Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Böhm Ferenc

BOHM FERENC

(*Bécs, 1736. IV. 19. - f Tata, 1799. II. 5.)

Származását tekintve a morva nemzet tagjának mondható, bár a XVIII. század közepére a morva területek ugyancsak elnémetesedtek. Egy biztos, hogy osztrák hadmérnökiskolát végzett.

Édesapja, mint bécsi albíró segíthette őt az „ingyenes iskolába" -, ahol 1751. április 19-én kezdte meg hadászati tanulmányait, mint a bécsi Chaos-alapítvány növendéke, majd 1755. május 1-jén osztották be az akkor újjászervezett gum- pendorfi mérnökiskolába (k.k. Ingenieur Schule), amelynek főfelügyelő-igazgatója galántai Eszterházy Ferenc gróf volt.

A mérnökképzőben Bőhm kiváló elméleti és gyakorlati képzésben részesült, ragyogóan adta vissza a matematika, geometria, trigonometria, földmérés, valamint a rajzművészet óráin tanultakat.

Eszterházy gróf felfigyelt a jó eszű és kezű fiatalemberre, s így történhetett meg az eset, hogy egy született morva, osztrák hadmérnökként, Mikoviny Sámuel utódaként az Eszterházy uradalom mérnöke lett. Ez idő tájt Magyarország vészes mérnökszegénységben szenved, minden elcsábítható mérnökre szükség lenne, s talán így volt lehetséges, hogy a Helytartótanács meghívására (Eszterházy gróf sugalmazására?) Magyarországra jöjjön, miután a frissen végzett hadmérnököt a hadvezetés a Helytartótanács rendelkezésére bocsátotta.

1757. július 25-én állt az Eszterházy grófok szolgálatába, s tulajdonképpen haláláig vitte az uradalom mérnöki teendőit. Tevékenységének legkorábbi jelét egy az Eszterházyak pápai birtokkönyvében mellékelt 1762. július 29-i keletű iratában és ezen rajzolt birtokmegosztási vázrajzában találta meg Hrenkó Pál jeles térképész kutató.

Böhm Ferenc miután az Eszterházyak mérnöke lett, a Dunántúlon, ezen belül a Kisalföldön, s a Sárréten úttörőnek mondható vizi munkálatokat folytatott.

Többek között ő csapolta le a Pozsony vármegyei Csád-mocsarat, a Pápa városa melletti Teucht-mocsarat, a Győr vármegyében lévő bőnyi mocsarat, valamint a Fejér vármegyében található csákvári és kisfaludi lápokat is.

A Vág folyó torkolati szakaszának szabályozásakor hívta meg Fejér, majd Veszprém vármegye is a Sárrét lecsapolási munkálatainak elvégzésére, ahol mintegy 230 km2-nyi terület vízmentesítése volt a feladata.

Böhm Ferenc azt tervezte, hogy bizonyos öt patak vizét „félreszorító" csatornával (ma övcsatornaként nevezi a szakirodalom) kényszerítsék a befogadó vízfolyásba (Sárvíz), amivel mentesítik az addigi árteret. A vizek lecsapolásának ezen módját hazánkban az ideig nem alkalmazták, pedig elég kézenfekvő megoldás; azt hiszem, nem volt kényszerítőerő, ami ezt a módszert megszülte volna.

Böhm Ferenc feltételezett aláírása