Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám
Lankócon működtetett 2 db mobil szivattyú üzemeltetéséhez a szükséges technikai feltételeket is biztosították. A külső területeken a vízelvezetőket kibetonozták, ezzel a lehtdló csapadék gyorsabban kerül a sík területekre. Az 1980-as évek második felétől jellemző aszályos időjárás a vízügyi szakma művelőiben azt az érzetet keltette, hogy a századfordulón kialakított létesítmények túlméretezettek és a részben elvégzett meliorációs beavatkozások miatt sincs szükség további jelentős fejlesztésre. Ennek eredményeként megszűnt a Decs-Lankóci szivattyútelep azzal, hogy adott esetben néhány mobil szivattyúval az esetleges problémák kezelhetők és nem kerültek megvalósításra Bátán az eredeti tervben előirányzott szivattyútelepi kapacitások (részben abban bízva, hogy a régi telep beüzemeltethető). A térség vízgazdálkodási helyzetét tovább rontotta, hogy a mezőgazdaság privatizációja kapcsán a mezőgazdasági gazdálkodást elősegítő létesítmények (üzemi árkok és szivattyúk) gazda nélkül maradtak, üzemeltetésükkel, állagmegóvásukkal senki sem törődött. A KRITIKUS HELYZET Ebben a helyzetben érte a térséget a 90-es évek végén a csapadékos időjárás, ami nehezen kezelhető helyzetet teremtett az öblözetben, mivel a mesterségesen — emberi beavatkozásokkal - előállított rendszer több eleme működésképtelen volt, vagy csak kis részben volt működtethető. Kritikus helyzet azonban nemcsak a mezőgazdasági területeken alakult ki, hanem néhány településen is, ahol beépítettek olyan területeket is (rendszerint alápincézve), amelyekre normál időjárás mellett a magas talajvízállás volt a jellemző. A sok csapadék és a lassan levonuló vizek megemelték a talajvíz szintjét, s ennek hatására a házak mélyen fekvő részei megteltek vízzel. A védekezés során észlelhető volt, hogy a főművi medrek szelvényméretei többnyire alkalmasak voltak az érkező vizek elvezetésére, ugyanakkor a rendelkezésre álló és működtethető szivattyútelepi kapacitás elégtelennek bizonyult, a régi pedig - leromlott műszaki állapota miatt nem volt beüzemeltethető. Mindezek miatt ideiglenes szivattyúk beállítására került sor. Nem volt megoldható a vizek Lankóc felé történő átkormányzása sem a szűkös szivattyútelepi kapacitás miatt. Mindezek azt eredményezték, hogy az öblözet északi részén tartósan mértékadó szint felett volt a belvíz szintje. 1999-ben az öblözetben 1.560 ha terület (1.070 szántó, 350 vetés, 110 rétlegelő és 30 egyéb) került időlegesen víz alá. A tett beavatkozásokkal érdemi kárcsökkentést elérni nem lehetett. Hasonló helyzet volt tapasztalható — némileg kisebb elöntésekkel — 2000. évben is. Mindezek arra késztették a Vízügyi Igazgatóság vezetését, hogy a térség hidrológiai-hidraulikai helyzetét megvizsgáltatva javaslatokat dolgoztasson ki a helyzet megoldására. ÜNNEPÉLYES ÁTADÁS BÁTÁN. A vizsgálatok a THESIS Kft bevonásával (Dr. Varga István vezetésével) megtörténtek. Ennek egyik eleme volt a Báta II. szivattyútelep kapacitásának 1,5 m3/s teljesítményű új egységgel 3,5 m3/s -ra történő bővítése. A munkák 65 millió Ft-ba kerültek. A kivitelezés jó minősége a DÉLVIÉP Kft-t dicséri. Az ünnepi átadás A fejlesztési munka ünnepélyes átadására 2001. január 25-én került sor, melyen részt vettek: Dr. Hajós Béla, a KöViM vízüyi helyettes államtitkára, Vaszilievits Sömjén György, az OVF osztályvezetője, dr. Tollár Béla, a Tolna megyei Közgyűlés alelnöke, a térség országgyűlési képviselője, az FVM Tolna megyei Hivatalának vezetője, Báta község polgármestere, a sajtó képviselői és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatósság vezetői Kligl Béla-Horváth Emil 5
