Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám
Posztgraduális Hidrológiai Tanfolyam a VITUKI-ban Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 1965-ben indította útjára a Nemzetközi Hidrológiai Dekádot. A Dekád célja az volt, hogy szakítva a „használd és dobd el” gyakorlattal elősegítsék a racionális vízgazdálkodás elterjesztését a világban. Az eredetileg kutatási jellegű kezdeményezés kiegészült a hidrológia oktatásával foglalkozó programmal is. Egy 1966- ban hozott határozat pedig már konkrétabb megfogalmazással a nemzeti bizottságokhoz fordult, felkérve azokat a fejlődő országok támogatására vízügyi szakembereik képzése ill. nemzetközi hidrológiai együttműködés formájában. Magyarország az elsők között válaszolt a felhívásra és már 1966-ban megrendezte a Vízgazdálkodás fejlesztésének hidrológiai módszerei című féléves továbbképző tanfolyamot. Annak sikerét követően a kurzust 1974-ig kétévente, majd ettől kezdve évente rendezték meg a VITUKI-ban. A résztvevő országok köre egyre bővült, a fejlődő országokon kívül — a politikai változásokat követően — egyre nagyobb érdeklődés volt tapasztalható a volt szocialista országokból és a 2000-ben megrendezett 31. tanfolyammal bezárólag már 77 országból fogadtunk hallgatókat. Magyarország úttörő szerepe természetesen nem a véletlen műve, a nemzetközi téren is elért hidrológiai tudományos sikerek és a vízgazdálkodás gyakorlati eredményei mintegy predesztinálták az országot egy ilyen tanfolyam megrendezésére. A tanfolyam, mely Magyarország hozzájárulása az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjához (mely a Dekád folytatása) a magyar vízgazdálkodás külföldön talán legismertebb jelenlegi programja, melynek hírét öt kontinens sok országában ismerik. Ilyen képzésnek otthont adni komoly rangot is jelent nemzetközi vízügyi körökben. Ezt ismerte el a holland kormány is amikor Kelet- Nyugat-Dél programja keretében 1991 és 94 között a PHARE országokból a tanfolyamra érkező hallgatók támogatásával a régiónak nyújtott segítséget. A korábban végzett hallgatók közül számosán töltenek be magas pozíciót saját országukban, vagy nemzetközi szervezetekben. A tanfolyam hazánk és a szakma külföldi megismertetésének olyan egyedi lehetőségét jelenti, melynek jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Ily módon fontos szerepet játszik a Magyarország külföldi képének alakításában, elsősorban azok között a szakemberek között, akik hazájukba visszatérve rövid időn belül döntéshozói szerepbe kerülnek. A világban tapasztalható fejlődési tendenciák alapján (növekvő vízigények, mennyiségi és minőségi problémák stb.) a víz a XXI. század kulcstényezőjévé válik. A fennálló és a jövőben jelentkező problémák csak jól képzett szakemberek segítségével oldhatók meg, ezért az oktatás, a továbbképzés iránt az igények jelentős növekedése várható. A fentiek érdekében, figyelembe véve az ország javuló gazdasági helyzetét, az OECD tagsággal járó kötelezettségeket, valamint Magyarországnak a régióban betöltött szerepét, komoly kormányzati szerepvállalást tartanánk megfontolandónak, annak érdekében, hogy a következő években is hasonlóan sikeres tanfolyamokat rendezhessünk. Erre a tanfolyam korábbi támogatóinak (UNESCO, Meteorológiai Világszervezet, FAO) gyengülő anyagi lehetőségei és ennek következtében csökkenő támogatása miatt is szükség van. A tanfolyam nemzetközi ismertsége és kiérlelt, de ugyanakkor a változó igényekhez igazodó oktatási programja lehetőséget kínál egy regionális vízügyi oktatóközpont kialakításához. Egy ilyen központra a térség országainak EU csatlakozási szándékuk, és az ebből fakadó feladatok megoldása miatt mindenképpen szükségük van. Magyarország hagyományai alapján betöltheti ezt a szerepet és a VITUKI-ban évtizedek óta folyó posztgraduális tanfolyam kiváló lehetőséget kínál erre. A harminckettedik tanfolyam, mely az integrált vízgazdálkodás vezérgondolatával kerül megrendezésre 2001. április elején kezdődik. Dr. Gayer József MEGJELENT A VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK 2000. ÉVI 1. ÉS 2. SZÁMA A Vízügyi Közlemények 2000. évi 1. füzetének tartalma Hajós Béla-Poroszlai Józsefié: A vízgazdálkodás időszerű feladatai Szlávik Lajos-Ijjas István: A magyar vízgazdálkodás jellemzése az Európai Unió „A vízgazdálkodás intézményei Európában” c. EUROWATER projekt módszertana alapján Liehe Pál: Vízbázisvédelmi program módszertani előkészítése Juhász Endre-Kárpáti Árpád: Szennyvíziszap hosszú távú kezelése és biztonságos elhelyezése Nagy László: Az árvízvédelmi gátak geotechnikai problémái Bauer Mária-Hankó Zoltán: Hozzászólás Gauzer-Bartha: Az 1970. és 1998. évi felső-tiszai árhullámok összehasonlítása, árvízi szimulációs vizsgálatok c. cikkéhez Rákóczi Ferenc: A konvektiv felhőalapok havi értékei a két féltekén Goda László: A műszaki hidrológiai programcsomag ágazati alkalmazása A Vízügyi Közlemények 2000. évi 2. füzetének tartalma Illés Lajos-Konecsny Károly: Az erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőjében Kőris Kálmán-Winter János: Az 1999. évi nyári rendkívüli árvizek a Mátra és a Bükk déli vízgyűjtőin Nagy László: Módszerek az árvízvédelmi gátak tönkremeneteli valószínűségének meghatározására Rátky István: Árvízi hurokgörbék közelítő számítása Rákóczi László: A Duna-meder sorsa Szap és Szob között Hankó Zoltán: Gondolatok a Duna Szap és Szob közötti szakaszának fejlesztéséről Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján Keresztúri Ákos: Ősi folyók a Marson Gayer József: A második Víz Világfórum és miniszteri konferencia. 15