuk, hogy a megépült szakaszt Böhm minek is szánta, öntöző- vagy malomcsatornának, esetleg övcsatornaszerep várt volna rá, ha teljesen elkészül.

A vízrendezés említett tettei mellett Böhm fontos szerepet vitt a Duna Tolna-Báta közötti szakaszának szabályozása és árvédelme ügyében is.

A magyarországi folyók szabályozása ügyében az 1723. és az 1751. évi országgyűlések rendelkeztek. A törvények végrehajtására a pozsonyi helytartóság már 1765-ben úgy rendelkezett, hogy Tolna vármegye a vizek kiöntéseit meggátolni igyekezzék. Sajnos az érdek- különbségek Tolnában sem voltak mások, mint a többi árvízveszélyes vármegyékben, s bár a Sárvíz rendezésére - mint már említettem - 1771-ben a helytartóság felszólította a vármegyét, az 1772. január 25-i megyegyűlés sem tudott határozatot felmutatni.

Végül 1773-ban báró Sigrayt küldték le királyi biztosként, hogy az ügyeket előmozdítani, a törvényeket végrehajtatni igyekezzék.

Sigray elérte, hogy Böhm Ferenc császári geometra szabályozási és töltésezési terveket készítsen. A tervcsomag legfontosabb eleme a Tolnától Bátáig terjedő, mintegy 30 km-es töltésszakasz volt. Ezen terveket Baján Tolna, Bács-Bodrog és Baranya vármegye törvény- hatósága közös tárgyaláson elfogadta, és ismét nem történt semmi. A sok vonakodás után 1774-ben a Helytartótanács újabb leiratot intéz Tolna vármegyéhez, s a megye újabb megyegyűlésen teszi meg intézkedéseit 1775. augusztus 8-án Bonyhádon.

XVIII. századi mérőlánc