Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Mihailich Győző
A Kossuth-díj arany fokozata terven kívül nevezetes alkotása a csepeli szabad kikötő gabonatárháza, itt készült Magyarországon először „gomba "-födém, és itt alkalmaztak először csúszózsaluzatot. Jelentős volt tanácsadói munkássága is, több erőmű és egyéb vasbeton szerkezet megvalósulásánál, a háborúban felrobbantott hidak újjáépítésénél. De ő tervezte meg 1947-49-ben az új szegedi Langer tartós acélszerkezetű Tisza-hidat is, aminek terveit 1947. július hónapban mutatta be Szeged város elöljáróságának. Igaz, kollégája dr. Haviár Győző négy változattal - két kábel - és két rácsos szerkezettel - is jelentkezett, mégis Mihailich Győző terveit fogadták el, amit ő - korát megelőzve - akvarell látványtervvel tett szemléletessé. A híd Szeged egyik jelképévé nemesedett, aminek 2001 tavaszától már „Belvárosi híd” a hivatalos neve. A budapesti új Duna-hidakra kiírt tervpályázatokon az óbudai híd - Kossalka Jánossal közös tervanyagával - első díjat nyert. Az egyedül beterjesztett Boráros-téri híd újjáépítési tervét második díjjal jutalmazták. Kevesen tudják, de tevékenysége nem csak a vasbeton és acélszerkezetek területére, de a fa- és kőszerkezetekre is kiterjedt. Tervei alapján az országban több helyen antenna- tornyok korszerű kapcsolatrendszerrel megtervezett faszerkezeteit építették meg. Gazdag tudományos, tervezői és oktatói tevékenysége a mérnöki tudományok kimagasló hazai egyéniségévé avatták. Ezt tükrözi a számos hazai és külföldi kitüntetése és címe is. A Magyar Tudományos Akadémiának levelező (1933), majd 1949-től rendes tagja, míg az Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának első elnöke volt. A Kossuth-díj alapításakor 1948-ban a díj arany fokozatát, 1947-ben a Népköztársasági Érdemrend III. fokozatát kapta - ami úgy volt lehetséges, hogy az eredetileg Köz- társasági Érdemrendet 1950 után kicserélték, hiszen csak 1949 augusztusától lett Magyarország „Népköztársaság 1958-ban (80. születésnapja alkalmából) a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést nyerte el. A Budapesti Műszaki Egyetem 1948-ban, a Drezdai Műegyetem 1954-ben tiszteletbeli műszaki doktorrá avatta. Az ő részvételével 1931-ben Zürichben alapított „Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesület (IVBH) 1948-ban egyik alelnökévé választotta. Kétszer volt dékán a Mérnöki és Építészeti Osztályon (1928-29-ben és 1929-30-ban), s kétszer töltötte be a Budapesti Műszaki Egyetem rektori posztját (1942^43; 1949-50). 1957. évi nyugdíjba vonulása után írta meg (1960-ban jelent meg) a „XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története" c. művét, majd 1963-ban Haviár Győzővel közösen hozzálátott egy visszaemlékező mű megírásához is, aminek A Népköztársasági Érdemrend III. fokozata A Munka Vörös Zászló Érdemrendje
