Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám
A vizitársulat alapfeladatainak és pénzügyi forrásainak egyensúlya Első látszatra talán nem is tartozik szorosan a tulajdonviszonyok köréhez, de azzal mégis összefüggés elemzésre vár a társulatok által üzemeltetett viziművek évtizedek alatt kialakult sűrűségének kérdése. Elég egy pillantást vetni az ország (vagy térségünk) vizitársulatai által üzemeltetett vízfolyásokat feltüntető áttekintő térkép-lapra és máris látható, hogy a természeti adottságokkal nem indokolható különbségek vannak egy-egy szomszédos társulat által "közpénzen" (vagyis az érdekeltségi hozzájárulásból és az ezt kiegészítő különböző támogatások felhasználásával) üzemeltetett mederhálózat sűrűsége között. Térségünkben a társulatok által üzemeltetett csatornahálózat sűrűsége 1,2 - 0,17 km/km2 között változik. A jövőben sem engedhető meg, hogy társulatok közpénzen magántulajdonban lévő viziműveket üzemeltessenek! Az érdekeltek tudják és rendszeresen kifogásolják is, hogy a sűrű csatorna hálózat fenntartási feladataival a társulatok - elégséges anyagi fedezet hiányában az egyébként elvárt színvonalon - általában nem képesek megbirkózni. A jogos panaszoknak csak úgy lehet elejét venni, ha sikerül megteremteni a társulati alapfeladatok - más szóhasználattal: a társulati közfeladatok - és az ehhez rendelkezésre álló pénzügyi szükségletek egyensúlyát. Következtetések, javaslatok A döntéshozók a felvetett problémákra megoldási javaslatokat várnak. Ennek az írásnak szűk keretei között döntési alternatívák kidolgozására természetesen nincs mód, de az eddigiekből néhány fontos következtetést feltétlenül le lehet vonni. 1. A társulatok által üzemeltetett viziművek évtizedek alatt kialakult tulajdonviszonyai nem teszik lehetővé a helyi vízkár-elhárítási (belvíz-védekezési) feladatok zavartalan szervezését és végrehajtását. A jelenlegi helyzet egyrészt működési (műszaki) zavarok forrása, másrészt kétségessé teszi a tulajdonhoz kötött pénzeszközök rendeltetésszerű felhasználását. 2. A helyi jelentőségű közcélú műveket egzakt műszaki paraméterek (pl. tájegységenként esetleg méretben megadott vízgyűjtő terület) alapján - az állam kizárólagos tulajdonában lévő viziművek jegyzékéhez hasonló módon - szükséges nevesíteni (jegyzékbe foglalni). Mivel a helyi jelentőségű közcélú művek lehetnek állami tulajdonban vagy önkormányzati tulajdonban, ezeket külön-külön volna indokolt jegyzékbe foglalni. Ez a munka lényegében a vízgazdálkodásról szóló 1995. éviLVII. Törvény életbe lépése óta időszerű új kategorizálás teljeskörűvé tételét jelentené. Csak így válhatna egyértelművé, hogy az állam a kizárólagos tulajdonában lévő viziművekkel kapcsolatos feladatok a jelentős vízügyi közfeladatok ( és e feladatok pénzügyi forrása az állami költségvetés), míg a helyi jelentőségű közcélú viziművekkel kapcsolatos feladatok a helyi vízügyi feladatok, melyek pénzügyi forrásait - általában - a vizitársulati intézmény rendszer keretein belül kell megteremteni. 3. Magántulajdonban lévő vizimű és közcélú viziművekhez kötött közfeladat: egymást kizáró kategóriák. 4. Az állam kizárólagos tulajdonában lévő viziművek tulajdonviszonyait rendezettnek kell tekinteni. A 2. pont szerint nevesített helyi jelentőségű közcélú viziművek tulajdonviszonyait azonban rendezni kell. Ehhez minden bizonnyal politikai döntésre és új jogi szabályozásra is szükség van. Egy lehetséges - szakmai szempontból ésszerű - rendező elv lehetne az, hogy a helyi jelentőségű közcélú viziművek állami és/vagy önkormányzati tulajdonban legyenek. Másik lehetséges alternatíva a helyi jelentőségű közcélú viziművek társulati tulajdonba adása, de csak akkor, ha ezzel egyidejűleg megszűnne a vizitársulatok esetleges jellege, vagy ha ez nem lehetséges, akkor törvény rendelkezne arra nézve, hogy a társulat bármely okból történő megszűnése esetén a helyi jelentőségű közcélú műveket kinek kell tulajdonba venni és tovább üzemeltetni. Valószínű, hogy ilyen esetben tulajdonosként az önkormányzatok jöhetnek szóba. 5. A vizitársulatok alapfeladata helyi jelentőségű közcélú viziművekhez kötődő feladat. A vizitársulat ezeket a közfeladatokat az érdekeltségi hozzájárulásból és azt kiegészítő különböző pénzforrásokból látja el. Indokolt, hogy a magyar állam és a helyi önkormányzatok ne csak "támogassák" a társulati közfeladatokat, hanem mint a helyi közcélú viziművek tulajdonosai, differenciált ( emelt szintű) érdekeltségi hozzájárulás fizetésével is tegyék lehetővé a fejlesztési, fenntartási és üzemeltetési közfeladatok több évre történő tervezhetőségét. 6. A tulajdonviszonyok javasolt rendezése után magántulajdonban maradó viziművekhez kapcsolódó fejlesztési, fenntartási és üzemeltetési feladatokat ( vagy azok alapszabályban meghatározott részét ) a vizitársulatok kizárólag vállalkozási alapon, a vízépítőipari, illetve mérnöki szolgáltatói piac egyik szereplőjeként végeznék. A feladatok pénzügyi forrásait a társulati érdekeltségi elvek értelemszerű alkalmazásával lehetne megteremteni. 7. A helyi jelentőségű vízügyi közfeladatok ellátása - esetleg a kapcsolódó állami közfeladatok ellátása is - a vízgazdálkodási társulati intézményrendszer továbbfejlesztésével, a társulati alapelvek és a közhasznú társaságok jellegzetességeinek ötvözése útján létrehozott szervezeti keretek között is elképzelhető. A felvázolt - köztük bizonyára szubjektív, gondolatébresztőnek szánt - következtetések talán indokolhatják azt a javaslatot, hogy a témakörökben érintett szakminisztérium(ok) hozzanak létre egy közös munkabizottságot. Ennek tegyék feladatává a társulati keretek között megoldandó helyi vízgazdálkodási feladatok megoldását akadályozó körülmények további elemzését, a megoldási alternatívák feltárását és a tárgykörben egymásra épülő jogszabályok módosításának előkészítését. Befejezésül: szeretnék hangot adni annak a véleményemnek, hogy az 1989-ben megkezdett, a politikai és a gazdasági élet más területein már évekkel ezelőtt befejeződött rendszerváltozás - bár igencsak szükséges volna - a vizitársulatok, illetve az általuk üzemeltetett közcélú viziművek esetében még el sem kezdődött. Reménykeltő azonban, hogy az utóbbi időben egyre többet lehet hallani a változások szükségességéről. Polohn István 17
