Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 5. szám

"Megköszönöm megtisztelő meghívásukat. Jó érzés, magasztos, felemelő pillanat annyi nehéz este és éjszaka után, - amikor itt találkoztunk és néztünk egymás szemé­be ismerősen és ismeretlenül,- ma béke időszakban, ünnepelve, egymással szem­ben állni és köszönteni azt a munkát, amit elvégeztünk. Olyan munkálatok folytak és folynak a térségben, amelyek csak a múlt századi Tisza-szabályozással vethetők össze. Történelmünk folyamán a Tisza ügye kü­lönböző aktualitások folyamán többször vált nemzeti üggyé és ha figyelembe ves­szük, hogy a Tisza, amely Európa 10. leg­nagyobb folyója, hosszával Európában a 13. helyet foglalja el, akkor meglepő, hogy völgyére jut az ország területének éppen a fele, népességének 40 %-a, nemzeti va­gyonunk közel fele. Vízgyűjtő területén 5 ország osztozik. Ezért mindig meghatáro­zó, hogy mi történik a Tiszával országha­táron kívül. A Tisza vízgyűjtőjének jelen­tős meghatározó nagyságú része az ország határain kívül fekszik, így vízkészlete is csaknem teljes egészében külföldről szár­mazik. Ez a természetföldrajzi helyzet jól mutat­ja függőségünket a vízgyűjtő felső szaka­szán folyó vízgazdálkodástól és jelzi, hogy szoros nemzetközi együttműködésben va­gyunk érdekeltek. Elég messzire nyúlik vissza a Tisza szabá­lyozás története: Az első ármentesítési kí­sérleteket a XVII. és XVIII. században vé­gezték. Ezt követően a különböző árvizek után hoztak létre különböző helyi védelmi műveket. Végül is a Széchenyi által 1846- ban indított szabályozási munkák foglal­ták egységes keretbe és ettől kezdve alakult ki az a védvonal rendszer, amely napja­inkban is alapját képezi a Tisza menti védműveknek, az Önök biztonságának. Ebben a térségben a legnagyobb árvizet 1888-ban jegyezték föl, ezt követően 1932-ben, 1970-ben, 74-ben, 1979-ben, 1980-ban, 1998-99-ben és 2000-ben voltak jelentékeny árvizek. Különösen az utolsó három árvíz, - ame­lyek meghaladták a korábbi maximumok értékeit, - hozott olyan eseményeket, ame­lyek elhárításával csak közös erőfeszítéssel, az Önök aktív részvételével tudtunk sike­resen megbirkózni. Remélem, hogy az árvizek után, a most átadandó töltés védelmében, a szeszélyes vízjárású Tisza mentén is békében, biz­tonságban a milleneumhoz méltó körül­mények között fognak élni. A Tisza völgyét sújtó árvizek évről-évre újra és újra ,- az elmúlt időszakban há­romszor is - bebizonyították, hogy a világ­­viszonylatban is kimagasló Tisza-völgyi árvízvédelmi rendszert állandóan fejlesz­teni, karban tartani és árvizek idején vi­gyázni kell. Úgy érzem, az elvégzett ármentesítési munkák - mindazon problémák ellenére, amelyeket Önöknek itt át kellett élniük, - sikeresek voltak. Adózzunk egy pillanatra elődeink nagy munkájának, azoknak, amelyeket a múlt században, vagy az el­múlt évtizedekben végezettettek el és ame­lyek eredményesek voltak. Az árvízszintek emelkedése miatt azonban újra át kellet gondolni fejlesztési elképzeléseinket. A Zalkod-Kenézlő közötti Tisza jobb-par­ti árvédelmi töltés-erősítési munkák 1997-ben kezdődtek, folytatódtak 1998- ban és 2000 folyamán, az árvizek elején és most befejeződtek. A töltések a mértékadó árvízszint fölé 1 m-es biztonsággal épültek meg. Ügy érzem valamennyien hálásak lehe­tünk azért a félmilliárd forintért a ma­gyar adófizető állampolgároknak, hogy a költségvetésen keresztül ez a beruházás megvalósulhatott. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a Bodrog­közi töltés-fejlesztések újabb nagy lépést tettünk előre és megvalósult a térség árvíz­­védelmi rendszere eddigi leggyengébb láncszemének megerősítése - a Zalkod- Kenézlő közötti töltésszakasz. Meggyőződésem, hogy a fejlesztésekkel el­értük célunkat, magasabb árvizek esetén is nyugodtan dolgozhatunk (emlékezzünk Dr Hajós Béla helyettes államtitkár Dr. Pados Imre társaságában átvágja a szalagot. Az elmúlt évek árvízi eseményei után a Kormány több ízben is foglalkozott az ár­vízifejlesztésekkel és határozatban rendel­kezett arról, hogy milyen ütemben, mi­lyen fontossági sorrendben kell elvégezni a Felső-Tisza, a Bodrogközi Tisza, a Bod­­rog-menti jobb-parti települések védelmét és a Közép- Tisza töltéseinek erősítését. csak vissza 1988-89 telére, amikor ho­mokzsákok uralták a települést) a térség­ben lakók nyugodtan hajthatják álomra fejüket, nem fenyegeti veszély településü­ket. A meghívóban szerepel egy megindítóan szép idézet, amelynek szavai ma is helyt­állóak. Az első terv erre a térségre már 1997-ben elkészült és ma már tény, hogy a terv jól jelölte ki a 98-99-ben elkezdett és meg­gyorsított fejlesztések helyét és ezek között az egész országban első helyre sorolta az Önök települése, Zalkod árvízvédelmét. "Ha egy vízfolyás életében ugyanis egy­szer beavatkoztunk, akkor ettől kezdve a müveket nem lehet magukra hagyni, fenn kell tartani azokat és gondoskodni kell üzemeltetésükről, különben rosz­­szabb állapotba kerülnek, mint koráb­ban voltak." 7

Next

/
Thumbnails
Contents