Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám
zel 60 méterrel magasabban fekvő királyi palotába. E korszerű alkotással - vízvezetéki vízmű) építésével - Buda megelőzte többek között Bártfa, Körmöcbánya, Pozsony, Diósgyőr, Esztergom, Visegrád, Pécs és Nagykanizsa városokat. A törökökkel vívott háborúk alatt a településekkel együtt azok vízmüvei is elpusztultak. A Vár, a Krisztinaváros és a Tabán lakóit szűrt Duna vízzel ellátó, első budai vízmüvet 1856-A Lázbérci tározó avatása (1970) (Dégen Imre, , Szászhelyi Pál, Vajda József, Dr. Illés György) i ban helyezték üzembe. Pest lakossága általában ásott kutakból és közvetlenül a Dunából szerezte be ivóvizét. Az első pesti vízmű 1868-ban épült. A közműves ivóvízellátás és csatornázás kiépítését a kiegyezést követően (1867) a felgyorsult kapitalista fejlődés indította el. Az első víz és csatornaművek elsősorban a nagy történelmi múltú városokban és a bányavárosokban épültek. E települések többsége - Pozsony, Besztercebánya, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, Brassó, Nagybánya - azonban 1920. óta határainkon kívül esik. A századfordulóig tervszerű vízellátásról nem beszélhetünk. A lakosság a természeti adottságoktól függően (forrásokból, talajvíz-kutakból) szerezte be ivó- és háztartási vízszükségletét. Az ivóvíz által terjesztett járványok, megbetegedések gyakoriak voltak. Zsigmondy Vilmos - a magyar kútfúróipar megteremtője - hazánk első ártézi kútját 1866-ban készítette el. Az Alföldre jellemző artézi kutakból a múlt század végéig kb. 2000 db épült. A vízellátás fejlődése a XX. században A századfordulón a lakosságnak csak 10 %-a volt vezetékes vízzel ellátva és ez az arány 1945-ig mindössze 20 %-ra növekedett. A fejlődés lassú ütemét tükrözi, hogy 19®ö-1945 között évente átlag 2 500 fő jutott vízvezetéki vízhez. A századfordulót követő néhány évtizedben (1900-1935) csupán a fővárosban és néhány nagyobb városban (Pécs, Győr, Sopron, Pápa és Veszprém) került sor jelentősebb vízmű fejlesztésekre és mindössze 11 városban épült új központi vízmű. 1948.jelentős év a magyar vízgazdálkodás szempontjából. Ekkor jött létre az első Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) és elkészült az ország ivóvízellátásának és csatornázásának fejlesztési programja. Ezzel kezdetét vette a "robbanásszerű" fejlődés időszaka (1948- 2000). Idézet a tanulmányból: "...1948. december 31-én az ország 58 városa közül 28 van vízvezetékkel, 23 csatornával ellátva. A kereken 3250 községből vízvezetéki vízzel ellátottnak csak 8 tekinthető, közcsatorna csak 4 községben van. A vízvezetéki vízzel ellátottak aránya 20 %, a közcsatornával ellátottaké 18 %..." Az elmúlt négy évtized alatt jelentős lakossági összefogással, vízmű-társulatok szervezésével- 1990. óta az önkormányzati törvény adta lehetőséggel - az állam nagyobb arányú támogatásával megvalósult az országos vízművesítési program, így jelenleg a lakosságnak mintegy 98 %-a jut vezetékes ivóvízhez. A közműves ivóvízellátás terén elért eredmények bizonyítják , hogy a vízellátásnak az egész országra történő kiterjesztése méltán nevezhető - a nagy elődök 1938-ban történt előrejelzése alapján - "harmadik honfoglalás"-nak. A magyarországi vízellátás terén - különösen az elmúlt harminc év során - (1970-2000) tapasztalt dinamikus fejlődést értékelve elmondható, hogy a korszerű helyi-, kistérségi- és regionális vízművek és vízellátási rendszerek kedvezően segítettelftelepüléseink gyorsütemű fejlődését; a települések szerkezetének és lakásállományának korszerűbb kialakítását, a városiasodás folyamatát, továbbá a falvak történelmi átalakulását. Az elért számottevő eredmények ellenére sem lehetünk elégedettek. Az elmúlt 10 év során előtérbe került a vizek minőségének kérdése, az ezzel kapcsolatos program előkészítése és gyorsütemű végrehajtása, hogy ezen a téren is megfelelhessünk az Európai Unió által támasztott követelményeknek. Következtetések A millennium évében a jubileumi tanácskozáson a magyarországi ivóvízellátás 100 éves fejlődésének egyes fontosabb eseményeit és eredményeit, továbbá a jelenlegi helyzetet értékelve megállapítható, hogy a XX. század első felében tevékenykedő két ismert szakembernek, Sajó Elemérnek (1931) és Rohringer Sándornak (1938) a harmadik honfoglalásra utaló "felhívásai" nem voltak hiábavalók. A harmadik évezred küszöbén századunk valamennyi nagy vízügyi elődeire, az ismert és névtelen hősökre, az alkotókra emlékezve büszkén elmondhatjuk: bölcs előrelátásuk, alkotó tevékenységük, aktív közreműködésük jelentős mértékben járult hozzá az ország vízellátásának gyorsütemű megoldásához. A nagy elődöknek a vízellátás területére megfogalmazott elképzelései, álmai, tervei az ezredfordulóra valóra váltak. 2000-ben az ország valamennyi települése közüzemi vízművel rendelkezik, az ország lakosságának több mint 80%-a vízvezetékes lakásban él. Göncz Árpád köztársasági elnök és Dr. Illés György (1994) Egy sikeres életpálya méltó elismerésy A vízellátás terén elért eredmények tehát bizonyítják, hogy a vízellátás országos rendezése méltán nevezhető "harmadik honfoglalás"-nak. Dr. Koltay József 12
