Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 5. szám
ténő kialakítására. Mire a határnap eljött, a négy alapszabadság nagyjából gyakorlati valósággá vált, és csak a személyek szabad mozgásának teljes körű megvalósítása bizonyult lehetetlennek a megszabott határidőn belül. PHARE A kelet-európai gazdasági szerkezetváltás segélyprogramjáról 1989- ben 24 ország (az EK, az EFTA, valamint az EISA, Kanada, Ausztrália, Törökország, Űj-Zéland, Japán) állapodott meg; a koordinációval pedig a Bizottságot bízták meg. A PHARE program számos egyedi projektből és műveletből áll. Az ЕЕ! és tagállamai a finanszírozás mintegy 50%-át biztosítják. Segélyeket nyújtanak a kelet-európai gazdasági reformfolyamatot elősegítő intézkedésekhez. Az EEJ és a PHARE-országok éves programterveket készítenek, amelyek meghatározzák az alapvető célkitűzéseket és a segélynyújtás hangsúlyos területeit. A programok megvalósításának felelőssége általában magukon a PHARE országokon nyugszik. Az alapelv az, hogy a segélyeknek elsősorban a magánvállalkozásokhoz kell kerülniük. A Tanács 1992 novemberében született döntése értelmében a PHARE programot bevonták az Európa megállapodásokhoz és más segélyprogramokhoz kapcsolódó többéves stratégiába. 1994-ben 125 program valósult meg, összesen 963,3 millió ECU értékben. Római Szerződések (Treaties of Rome) A Római Szerződések az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó szerződések és az ezekhez csatolt jegyzőkönyvek. 1957. március 25-én írta alá őket Belgium, Németország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia. Az EGK és az Euratom néhány évvel előbb megalapította az Európai Közösséget. A legfontosabb szerződés az EGK Szerződés (nevét 1993-ban EK Szerződésre változtatták), amelynek preambuluma leszögezi a fő célkitűzéseket (köztük egy még szorosabb uniót Európa népei között, a tagállamok gazdasági és társadalmi haladását, az élet- és munkakörülmények folyamatos javítását, a béke és szabadság fenntartását). A Római Szerződések 1958. január 1-én léptek hatályba. Schengeni Egyezmény (Schengen Agreement) A luxemburgi Schengenben 1985-ben megkötött megállapodás célja az ellenőrzések fokozatos felszámolása a tagállamok közötti belső határokon. További megállapodás született a menedékjogra irányuló kérelmek feldolgozására és a rendőri erők határokon átnyúló együttműködésére vonatkozó intézkedésekről. A határok 1990- re tervezett megnyitását az utazóközönség számára többször is el kellett halasztani. Amikor a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelmet segítő „Schengeni Információs Rendszer” (SIS) 1995. március 26-án létrejött, kezdetben hét EU ország (Németország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Belgium, Hollandia és Luxemburg) megállapodott a határellenőrzések teljes megszüntetéséről. Olaszország, Görögország és Ausztria ezt később fogják követni. Az Egyesült Királyság, Írország, Dánia, Svédország és Finnország nem írták alá a Schengeni Egyezményt. Strukturális Alapok (Structural Funds) A közösségi strukturális segélyezés finanszírozására biztosított Strukturális Alapokat a Bizottság kezeli. Ide tartozik az EAGGF Mezőgazdasági Tanácsadási Szekciója, a regionális politikához tartozó strukturális segélyezés céljára létrehozott Regionális Alap, a szociális intézkedéseket segítő Szociális Alap, valamint az új Halászati Tanácsadási Pénzügyi Eszköz (FIFG). Az 1993-ban létrehozott Kohéziós Alap is a Közösség strukturális politikai célkitűzéseinek előmozdítását szolgálja. A Strukturális Alapok pénzügyi támogatásai főleg a szegényebb térségekben irányulnak, hogy megerősítsék az Unió gazdasági és szociális kohézióját, s így EU-szerte meg tudjanak felelni az egységes piac kihívásainak. A Srukturális Alapok tevékenységét hat fő célkitűzésre összpontosítják, ebből az 1. célkitűzésé (elmaradt térségek fejlesztése és strukturális felzárkóztatása) az oroszlánrész. A Strukturális Alapok teljes költségvetése az elmúlt néhány évben megnégyszereződött, s az 1993-99-ig terjedő időszakban összesen több, mint 161 milliárd ECU volt. Személyek szabad mozgása (freedom of movement for persons) A munkavállalók és önálló tevékenységet folytató magánszemélyek az EU országaiban jogosultak bármelyik másik EU-tagállamban dolgozni és élni, valamint ugyanolyan feltételek mellet részesülni a jóléti juttatásokból, mint a helyi munkavállalók, nemzetiségi diszkrimináció nélkül (EK Szerződés 48. cikke). Az egységes piac kiteljesítésével az uniós polgárok az Európai Unión belül bárhol élhetnek, dolgozhatnak és tölthetik nyugdíjas éveiket. A nemzeti jóléti rendszerek azonban továbbra is a tagállamok saját fennhatósága alatt állnak és így a visszaéléseket megelőzendő, a mozgás szabadsága még nem vonatkozik az állami segélyre szorulókra. Az EU polgárok diszkrimináció-mentességének elve magában foglalja azt is, hogy korlátozás nélkül beléphetnek bármelyik tagállamba. Szubszidiaritás elve (subsidiarity principle) A szubszidiaritás elvét az Európai Unióról szóló Szerződés vezette be az EK Szerződésébe (3b cikk). Ez azt jelenti, hogy a Közösség lépéseket tehet ugyan olyan területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos illetékességébe, de „csak, ha és amennyiben a javasolt lépés céljait a tagállamok nem tudják elégséges mértékben megvalósítani és ennélfogva a javasolt lépés nagyságrendjére vagy hatására tekintettel, ezek a célok a Közösség által jobban elérhetők". Többségi szavazás (majority voting) Az Európai Unió Tanácsának számos döntését egyhangú szavazással hozzák. Annak érdekében azonban, nehogy a Közösség haladását konkrét érdekek ne akadályozhassák, a Római Szerződések egyszerű vagy minősített többségi szavazásról is rendelkeznek. A Luxemburgi Kompromisszumot követően azonban - és míg az Egységes Európai Okmány hatályba nemlépett — a legtöbb döntést egyhangú szavazással hozták. Azóta az egységes piacra vonatkozó döntésekre (néhány kivétellel) kifejezett előírás és rendszeresen alkalmazott gyakorlat a minősített többségi szavazás. Az Európai Unióról szóló Szerződés tovább bővítette azokat a területeket, amelyeken minősített többségi szavazást alkalmaznak. Transzeurópai hálózatok (Trans-European Networks) Az egységes piac minden lehetőségét kiaknázandó, a Közösség hozzájárul a transzeurópai hálózatok kialakításához (EK Szerződés 129b-129d cikkei), amelyek voltaképpen határokon átnyúló közlekedési, energetikai, távközlési és környezeti infrastruktúrát jelentenek. Az intézkedéseknek a nemzeti hálózatok „átjárhatóságát” (interoperabilitás) és az azokhoz való hozzáférést kell elősegíteniük. 1994-ben az Európai Tanács 14 prioritást élvező közlekedési projekt és 10 energetikai projekt támogatásáról döntött. Dr. Szlávik Lajos 19
