Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám
A vízállások alakulása A felolvadt nagytömegű hóból, s a záporból keletkező víztömeg hirtelen zúdult a Tisza völgyébe úgy, hogy december 29- én 22 órakor a tiszabecsi vízmérce már 270 cm-es vízállást mutatott. (Az I. fokú árvízvédelmi készültség szintje itt a 300 cm-es vízállásnak felel meg.) 30-án 8 órakor a vízszint elérte az addigi (1933-as) maximumot (535 cm), 30-án 12 órakor az 570 cm-es vízállást, 24 órakor a 600 cm-t. Az áradás mértéke Tiszabecsnél 14 óra alatt 300 cm volt. Az árvízszintek a Tiszabecs-Gulács közötti szakaszon 45-103 cm-rel haladták meg az 1869. és 1933. évi mértékadó maximumokat. Áradt a Szamos és a Túr is - Garbóknál a tetőző vízállás 40 cm-rel haladta meg az addig észlelt maximumot. A december végi árhullámot kiváltó időjárási helyzetet lehűlés követte, majd ciklikusan újabb, felmelegedést és esőt hozó ciklonok és lehűlések alakultak ki. 1948. január 20-ig a Felső- Tiszán négy olyan árhullám vonult le, amelynek szintje meghaladta vagy megközelítette az I. készültségi fokozatot. A 2. és a 3. árhullám önmagában már nem jelentett volna veszélyt (az 1933. évi LNV-től 80 cm-rel elmaradó tetőző vízszinttel), de ezek a nyitott töltéseken kiömölve további hatalmas pusztítást okoztak. Az árvízkatasztrófa okai Az 1947. decemberi árvízkatasztrófa bekövetkezésének legfontosabb oka a rendkívüli időjárási viszonyokban (az Erdős- Kárpátokban a havi csapadéknorma 210 %-a hullott le 1947 decemberében) és az időjárási tényezőknek a Felső- Tiszán addig soha elő nem fordult találkozásiban keresendő. A Felső-Tisza magas hegyeket magában foglaló vízgyűjtőjének fagyott talaján összegyűlt nagy mennyiségű hótömeget hirtelen erős felmelegedés és nyári zápor érte. Az így megolvadt nagy víztömegek az addig tapasztaltnál sokkal nagyobb mértékben vették igénybe a Felső-Tisza medrét és így mederből való kilépésük és a védtöltések meghágása elkerülhetetlen volt. A Tisza Tiszabecs feletti szakaszára a meteorológiai és vízállás adatok teljesen hiányoztak és — adatok híján - árvízi előrejelzés sem készült. Az árvízkatasztrófa bekövetkezéséhez bizonyíthatóan hozzájárult a Felső-Tiszán az azt megelőző évtizedekben végzett ármentesítő munkálatok hatása is. A magyar szakaszon növelte az árvízveszélyt, hogy az 1933 évben eredményesen kivédett addigi legnagyobb árvíz óta a határon túli szakaszon, a Tisza-Batár társulat korábbi nyílt árterét és Tiszaújlak vidékét a hullámtérből kiiktatták, betöltésezték és így az árhullám elterülésének lehetőségét lényegesen csökkentették. Az árvíz levonulása, a védekezési és helyreállítási munkák A rohamosan növekvő víz december 30-án reggel 6 órakor szovjet területen, Tiszaújlak és Bökény között két helyen, öszszesen mintegy 250 m hosszban átszakította a Tiszaújlak-Királyháza közötti, az 1941-44. években épült bal parti Tisza-töltést. Ezen a szakadáson átzúduló víz (egyesülve a Batár torkolat mintegy 600 m hosszú töltés nélküli kapuján át a Batár 8,5 km hosszú bal parti töltésére duzzasztott Tisza-vízzel) a Batár-töltést mintegy 4,5 km hosszban, átlagosan 20 cm-rel meghágta. Ez a Batár-töltés mint a Tisza völgyének keresztgátja, a tiszai töltésnél 0.5 m-rel alacsonyabb töltésmagasságra ideiglenes jelleggel épült; 2 m koronaszélességű l:2-es külső és belső rézsűjű volt. A társulat az árvíz elleni védekezést azonnal megindította. A társulat igazgató-főmérnöke a közeli Tiszabecs és Uszka községekből kirendelt közerővel a határt képező Batár csatorna bal parti (trianoni) gátján megkezdte a védekezést és a megfelelő nyúlgát emelését. A közigazgatás részéről a főispán és alispán személyesen irányították a közerőt a helyszínre. Az Országos Árvízvédelmi Kormánybiztosság és a folyammérnöki ügyosztály vezetője azonnal a helyszínre indultak. A katonai erő kirendeléséről is azonnali intézkedés történt. A víz rohamosan emelkedett és még a reggeli órákban elérte a trianoni gát koronáját és kilométereken 20-25 cm magasságban folyt át a gáton. A nyúlgát emelése nem haladhatott olyan gyorsan, hogy a 8 km-es szakaszon felépülhetett volna és így a víz Tiszabecsné 1 és Uszkánál kimosta, majd átszakította a Batár töltését. A Batár-töltés meghágása kereken 4,5 km hosszban egyidőben történt meg és ennek eredményeképpen a víz azt a tiszabecsi vízmérce fölött 2,5 km-re, az 1.090-1.280 m szelvények között két helyen, 66 és 43 m-es szakaszon, összesen 109 m hosszban átszakította. A gátszakadás helyén az átbukó víz 0,20-0,25 m-rel hágta meg a gátkoronákat és az addig észlelt 1933. évi maximumot 0,70 m-rel haladta meg. A szakadások a tiszabecsi vízmérce adataiból ítélve 30-án 10 óra körül alakultak ki. 1. ábra Térképvázlat az árvízzel érintett Tisza bal parti területről A meghágásból és a szakadásból a víz a Tiszabecs-Kishódos közötti Batár-Palád töltés, a Kishódos-Tiszakóród közötti Túr jobb parti töltés és a Tiszakóród-Tiszabecs közötti Tisza jobb parti töltés által határolt belvízöblözetben, Magosliget, Uszka, Tiszabecs, Milota, Tiszacsécse és Tiszakóród községek határában (1. ábra), mintegy 14.000 k. holdat öntött el és - Magosliget kivételével - részben elöntötte e községek belterületi részeit is. A Tisza bal parti 4 községben a 14.000 holdon elpusztult 226 lakóház, 78 melléképület, megrongálódott 106 lakóház, 169 melléképület. Az öblözetbe betört vizet a szabályozott Túr folyó töltésénél, a kölesei szakaszon több száz méter hosszban nyúlgátat emelve a társulat megfogta és ezáltal lokalizálta a tár5
