Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
radnai Wallandt Ernő
RADNAI WALLANDT ERNŐ (*Máriaradna, 1845. Vili 10. - t Temesvár, 1912. IX. 27.) eltemetve: Orsován Ma már hiába keressük a térképen a Máriaradna település nevet, nem találhatjuk, mert Sólymos községgel együtt Lippa városához csatoltatott. Igaz, hogy Lippa mindig Temes vármegyéhez, Máriaradna pedig Arad vármegyéhez tartozott, de az eladdig határfolyó Marost Arad megye Trianon után átlépte, s magához vonzotta Lippát. Lippa pedig bekebelezte Máriaradnát. Amikor Wallandt Ernő újszülöttként meglátta itt a gyönyörű vadregényes tájat, ahol a Maros éppen az Alföld keleti széléhez érkezik, több vízimalom őrölte itt a búzát. A helységben magyarok, németek, sokácok és románok laktak a legnagyobb békességben. A 2000 lakosú mezővároska még önálló település volt, nagy hírű búcsújáró hely, és a kis Ernő még nem tudhatta, hogy akár lippai is lehetett volna... Gyermekkorában láthatta a Maros felmérését, s elképzelhető, hogy a folyó szolgálhatott vonzerővel a „vizes" szakma iránt. Az alsóbb osztályokat szülőhelyén, a gimnáziumot Nagyváradon és Budán járta. 1863-ban a már egyesült József műszaki főiskolára megy (1871-től lesz majd újra egyetemi szintű), ahol 1867. szeptember 30-án szerzi meg oklevelét, s mint mérnökgyakornok állami szolgálatba lépett. Az apróbb megbízatások után 1873-tól az al-dunai szabályozási terveket előkészítő bizottság tagja, sőt az 1873-as bécsi világkiállításon a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumot képviselte. 1876-tól átvette a sárospataki, 1878-ban pedig a vásárosnaményi folyammérnöki hivatal vezetését királyi főmérnöki rangban; 1883-tól 1889-ig a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban, mint a műszaki tanács tagja tevékenykedett miniszteri főmérnöki, majd középítészeti főfelügyelői, s 1885-től kezdve miniszteri osztálytanácsosi minőségben. Ez időben bízták meg az 1883-ban induló Vaskapu-szabályozás terveinek elkészítésével, s mint a Duna egyik legjobb ismerőjét, őt delegálják az 1885-ös brüsszeli első, az Az Al-Duna hossz-szelvénye
