Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám
ORSZÁGJÁRÁS A MAGYAR MÉRNÖKI KAMARA VÍZGAZDÁLKODÁSI ÉS VÍZÉPÍTŐ TAGOZATÁNAK ELNÖKSÉGE KELET-MAGYARORSZÁGON A Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítő tagozata 1999. évi őszi kibővített elnökségi ülését - már hagyományosan - nem Budapesten, hanem ezúttal Kelet-Magyarországon, Nyíregyházán tartotta, ahol igazi vendégszeretettel, kellemes környezetben fogadták a vendégeket. A változatos program 1999. szeptember 23-án Nyíregyháza-Sóstón, a Megyei Pedagógiai Oktatási Központban kezdődött. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Bodnár Sándor, a Megyei Közgyűlés alelnöke, aki örömmel nyugtázta, hogy az elnökségi ülésre Nyíregyházán került sor és a résztvevők egyúttal megismerkedhetnek Szabolcs-Szatmár- Bereg megye nevezetességeivel is. A megye vízellátási problémáit (ezen belül a tanyabokrok vízellátására vonatkozó elképzeléseket) Vadnai Ákos, a Szabolcsvíz Rt műszaki igazgató helyettese ismertette. Az elnökség a Minősítő Bizottság tájékoztatása alapján határozott a minősítési kérelmek további intézéséről, a sóstói skanzen területén kialakítandó vízügyi őrház terveinek a Kamara által történő elkészítéséről, majd tájékozódott a közbeszerzési törvény módosításával kapcsolatos kérdésekről, a versenytárgyalások és az azokat megelőző minősítések sajátos ágazati problémáiról. Dr. Bognár Gáspár, a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgató helyettese az árvízvédelmi műveknél végrehajtandó beruházásokról tájékoztatta a jelenlévőket. A vitában többen szóvá tették a kivitelezési munkák műszaki ellenőrzésének hiányosságait és azt, hogy erre a tevékenységre a tervezéshez hasonló követelmény rendszerrel a szakma nem rendelkezik. A program következő részében Vásárosnaményba utaztunk. Az út melletti almáskertek vidám almaszedői és az almát szállító teherautók sokasága igazolta, hogy "almaországban" járunk. Alig hogy megérkeztünk a városba, máris a "II. Beregi Expo" forgatagába csöppentünk. Rövid sétánk a fafaragó múzeumban (Smidt Sándor iparművész kalauzolásával) sokáig emlékezetes marad számunkra. Városnézés után hajóra szálltunk. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Zboray Károly nevét viselő kishajója nagyon kellemes, nyarat idéző időben, halk dohogással úszott velünk a Tisza vásárosnaményi szakaszán. Az elnökség tagjai e késő délutáni órákban vehették szemügyre a Tisza középvízi medrében 1998. őszi és 1999. évi tavaszi-nyári árvizek okozta károkat. Szinte alig lehetett elképzelni, hogy a szemle előtt néhány hónappal itt még 6-7 m-el magasabb vízszintek voltak. Utazásunk idején az árvízre már csak a hiányzó, elmosott kőművek maradványai, a középvízi mederrézsűn elpusztult fák és bokrok száraz maradványai emlékeztettek. Az elnökség tagjai stílszerűen a Tiszavirág nevű tanyahajón töltötték az éjszakát. A következő nap (1999. szeptember 24-e) is bővelkedett eseményekben. Megtekinthettük a Tisza folyamatban lévő töltés-erősítési munkáit, a tivadari réselési munkákat és a Túr torkolati műtárgyát. A töltés-erősítési munkák jól haladtak (határidőre be is fejeződtek, ahogy a kivitelezők akkor ígérték), a tivadari réselési munka pedig igazi műszaki csemegének számított, hiszen nem mindennap lehet 8 m-re lenyúló résfal kivitelezését látni. Mindezt ott, ahol 1947-ben töltésszakadás volt. Erre az eseményre a közút és a töltés közé állított emlékmű emlékeztette a jelenlévőket. A szakmai programot csodálatos műemlékek megtekintése színesítette. Láthattuk a csarodai református templomot (csodálatos freskóival, tiszteleghettünk Kölcsey Ferenc emlékének (a szatmárcsekei temetőben). Köszönet ezért Pető Sándor kollégánknak, aki nagy tárgyi ismerettel avatott be bennünket e régi emlékek csoda-világába (ezzel is bizonyítva, hogy a szakembernek nem kell egyben szakbarbárnak is lennie). Mindezeket (és az éjszakába nyúló szakmai-baráti beszélgetéseket) még sokáig őrzik majd emlékezetükben a túra résztvevői. A programok nem lettek volna ilyen életszernek és eredményesek a Kamara megyei szervezete, a Vízügyi Igazgatóság , a Vízművek és Miskolczi Lajos kollégánk áldozatos munkája nélkül. Köszönet érte valamennyi résztvevő nevében. Aki pedig nem volt részese az élménynek, nyugodtan keresse fel az országnak ezt a részét. Nem fogja megbánni. Dr. Kaliczka László KÖSZÖNÖM Egy el nem hangzott hozzászólás az MHT 1999. november 25-i Közgyűléséhez Tisztelt Közgyűlés ! Arról szeretnék szólni, mit jelent számomra (és azok számára akikkel együtt több vagy kevesebb sikerrel a vízügyért dolgoztunk) a Magyar Hidrológiai Társaság. Elsősorban a közös találkozások örömét. Nagyon sok ismerőssel baráttal sikerül találkozni a közös munka során. Talán korom az oka, hogy sokak neve ma már nem jut eszembe. Kérem, ne nehezteljenek érte. Számomra a Társaság olyan, mint egy nagy család. Köszönet az egyiittlétek öröméért, a közös munkálkodásért. A további találkozások reményében szeretettel üdvözlök mindenkit: Gábri Mihály 9
