Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám
nak és vartyognak... s a vadkacsák, szárcsák, ludak, búvárok és vöcskök bent az édes, tiszta és mélyvizű nádasok birodalmában élik világukat. Betű szerint idéztem egyes részleteket, amik a vizi szakirodalomban mint rendkívül értékes és becses adatok szerepelhetnek, hálára kötelezve a vizimérnököket ezért a valóban hű, hangulatos és igen tanulságos leírásért. De a szerző nem volna igazi ideálista, ha ezeket a szerinte szép időket vissza ne sírná. Meg is tette a "Pesti Hírlap" 1930. Október 3-i számában, ahol "Hogy lesz az Alföldből sivatag" című cikkében erélyes hangon követeli a dunavölgyi csatorna betömését és az ősi állapot visszaállítását. Társa ebben az előttem ismeretlen karcagi fiskálisnak, aki viszont a tiszai védtöltések haladéktalanul való lerombolását és a Tisza mentén követelte az ősi állapot visszaállítását a Kormánytól. Valóban visszasírni valók voltak ezek a szép múlt idők. Telve poézissal. Posvány, mocsár, malária és mindenféle más nyavalya, rendkívüli ősállapot voltak a díszítői. A szó legszorosabb értelmében szentségtörőnek kell hát azokat a kezeket mondani, amik ezekhez hozzányúltak. Pedig már régen voltak olyan vakmerőek, akiket ez a gyönyörű múlt nem elégített ki. Szerettek volna rajta változtatni, mert hiszen a mezőgazdaság is kezdett ősállapotából kibontakozni. A vágyak azonban jórészt némák maradtak, s gróf Széchenyi Istvánnak kellett jönnie, hogy azok valóra is váljanak. Nála nélkül a vizek újabb kora még igen hosszú ideig nem indult volna meg. Nálunk azonban úgy vagyunk, hogy csak meg kell rázni valakinek a vádak kolompját, azonnal akad egy csomó követő. Különösen pedig akkor, ha a vádak valakinek, vagy valamilyen testületnek tudatlanságát cégérezik ki." Kenessey Béla tanulmánya 70 évvel ezelőtt készült, de sajnos minden szava, gondolata ma is élő jelenséggel foglalkozik. Nemcsak а XX. század utolsó évtizedében, de elején is hasonló támadásoknak volt a vízügyi szolgálat kitéve. Érdemes azon elgondolkozni, mi lehet ennek az oka ? Azt hiszem , egyértelmű határozott választ erre a kérdésre adni nem lehet, de az ok vagy okok között feltétlenül ott van az a tény, hogy a társadalom tagjainak nagy része nagyon kevés ismerettel rendelkezik az élet alapvető elemének, a víznek témaköréből, mi pedig - valamennyi vízzel foglalkozó kollégánkkal együtt meglehetősen szűk szakmai körben foglalkozunk a vízzel, mely az életnek szinte minden megnyilvánulásában jelen van. Nagyon kevés ismeret jut ki szakmai körökből a közvéleményhez, ahol aztán a legfurcsább elméletek, megállapítások nyerhetnek polgárjogot. Az elmúlt évtizedben sok szó esett szakmai körökben a nyilvánossággal való kapcsolatról, a PR tevékenységről. Bár történt előrelépés ezen a területen ( elég csak a legutóbbi árvízzel kapcsolatos helyzetre gondolni), de ez nem látszik elegendőnek. Kenessey Béla ezt írja: "Szükségesnek tartom a szakszerű felvilágosítást már azért is, mert Karunk igaza tudatában eddig hallgatással ment el a vádak mellett, amiből a dologhoz hozzá nem értők azt a valószínűnek látszó következtetést vonták le, hogy a vádaskodóknak igazuk van." A 70 évvel ezelőtt elhangzott megállapítás ma is igaz. Nem szabad visszahúzódni, a felvetésekre választ kell adni. Rendszeresen tájékoztatni kell a közvéleményt a vízzel kapcsolatos jelenségekről, problémákról, megoldási lehetőségekről, köznapi nyelvezettel, mindenki által érthető módon. Ha sikerül a vizekkel kapcsolatos általános ismeretanyagot széles körben közismertté tenni, akkor majd nem lehet kétes értékű népszerűségre szert tenni oly igényekkel, hogy bontsák le az árvízvédelmi töltéseket. Nem kell hosszan magyarázni, miért nem jó, ha az elválasztó rendszerű szennyvízcsatornába vezetünk csapadékvizeket, miért káros, ha a felhagyott kútba vezetjük a szennyvizeket stb. Ilyen magatartást feltételezve a vízzel kapcsolatba kerülő állampolgár tisztában lesz azzal, hogy az árvízvédelmi töltések megnyitásával a jelenlegi Magyarország területének jelentős része (Pl. a Tiszántúl szinte teljes területe) ismét mocsárrá változhatna. Nem kétséges, hogy az ismeretek bővítése az írott és az elektronikus sajtó segítsége nélkül elképzelhetetlen. Reméljük, hogy ez nem lesz nehezebb feladat, mint az árvíz leküzdése. Dr. Kaliczka László Balázs Imre gátőr A békés Tisza (második rész) Szép mikor lágy szellő fodrozza a vizet, szerelem gerléje csókjától kap tüzet. Szép a virágszőnyeg, pompázik a "játszón", s a kis fülemile sír a Tiszaháton. Tiszavirág-felhő lágyan betakarja, kedves, pajkos szélfi végignyargal rajta. Az ég kékjén dalol a nótás pacsitrta, s darvak keringenek, tiszteletkört írva. A szorgos méhek is tőle kapnak mézet. Süt a májusi nap, . meleg nyár-ígéret. Halpikkely "csillámlik." Tetőzik az "ívás". Madarak éneke édes nászba-hívás. Cserjésben sejtelmes sírása az őznek, mikor kis gidái máshol elidőznek. Nádirogó rikkant! Hű kedvese rászáll... Békák koncerteznek az esti Tiszánál. 15
