Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám
VÉLEMÉNYEM SZERINT DR. KALICZKA LÁSZLÓ A BELTERÜLETI VÍZRENDEZÉSI PÁLYÁZATOKRÓL A közművesítés fejlődése eredményeként településeinkben az ivóvíz, telefon, szennyvízcsatornázás befejezése után mind nagyobb lesz az igény a csapadékvizek elvezetésére. A vízelvezetés megoldásának alapvető igénye a lakóházak, utak és más létesítmények vízkárok elleni védelmének biztosítása. Belterületek vízkár elleni védelmére nemcsak a síkvidéki, de hegy- és dombvidéki területeken is különös gondot kell fordítani. Az elmúlt évtizedek nem mindig kellően megfontolt fejlesztései során (különösen a csapadékszegény időszakok tapasztalatai alapján) a települések mély fekvésű, időnként vízjárta vagy vízállásos területeit is felparcellázták és beépítették. Számos esetben a mély fekvésű területeken még pincék építését is engedélyezték. A mély fekvésű területek mellett a települések belterületein lévő (sok esetben alig észrevehető) mikrovölgyekben a nagy csapadékok idején levonuló vizek (iszap, törmelék) számos esetben lakó és melléképületeket veszélyeztetnek. Aktív működésem során több esetben volt lehetőségem arra, hogy ilyen helyzetekben károsított, 20-25 cm vastag iszappal megrakott házakat vizsgáljak. Az ilyen kedvezőtlen adottságokkal rendelkező területeken a veszélyt növeli az, a tulajdonos egyik óráról a másikra - minden előjel nélkül - rendkívül gyorsan kerül veszélyhelyzetbe. (Az egyik településen bekövetkezett elöntésnél az egyik tulajdonos szerint olyan gyorsan jött a víz, hogy a lakásba még be tudott menni, de percek múlva kijönni már nem lehetett, mert a felgyülemlett víz és iszap miatt az ajtót már nem tudta kinyitni. A települések belterületén a lakóházak, egyéb épületek veszélyeztetése mellett a települési utak állapota, használhatósága, balesetmentessége is nagy mértékben függ az út vízelvezetésének megoldott voltától vagy megoldatlanságától. Példák sokasága igazolja, hogy a megoldatlan vízelvezetés miatt még a jól megépített utak is néhány év alatt súlyosan megrongálódnak, alig használhatóvá válnak. Nem szóltunk ugyanakkor még azokról a jelenségekről, amikor a felszínen ugyan még kevés jele van a magas vízállásnak, de pincék, alagsorok úsznak a vízben, elöntve a központi fűtés kazánjait (lehetetlenné téve a lakások fűtését), használhatatlanná téve a tárolt anyagokat, eszközöket. A települések vezetői a közművek elkészülte után sürgető szükségét érzik annak, hogy a felsorolt okok miatt a csapadékvizek elvezetését is megoldják és a megvalósítás érdekében különböző állami támogatásokat is megpályázzanak. Valószínű, hogy a korábbi években települési vízrendezési munkára pályázatot nem írtak ki (a Megyei területfejlesztési Bizottságnál jelentkező igények nem ismeretesek), 2000. évben viszont már több vízrendezési pályázatot is vizsgált a Területi Vízgazdálkodási Tanács Szakmai Bizottsága. A beadott pályázatok alapján (az érintett települések nevét mellőzve) általánosságban megállapítható, hogy sem a műszaki megoldásoknál, sem a létesítési költségeknél nincs semmilyen korlátozó tényező. Az a tapasztalat, hogy a műszaki megoldásoknál a települések képviselő testületének vagy tisztségviselőjének sem műszakilag, sem pénzügyileg nem indokolható elképzelése a tervezőknél már követelményként jelenik meg. Kiragadott példák- a településen zártcsatornás vízelvezető hálózatot kell kialakítani, mert az teszi városiassá az utcákat,- utcai nyíltárkos vízelvezetőt nem szabad építeni, mert a parkolási lehetőségeket zavarja, akadályozza,- meg kell építeni a vízelvezető rendszert " X " pontig (befogadó nincs megjelölve),- lehet, hogy a 30-as csőáteresz nem elégséges, de most nincs rá pénz, viszont rendezni kell, mert sok a panasz,- befogadó ez a 40-es áteresz, a tervező ne foglalkozzon azzal, hogy onnan hová folyik a víz,- a természetes mélyvonulat magántulajdonban van, kb. 1 millió Ft-ra lenne szükség a terület megvásárlásához, de erről nem lehet szó. A vízelvezetést kb. 2,0 m-rel magasabb feltöltött területen kell megoldani. Igaz, hogy az kb. 10 millió Ft-al magasabb összeget igényel, de területet kisajátítani nem fogunk,- régi nyomvonalat felhasználni nem lehet, nem számít, ha az új vonalvezetésnél 2,5-3,5 m mélyre kell helyezni az új vízelvezetőt. A példákat még sorolni lehetne, de az állítás bizonyítására ennyi is elég. A tervezők gondjai A tervezőknek rendszeresen a következő gonddal kell megküzdeniük:- műszaki megoldásokat illetően megpróbálják megbízójukat meggyőzni arról, hogy az elképzeléseik műszaki, gazdasági, jogszabályi problémák miatt nem valósíthatók meg. (Ha a makacs megbízói magatartás miatt nem vállalja a feladatot, munka nélkül marad).- Tervező elfogadja a képviselőtestület (vagy annak megbízottja) elképzelését és megtervezi a szakmailag nem megfelelő megoldást, Kivitelezési költségek. Az 1989-es időszakot megelőző évtizedekben érvényben lévő ÉKN szerinti költségekhez képest ma teljesen szabad az ár-ajánlás lehetősége. A kivitelezési költségek között igen jelentős eltérések is lehetnek ( akár 100 %-os eltérés is előfordulhat).Éppen ezért a pályázatok bírálata során szükség lenne meghatározott költséghatárok közé szorított árképzésre. (Jelenleg előfordulhat 18-100 Ft/fm kiviteli árajánlat is). 12