Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
radnai Wallandt Ernő
robbantották ki. E célból először a két oldaltöltést készítették el, azután ezeket felső végükön egy ideiglenes keresztgáttal kapcsolták össze. Minthogy a Vaskapu alatti vízszint jelentősen alacsonyabb volt a fölötte levőnél, a töltésekkel elzárt csatornából a víz eltávozott, s a csatorna feneke így szárazzá válhatott, ennek következtében a felülről érkező vizek az építés időtartamára kétoldalt lettek elvezetve. Ezzel a megoldással jelentős megtakarítást értek el. A munka grandiózus voltára mi sem utal jobban, mint hogy az előző négy munkánál összesen mintegy 160 000 m3 követ robbantottak ki, addig a Vaskapunál egyedül 900 000 m3 sziklatömeget távolítottak el. A kirobbantott sziklatömeget az erre a célra Skóciában gyártott, s az Atlanti-óceánon, a Földközi- és a Fekete-tengeren keresztül saját erejéből feljött kotró takarította el. A munkagépet 2 db 200 lóerős alacsonynyomású gőzgép mozgatta, míg magát a hajót egy 50 lóerős magasnyomású gőzgép hajtotta meg. A munka bonyolultságát mutatja az a tény is, hogy a Grében sziklaszírt lerobbantott kőtömegeit egy a kényszer szülte alagúton szállították az egyes építési területekre. A robbantásokra karboazolint és haloxilint használtak, de megjelent már a Nobel által felfedezett dinamit is, nem csak a háborús rombolást szolgálva, hanem a békés építést is. Wallandt Ernő terveinek megvalósítója a „helyszíni" vállalat mérnök vezetője, Hajdú Gyula volt, aki 1893 júniusáig irányította a sziklarobbantásokat, ill. a nyert anyagból való építést. A Vaskapu szabályozása mintegy 20 millió aranykoronába került, ami egynegyede volt a Dévénytől a Sztenka zuhatagig lévő szakaszon befektetetteknek, ugyanis a teljes magyar- országi Duna-szakaszra a kiegyezés után mintegy 60 millió aranykoronát költöttek. Ebbe benne van a magyar Felső-Duna-szabályozás éppúgy, mint a budapesti szabályozás is, nem beszélve a többi óriási folyami munkáról... A kereskedelem fellendülését célzó Al-Duna-szabályozás végül is sem hajóforgalmi, sem gazdasági szempontból nem hozta meg azt a hasznot, amit a túlfűtött remények alapján képzeltek. A korabeli gazdasági szakírók a balkáni államok fejletlenségében látták a Duna kihasználatlanságát. Azonban a korabeli műszaki felkészültség és műszaki eszközök tárházát figyelembe véve a magyar mérnöki technikai munkának nem csak Európában, de az egész világon óriási presztízst, megbecsülést szerzett. Az Al-Duna szabályozása összeforrt Wallandt Ernő nevével, s ez természetesen nem véletlen. A tervező gyermekének tekintette a művet olyannyira, hogy utolsó kívánsága az volt, hogy ha meghal, Osovára temessék el... Úgy is lett. Amikor Temesvárott 1912. szeptember 27-én elhalálozott, Orsovára szállították, s ott adták meg neki a végtisztességet. Ki tudja, visz-e a sírjára valaki virágot...? M. V. M. L. K. 1896. szept. 27-én nyitották meg az Al-Duna hajózását lehetővé tevő Vaskapu-csatornát
