Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám
ISMERETEK EURÓPÁRÓL Hazánk jelenének és közeljövőjének egyik legtöbbet emlegetett kérdése az Európai Unióhoz való csatlakozás, az arra való felkészülés. S miközben a részletekről hatalmas információtömeg zúdul ránk, az egészről, az Európai Unió létrejöttéről, fejlődéséről, működéséről igen hiányosak az ismereteink. A Víztükör szerkesztősége szeretne hozzájárulni ezeknek az ismerethiányoknak legalább a részbeni pótlásához. Ezért egy sorozatot indítunk, amelyben bemutatjuk az európai együttműködésre vonatkozó legfontosabb általános tudnivalókat. Szólunk az európai alapszerződésekről, az Európai Unióról, az Európai Parlamentről, az Európai Bizottságról, a Régiók Bizottságáról, az EU döntéshozatali eljárásairól, az EU környezetpolitikájáról, a kutatási és technológiai együttműködésről, az Európai Bíróságról és az Európai Beruházási Bankról. Rendszeresen közzéteszünk címszavakat egy „Európai ABC-ből” az európai együttműködés intézményeinek és fogalmainak rövid értelmezésével és magyarázatával — „az áruk szabad mozgásától” — „a transzeurópai hálózatokig”. EURÓPAI ALAPSZERZŐDÉSEK Az európai integráció folyamatának szerződési alapjai a következők: • Európai Szén- és Acélközösség (ÉSZAK) Szerződés (hatályba lépett: 1952. július 23.) • Európai Gazdasági Közösség (EGK) Szerződés (hatályba lépett: 1958. január 1.) • Európai Atomenergia Közösség (Euratom) Szerződés (hatályba lépett: 1958. január 1.) • Egyesülési Szerződés (hatályba lépett: 1967. július 1.) • Egységes Európai Okmány (hatályba lépett: 1987. július 1.) • Európai Unióról szóló Szerződés (hatályba lépett: 1993. november 1.) Az európai integráció voltaképpen a Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok között létrejött nemzetközi egyezményekkel kezdődött — az Európai Szén- és Acélközösséget (ÉSZAK), az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó szerződésekkel. A Közösség jogrendje így a legelső pillanattól kezdve a nemzetközi jogon alapult. Ezen túlmenően a szerződéses alapok már magukban hordozták az integráció óriási lehetőségét. Az EGK Szerződés preambuluma kifejezte a partnerek azon eltökélt szándékát, hogy „Európa népei között egyre szorosabb uniót” hozzanak létre. Az átfogó politikai integráció végcélja implicit módon testet öltött az európai integráció jellegében és kezdetektől meghatározta annak fejlődését. Az -Európai Unió létrehozásának célját a Közösség állam-, illetve kormányfői már 1972-ben kimondták. Az integráció fő hajtóerejét az EGK szolgálta. Kezdeti céljait (közös piac és közös mezőgazdasági politika, fuvarozási politika, versenypolitika és gazdaságpolitikák kialakítása), fokozatosan követték az olyan új tevékenységi területek, mint a környezetvédelem, a szociális politika, a regionális politika, az oktatás, a kutatás és a technológia területei. Az eredeti szerződéseket alapjaiban vizsgálta felül az 1986. évi Egységes Európai Okmány és az 1992. évi Európai Uniós Szerződés, amelyek jogi alapot teremtettek egyrészt a már lezajlott lényeges és intézményi fejlesztéseknek, másrészt az integráció felé teendő további lépéseknek. Az Európai Unió szerződéseit sok tekintetben az Unió alkotmányának tekintik, sőt így is hivatkoznak rájuk. A közös szén- és acélpiac létrehozásával az ÉSZAK - amelyet Jean Monnet és Robert Schumann kezdeményezésére 1951-ben Párizsban az első európai szupranacionális szervezetként hívtak életre — elsődleges szándéka az európai béke biztosítása volt, és preambuluma szerint megteremtette a „szélesebb és mélyebb Közösség alapjait”. Az ÉSZAK Közösség, amely 1952. július 23-án lépett hatályba, a három alapszerződés közül az egyetlen korlátozott időtartamra kötött szerződés: 50 évre kötötték és 2002-ben jár le, ezt követően pedig valószínűleg beépül az EK Szerződésbe. Az ÉSZAK tagállamok 1957-ben Rómában megállapodtak az EGK és az Euratom létrehozásáról. A Római Szerződések 1958. január 1-jén léptek hatályba. E szerződések alapján jött létre az Egyesült Parlamenti Közgyűlés és a mindhárom Közösség számára közös Bíróság. Végül, 1967. július 1-jei hatállyal, az 1965-ben megkötött Egyesülési Szerződés megvalósította a három Közösség külön Miniszterek Tanácsának egyesítését, valamint az ÉSZAK Főhatósága és az Euratom Bizottságainak egyesülését. Ezt 20 éves válság és reform tárgyalások követték. Végül az 1985 júniusában összehívott kormányközi konferencia hozta létre az Egységes Európai Okmányt, amelyet az addigra már 12 tagállammá bővült résztvevők írtak alá 1986 februárjában, hatályba pedig 1987. július 1-jén lépett. Ez mindhárom alapszerződést módosító és kiegészítő rendelkezéseket tartalmazott, mindenekelőtt azonban az EGK politikai és 12
