Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 3. szám
ÁRVÍZI KOCKÁZATOK MEGHATÁROZÁSÁNAK MŰSZAKI ÉS TUDOMÁNYOS ALAPJAI Nyertes pályázat a Széchenyi-terv Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programjaiban Az általános gazdaságfejlesztési célokat felvállaló Széchenyi-terv kutatási, fejlesztési és innovációs fejezetében kiemelt helyen szerepelnek a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok (NKFP), amelyek öt átfogó, országos jellegű, várhatóan jelentős társadalmi-gazdasági hasznot eredményező fő irányt jelölnek meg kitörési pontként: 1. Az életminőség javítása 2. Információs és kommunikációs technológiák 3. Környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások 4. Agrárgazdasági és biotechnológiai kutatások 5. A nemzeti örökség és a jelenkor társadalmi kihívásainak kutatása A Széchenyi-terv Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok (NKFP) 2001. évi pályázatán, annak 3. programja (Környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások) keretében egy erre a feladatra társult kutatói konzorcium által benyújtott "Az árvízi kockázatok meghatározásához szükséges műszaki és tudományos alapok megteremtése, líj árvízi gyakorisági- és kockázati- becslési módszerek kidolgozása" c. (rövid néven: Árvízkockázat) projektet a szakmai Programtanács és a Programirányító Testület nyertesnek nyilvánította; a projekt az igényelt támogatást elnyerte. Közismert, hogy Magyarországon az árvizek a legjelentősebb természeti kockázati tényezők. Az árvízvédelem elsősorban élet- és vagyonbiztonsági kérdés. 1998-2001-ben, alig 28 hónap alatt a Tiszán és mellékfolyóin négy olyan árhullám vonult le, amelyek minden korábbinál nagyobbak voltak. Megválaszolásra váró fontos kérdés, hogy melyek az árvízszintek emelkedésének okai, folytatódik-e ez a jövőben is és mit lehet tenni ellenük? Az eddigi számítási módszerek ezekre a kérdésekre nem adnak megnyugtató választ. Az árvízvédelmi létesítmények rendszere 5000 milliárd forintnyi nemzeti vagyont véd. Azokon a területeken, amelyek egy-egy töltésszakadás esetén víz alá kerülnek, a bekövetkező kár alkalmanként elérheti a több tízmilliárd Ft-ot. Az árterek emellett az ország ökológiailag is értékes területei. Az árvízvédelem hatékonysága nagymértékben függ a döntéseket megalapozó információk megbízhatóságától. A védekezési és a fejlesztési döntések közgazdasági súlyát érzékelteti, hogy az árvízvédekezés, helyreállítás és kártérítés 2000-ben kereken 80 milliárd Ft-tal, 2001-ben mintegy 50 milliárd Ft-tal terhelte meg az állami költségvetést. A pályázat a hazai folyók árvízi viselkedésének jobb megismerésére alkalmas módszerek fejlesztésére és gyakorlati alkalmazására irányul. Sokoldalú és megbízható alapokat kíván teremteni az árvízi biztonsági előírások újraértékeléséhez. A vizsgálatok feltárják majd az árvizek várható viselkedésének törvényszerűségeit. A kutatási eredmények hasznosítása az ország egészére érvényes árvízvédelmi szabályozások korszerűsítésében, az árvízvédelem hatékonyságának növekedésében, az árvízkárok csökkentésében jelenik meg. A pályázó konzorciumban 13 intézmény társult a feladat megoldására. A projekt vezető intézménye a VITUKI Rt., szakmai irányítója és koordinátora dr. Szlávik Lajos. Közreműködik a munkában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszéke, valamint Környezetgazdaságtan és Jog Tanszéke, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Valószínűségelméleti Tanszéke, az Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultása (Baja), a VIZITERVConsult Kft., a Tisza-völgyi és az Észak-dunántúli vízügyi igazgatóságok. Az NKFP 5 programjára összesen 412 (ebből a 3. program keretében 84) pályázatot nyújtottak be. Összesen 146 (a 3. programban 37) pályázat jutott túl az első fordulón, a szakértői bírálaton. Ezt követően a továbbjutott pályázatok szakmai vezetői 2001. április 21-én a Programtanácsok, érdeklődők és a sajtó képviselői előtt tartott nyilvános bemutatón ismertették elképzeléseiket. A Programtanácsok ezt a fordulót is értékelték és tettek javaslatot az NKFP Irányító Testületének a támogatandó pályázatokra. Összesen 124 (a 3. programban 25) pályázatot nyilvánítottak nyertesnek. 2001-2002-ben az állami támogatás összesen 12 milliárd Ft. Az Árvízkockázat projektet a Programirányító Testület pénzügyileg is maradéktalanul elfogadta. A 2001-2004. közötti évekre, 36 hónapos megvalósítási időszakra a projekt költségvetése 377,4 millió Ft, amelyből 209 millió Ft a megítélt állami támogatás, 168,4 millió Ft pedig a közreműködők saját ereje. A vízügyi szolgálat önálló témaként ezt az egy projektet nyerte el a 2001. évi Nemzeti Kutatási és Fejlesztési programokból. Túlzás nélkül állítható, hogy ilyen volumenű, sokszereplős kutatási programja a hazai árvízvédelemnek évek óta nem volt. „A NEMZET INZSELLÉREI" Április 19-én, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark (ÓNTE) Honfoglalás termében került sor Ágoston István könyvének ünnepélyes bemutatójára. Az ízléses kivitelű millenniumi kiadvány megjelentetésének gondját és örömét magára vállaló dr. Kováts Gábor, az ATIVIZIG igazgatója üdvözölte a szép számmal megjelenő érdeklődő közönséget, majd az MHT Történeti Bizottságának elnöke, Fejér László mutatta be a könyvet és szerzőjét. Ezt követően a Szegedi Nemzeti Színház művésznője, Fekete Gizi olvasott fel néhány részletet a „A nemzet inzsellérei"-ből. A nagy tetszést aratott előadás után emelkedett szólásra dr. Hajós Béla vízügyi helyettes államtitkár, aki „Múltunk és jövőnk" című előadásában összehasonlította a vízügyi szolgálat száz évvel ezelőtti feladatait és helyzetét a mai állapotokkal. Mondanivalójából kitűnt, hogy az egybevetés kulcsfogalmai nem a „könnyebb", vagy a „nehezebb", hanem a „más". Sokat lehet tanulni eleink tapasztalataiból, de napjaink kérdéseire nekünk kell megtalálni a helyes válaszokat. Ágoston István könyvét a tapasztalatok öszszegzéseként értékelte és a szerzőt, valamint a kiadót a megkezdett munka folytatására buzdította. A rendezvénynek helyet biztosító ONTE igazgatója, Nagy László zárszavában méltatta a kezdeményezést, amely a történeti homályba burkolózó műszaki alkotók népszerűsítését és megismertetését tűzte ki célul. A könyvbemutató végén a sorba álló közönség kívánságára Ágoston István dedikálta munkáját, bizonyosságot téve arról, hogy nem csak a szövegszerkesztő masina klaviatúráján igazodik el. 4
