Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám
Az 1998 novemberi árhullám során a vízszintek a Tiszán, Tiszabecs-Záhony között több deciméterrel haladták meg az addig észlelt legmagasabb vízállást, miközben a Bodrogon már akkor a legnagyobb vízszinteket megközelítő árhullám vonult le és az áradás már akkor jelentős károkat okozott a települések mélyebben fekvő részein. 1999 tavaszán viszont az árhullám minden addigit meghaladó magassággal vonult le. Felsőbereckinél 48 cm-rel, míg Sárospataknál 52 cm-rel haladta meg a 110 évvel azelőtt mért vízmagasságot. Az ez évi tavaszi árvíz a Tokajnál kialakult rendkívüli magas tiszai vízállás miatt a Sárospatak alatti folyószakaszon 10-15 cm-rel magasabb szinten vonult le, mint az 1999 évi tavaszi árhullám. Mindkét árvíznél, számításaink szerint legalább ilyen nagyságrenddel tetőzött volna magasabban a folyó, ha nem került volna sor részben a Szlovák területen lévő szükségtározó, valamint a Sátoraljaújhely határában lévő ronyvazugi szükségtározó megnyitására. Hogy milyen károkat okozott az árvíz az érintett településeken, azt az árvíz levonulása után elvégzett felmérések pontosan tartalmazzák. Az emberekben kialakult félelem, az otthon elvesztése feletti bánat azonban nem számszerűsíthető. A településeket az elmúlt évtizedek során többször érte árvíz, de ilyen mértékű elöntésről és károkról nincsenek feljegyzések. Tekintettel arra, hogy az árvizek hevessége miatt nincs lehetőség hatékony helyi védelemre, a megoldásra két lehetőség maradt. Az egyik megoldás a veszélyeztetett területeken élő lakosoknak a település magasabb, árvízzel nem fenyegetett területekre való költöztetése. A másik megoldás a települések elöntéssel fenyegetett területeinek árvízvédelmi töltéssel való bevédése. A változatok megvizsgálására, és a megvalósíthatósági tanulmány kidolgozására a VIZITERV CONSULT Kft. kapott megbízást. A változatok közötti döntés meghozatalánál a műszaki és gazdasági szempontokon kívül (mekkora költséggel mit védünk?) az igen jelentős szociális-társadalmi hatásokat is figyelembe kellett venni. Ügyelni kellett arra, hogy különösen a falun elő emberek nehezen mozdíthatók a megszokott helyükről, valamint arra is, hogy sok esetben a tényleges kár értékénél az újjáépítés, vagy másik helyen történő építkezés költségei lényegesen magasabbak. Az is az egyedi védművek megépítése mellett szól, hogy van olyan település, amelynél az áttelepülés a lakások igen nagy hányadát érintené. A felsorolt szempontokat figyelembe véve, az engedélyezési és kiviteli tervek a településenkénti védelmi mű kiépítésére készültek el, s ezek szerint Sárospatak-Bodrogkeresztúr között nyolc településen valósulhatnak meg ebben az ütemben a tervezett létesítmények. A tervek szerint 11,8 km töltés, 610 fm vasbeton támfal (a táblákon látható helyszínrajzokon feltüntetett nyomvonalon) 26 db különböző méretű áteresz, gyaloghíd, 32 db szivattyúállás épül . Ezek a műtárgyak a töltések mögötti területek csapadékvíz elvezetésének megoldásához szükségesek. A tervezés során természetesen gondoskodni kellett a védművek által elfoglalt területek, a megépítésekhez szükséges földanyag biztosításáról. Ebben az ütemben valósul meg a 37. sz. főközlekedési út, Sátoraljaújhelyre bevezető szakaszának rekonstrukciója, ami az LNV fölötti biztonságos szintre való emeléssel is jár. Tervezés alatt a Ronyvazugi tározó töltése is. Ahhoz, hogy a létesítmények jó minőségben és időben elkészüljenek minden résztvevőtől gyors, rugalmas és segítő szándékú munkát igényel. Eljött a hosszú távra szóló tervezés ideje. Dr. Stumpf István miniszter méltató szavai A szakmai ismertetőt követően Dr. Stumpf István miniszter meleg szavakkal méltatta az árvízmentesítés jelentőségét és egy személyes vallomással kezdte beszédét. Amióta innen elszármaztam, akármikor hazaérkezem, amint közeledem a falumhoz és meglátom a falu tornyát, mindig megdobban a szívem, elszorul a torkom és felidéződnek a gyermekkori élményeim - mondotta. Politikusként ugyanilyen érzés kerített hatalmába, amikor láttam a Bodrog partján élő embereket sújtó árvizet, az elöntött nagy kiterjedésű teriUeteket, és amióta konkrétan ismerem a 2000. évi árvíz történetét, az egyes emberek katasztrófáját. Visszaemlékszem a Bodrogolasziban lakó idős néni bánatos könnyeire, amikor kiöntötte öt a víz a régi lakásából, aztán az öröm könnyeire, amikor a gyorsan felépített új házába költözhetett. Az első szavam: a köszönet! Köszönet azoknak az embereknek a türelméért, akik ezen a vidéken élnek, és akik úgy érezték, hogy nemcsak a kormányunk 10
