Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 4. szám
Kitelepítve, tanácstalanul Este hat óra körül: Jánd, Gulács kitelepítés közben. Asszonyok, gyerekek, karonüló'k, buszokban, csöndben, némelyek elkerekedett szemmel. Vijjogó rendőrségi és mentőautók rohannak a veszélyeztetett településekre. Sötét házak. Mindenki tudja, érzi: még nem látni ugyan, de jön a víz... 2001. március 7. A vásárosnaményi híd jobb parti hídfőjénél tumultuózus jelenetek. Ott, ahol a 4l-es, Beregsurány-Vásárosnamény közötti út találkozik a Tarpa-Gulács-Jánd-Gergelyiugornya felől jövő úttal. Mindhárom irányból érkeznek menekülők, a forgalmat rendőrök irányítják. Az úton rengeteg magánautó, tele emberrel, azzal a kis poggyásszal, amit sebtében össze lehetett szedni. Némelyik utánfutóval. Ez minden, ami kimenthető: van, aki a hűtőgépét hozza ki. A hídra araszoló kocsisor közé beékelődve lovaskocsi, mögé kötve két tehén ballag. A kocsin néhány napra elegendő száraz takarmány. A levegőben repülők, helikopterek köröznek, figyelik a kitelepítést, a víz terjedését. A szirénázó autók egész nap rohannak a falvakba. Délután egy óra után megjelent a víz a Vásárosnamény-Jánd közötti út mélypontjain. Egyik pillanatról a másikra elemi erővel ömlik át a töltés felé. Hihetetlen gyorsasággal önti el a települést. Alig telik el fél óra a víz megjelenése után, érkeznek az első menekülők az árvízvédelmi töltésen, jönnek személyautóval, gyalogosan. Előzőleg a buszok szinte üresen jöttek vissza, sokan maradtak. Most minden bizonnyal ők menekülnek. Síró asszonyok, fáradt tekintetű férfiak. Ne fényképezzen! Segítsen! Öreg nénike tolja biciklijét, a kormányon kis szatyor, mellette kutyája. Egy fiatalasszony két tehenet vezet. Nem sokkal utána 20-30 birkát hajt ki a gazda. A nyájban 3 kecske, a kecskegidát a juhász ölben hozza. Félkarú férfi küszködik egy nagyobbacska borjúval. Az állat megriadt, nem akar tovább menni, kitámaszt. Mindketten erejük végén vannak, le akarom őket fotózni: rám szól emelt hangon „Ne fényképezzen, segítsen!” Jánd felé minden víz alatt, úgyszintén Vásárosnamény Jánd felőli része is, kivéve egy-két magaslatot. A kertekben, házak között hol megáll, hol meg el kezd szaladni a víz. A menekülés már csak az árvízvédelmi töltésen lehetséges. A település központjában, kisebb magaslaton összezsúfolódott férfiak figyelik a vizet. A főtér sík víz. A belőle kiálló útjelző táblák ijesztően hatnak. A teret övező üzlet falára festve, mint Feszty-körkép: tengerpart, kék víz, (ég), fürdőző emberek. Mindez tükröződik a mocskos, egyre emelkedő vízben. Március 8-án, délelőtt megkezdődik Gergelyiugornya kitelepítése. A falut hangosbeszélővel felszerelt kocsi járja, felszólítva a lakosokat házuk elhagyására. Személyenként húsz kilós csomag, személyes értékek, papírok, gyógyszerek - ennyi amit el lehet vinni. A levegőben ugyanúgy köröznek a repülők, helikopterek, mint tegnap, a hídra felvezető út is zsúfolt, több rendőr irányít. Gulács-Jánd felől nincs közlekedés, arrafelé már minden víz alatt van. A 41-es utat éjjel két helyen átvágták, hogy a víz továbbvonulását kézben tudják tartani: a Tarpa-Gulács-Jánd által határolt kazetta megtelt. Délelőtt 11 óra körül éktelen kiabálás, már-már üvöltözés hallatszik Gergelyiugornya belterülete felől: ez a víz közeledtét jelzi, vagy azt, hogy most tör be a faluba. Távolabb, a Vásárosnamény és Jánd közötti területen, amerre ellátni mindenütt piszkos, uszadékos víz. Ott halálos nyugalom, süket csend honol. Áll-e még a házuk? A tegnap, tegnapelőtt kimenekült emberek szállingóznak vissza a gáton, nézik, áll-e még a házuk? Néhányan csendben sírnak. Egy asszonyt szólítok meg, vállára teszem a kezem Ez az érintés elég ahhoz, hogy megossza velem fájdalmát. Közben hol könnyezik (nem sír), hol pedig beszél, oly hévvel, mint aki „feldobott” állapotban van. Az a lélek viselkedik így, amely átéli a poklok kínjait, de nem adja fel; reménykedik, bízik, mert csak így lehet túlélni. Ezt is. Meséli a minden nélküli gyors menekülést. Hibáztatja magát, hogy itt él, hiszen el is költözhetett volna. A vidéket tönkretették (tsz-ben dolgozott, mint főkönyvelő) — mondja. A gyereke néhány napja felvételizett középiskolába (az enyém is, mielőtt eljöttem, villan át rajtam). Mikor reggel elmentek a felvételire, még külön folyt a Tisza és a Kraszna, mikor délután visszafelé jöttek, már egy volt a két folyó. Közben lassan megyünk a gáton Jánd felé. Megáll, s a távolba mutat. Tőlünk másfél kilométerre a tengernyi vízben egy házra mutat. Áll. Körben a ház előtte fehér csík, homokzsákok. Sebtében rakták az ajtók elé, mielőtt elmenekültek. Ugye megtartja a vizet? — kérdi. Igen, mondom, de egyikünk sem hiszi. Elköszönünk egymástól, elindul kifelé a gáton, várja családja. Öreg néni hosszú, fekete bőrkabátban. Szinte a földön húzza. Kezében szatyor. Fiatal lány kíséri, az unokája lehet. Hang nélkül lassan jönnek Jánd felől. Néha megállnak, visszanéznek. Elhaladnak mellettem Namény felé. Egy férfi jön: jelenség a gáton, aki inkább a pesti Váci utcába való, mint ide. Gyönyörű félcipő, fekete hosszú kabát kigombolva, alatta drága öltöny, markánsan borostás arc. Távolból fájdalmas tehénbőgés, ami a víz fölött oly közelinek tűnik 2001. március 8. Gergelyiugornya belterületének egy részét elöntötte a víz. A 41 -es út átvágását követően gyorsan ideérkezett, s a védelmi művet építők nem tudtak lépést tartani a gyors vízemelkedéssel. A falu másik részét úgy tudták megmenteni, hogy a főúton többsoros nyúlgátat emeltek. Ennek egyik oldala volt a reményé, hogy az ideiglenes gát megvédi a mögötte megbúvó házakat, a másik a kétségbeesésé. Ott a házak 1-1,5 m-es vízben állnak. Van, amelyik már repedezik. Az egyik előtt ott áll a gazdája: a sáros, vizes, aszfaltos úton, előtte néhány méterre, mint valami óriás medencében a háza. Sztoikus nyugalommal nézi. Némelyikből próbálnak kimenekíteni apró dolgokat, túrakenuval, gumicsónakkal. 7
