Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám
EGY SZIVATTYÚTELEP TÖRTÉNETE Kor-történet Az 1800-as évek második felében a Duna bal partján elterülő Kalocsai Sárköz 487 km2 területének mintegy kétharmadát nagy gyakorisággal öntötte el az árvíz. Az ármentesítéseket követően a Duna egykori medreinek felhasználásával építették ki a belvízcsatorna hálózatot és vezették a vizet egyrészt a Vajas-fokba, másrészt az érsekcsanádi határban lévő Márkus-fokba. A töltésekhez érkező víz kivezetését - megfelelő Duna vízállás esetén - a töltés átvágásával oldották meg. Később Vajastoroknál fazsilipet építettek, amit 1899- ben építettek át véglegesen. A másik feladat a belvízi főcsatornákon a védtöltéshez vezetett víznek a főbefogadóba juttatása volt akkor, amikor a Duna vízállása a gravitációs kivezetést nem tette lehetővé. A Duna Sükösd és Baja közötti szakaszán 1895-96. között épített három átmetszés szükségessé tette a bal parti töltés áthelyezését is. Az új töltés megépítésével egy időben (1890-96-ban) új, állandó jellegű műtárgyat is beépítettek. Ez a 3x1000 mm átmérőjű öntöttvas csőzsilip van jelenleg is a töltésben. A szivattyútelep építése 1896. augusztus 10-én pályázatot írtak ki a zsiliphez csatlakozó szivattyútelep megépítésére. A kiírás szerint három 3,75 m emelőmagasságú centrifugál szivattyú beépítésével összesen 5 m3/s szállítást kellett elérni. A szivattyúkat Compaund gőzgépekkel kellett meghajtani, amit Cornwall kazán látott el gőzzel. A mai fogalmaink szerint is rövid - mindössze három hetes - határidő leteltével 7 cég 8 ajánlatot adott le. Ezek közül a beruházó társulat a Schlick féle gépgyár mellett döntött. A kiviteli szerződést 1897. augusztus 24-én kötötték meg. A kivitelezés 1987. szeptemberében kezdődött el és az eredetileg vállalt 1898. február 28-a helyett csak május 1-re fejeződött be. 1899-ben építették meg Sükösd határában a Vajas-fok és Kerülőfok közötti csatornát, mely biztosította a Duna magas vízállásakor a Vajas- torokba érkező belvizek kivezetését. 1899-ben készült el a szivattyútelep melléképülete, amely munkásszállásként is szolgált. A műtárgyak sorsa Mint minden műtárgyat, a szivattyútelepet is utolérte a műtárgyak sorsa. A létesítmény ugyanis folyós homok altalajra épült. Mivel azonban építéskor ezt a tényt nem kezelték kellő gonddal, az épületek alatt keletkező kiüregelődések miatt több ízben - először 1909- ben) kellett alapmegerősítési munkákat végezni. Ezek közül is a legjelentősebbet (mely végül végleges megoldást is jelentett) 1934-38. között végezték el. Most már semmit sem bíztak a véletlenre. A beavatkozást részletes feltáró vizsgálat előzte meg. Ezt követően - a kimosódás megakadályozására - a teljes építményt „beton függönnyel” vették körül, megerősítették a szívócsatornát és bebetonozták a zsilip eddig szabadon álló csöveinek végét. A beavatkozás sikeresnek bizonyult, hiszen az azóta eltelt több mint hatvan év alatt az épületen káros jelenség nem mutatkozott. A szivattyútelep 1966-ig eredeti állapotában maradt fenn annak ellenére, hogy 1941-ben, 1945-ben és 1956-ban - a jeges árvizek ideje alatt bekövetkezett töltés szakadások miatt háromszor is víz alá került. A víz levonulását követően minden esetben gyorsan sikerült üzemképessé tenni a telepet. A felújítás gondolata és első megoldása A szivattyútelep kifogástalanul üzemelt 1963-ig. Ekkor a kazánok felülvizsgálatakor repedést észleltek. A gőzgépeken is - a gondos üzemeltetés ellenére - egyre több meghibásodás keletkezett. A váratlanul jelentkező üzemképtelenség elkerülése érdekében felmerült a szivattyútelep felújításának gondolata, melynek terveit a VIZITERV 1966. augusztusára készítette el. A munkálatok még az év októberében elkezdődtek és kiterjedtek a szivattyútelep építményeire, gépészeti berendezéseire. Döntés született arról is, hogy az addig kifogástalanul működő gőzüzemű meghajtást elektromos váltsa fel. A gőzgép hajtás lehetővé tette a cetrifugál szivattyúk fokozat nélküli fordulatszám szabályozását 80-120/perc értékek között. Tekintettel arra, hogy ez az adottság a belvízi igényekhez való alkalmazkodást tette lehetővé, a beruházó ragaszkodott ahhoz, hogy ez a lehetőség a felújítást követően is megmaradjon. A tervezők ezt az igényt kettős tekercselésű villanymotorral és kétfokozatú kúphajtóművel oldották meg. A szivattyúk 1000 mm-es nyomócsövébe beépített - korábban kézi meghajtású - tolózárat elektromos meghajtásúra alakították. A kazánház épületét az ár és belvízvédekezésben foglalkoztatottak elhelyezésére szolgáló laktanyának alakították ki. Az első felújítás eredményeként a szivattyútelep az eltelt több mint harminc év alatt kifogástalanul üzemelt. Egyetlen negatívuma az volt, hogy a gépház - az átépítést követően - elvesztette régi varázsát, és az új épületet kifejezetten csúnya épület váltotta fel. A rekonstrukció szükségessége Az üzemelés biztonsága mindenekelőtt Az Érsekcsanádi Szivattyútelep jelentősége az eltelt száz év alatt nem csökkent. A hozzá tartozó vízgyűjtő területen megvalósult jelentős értékek miatt egyre nagyobb igény van az üzemelés biztonságára. Ezt mérlegelte az Alsó -Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság felterjesztésére az OVH és a KöViM vezetése, amikor engedélyt adott a rekonstrukcióra, megteremtette a most elvégzett munkák feltételeit. Az üzemelési biztonság javítását jelenti a szívó csatorna hibáinak kijavítása, a gépi gereb megvalósítása, a tolózárak korszerűsítése, a hajtóművek és szivattyúk felülvizsgálata és repasszálása. Fontos volt a villamos energia ellátás korszerűsítése, ami az üzembiztonság növelése mellett a gazdaságos üzemelés feltételeit is jelenti. A rekonstrukció során megpróbáltuk korrigálni a korábban tapasztalt hibákat. A korabeli fényképek és tervek alapján az eredeti állapothoz hasonlóan újítottuk fel az épületet. A munkák 1999. őszén kezdődtek el, a Plesó és Plesó Kft. vállalkozásában. A munkavégzés feltétele volt, hogy a lehető legrövidebb ideig - a belvíz előfordulásának legkisebb valószínűségű szakaszában - lehet csak üzemképtelen a telep, de akkor is biztosítani kell a mértékadó belvízszint tartását. A kivitelező teljesítette ezeket a követelményeket annak ellenére, hogy az építés alatt jelentős belvíz volt a térségben és ezért közel 2000 órát kellett a szivattyúknak üzemelni. A rekonstrukció munkái jó minőségben befejeződtek. Reméljük, hogy a következő száz évben is jól szolgálja a térség érdekeit. Rónay István Korábban képriportban számoltunk be az Érsekcsanádi szivattyútelep rekonstrukciós munkáinak ünnepélyes átadásáról. Most a telep történetét adjuk közre. 12
