Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám
A VEZETÉKES VÍZELLÁTÁS NAPJA 2000 JUBILEUMI EMLÉKÜLÉS A MAGYARORSZÁGI VÍZELLÁTÁS 100 ÉVES FEJLŐDÉSÉRŐL J Az immár harmadik alakalommal megrendezett VEZETÉKES VÍZELLÁTÁS NAPJA keretében 2000. június 8- án rendezte meg a Magyar Hidrológiai у Társaság és a Víz-és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége jubileumi emlékülését, melynek témája Magyarország ivóvízellátásának százéves fejlődése volt. óvárosi Vízművek budaújlaki gépháza (1881) emelkedő tevékenységet végződj több idősebb kollégának ( 18 főnek) elismerő oklevél átadásával fejezte ki köszönetét. Oklevelet kaptak: Bolhóy László, Bulkai Pál, Csernyánszky László, Cséry Pál, Egri Gábor, Fömötör Gyula, Gábos László, Dr. Gerencsér Árpád, Gergely József, Hajdú György, Dr. Koltay József, Környei László, Losztorfer Rezsőné, Lukács Károlyné, Perecsi Ferenc, Radványi Rudolf, Dr. Szirota István ésWolf Mihály. Közülük 16-an személyesen vették át az oklevelet. A vízellátás történeti emlékei M0 Az összejövetel - melyen részt vett Dr. Starosolszky Ödön, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke és Kovács Antal a Szakmai Szövetség társelnöke is - Dr. Papp Mária elnökletével zajlott le. Ennek során- Dr. Varga Miklós a magyarországi ivóvízellátás jelenlegi helyzetéről és az EU csatlakozás kihívásairól,- Fejér László a vízellátás magyarországitörténeti emlékeiről,- Ányos József Debrecen megyei város vízellátásának múltjáról és jelenéről,- Harsányi István a vízellátás Veszprém megyei szerepéről,- Dr. Koltay József a .községek vízellátásáról ^- Dr. índufner Kálmán az OKI szerepéről a vízellátásban, míg- Nagy L. Dénes a MÉLYÉPTERV több évtizedes tevékenységéről v'z too'Jfb Kedves színfoltja volt a sikeres rendezvénynek, amikor a Magyar Hidrológiai Társaság részéről Dr. Starosolszky Ödön elnök és a Vízrés Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége részéről Kovács Antal társelnök, a vízellátási szakmában hosszabb időn keresztül kiAz ókor bölcsei a négy őselem egyikének tekintették a vizet. Jelentős kultusz és ünnepkör szerveződött köré már az emberi civilizáció korai korszakában is. A víz tisztelete végig kísérte az emberiség történetét. Magyarország élete, az ország településeinek fejlődése is erősen a vízhez, a vizekhez kötött. Honfoglaló őseink ugyan nem a tengerhez közel teremtettek új hazát, de folyóköztől folyóközig vándoroltak, míg végül a négy folyó itt marasztalta őket. Egészen a múlt századig nem sokat változott ez a helyzet. A reform óriásai - a "második honfogla-Margitszigeti víztorony (1911) lás" hősei - elsősorban Széchenyi István, az első felelős magyar közlekedési miniszter és Vásárhely? Pál, a reformkor kiváló mérnöke a folyók szabályozásával lakhatóbbá és biztonságosabbá tette ezt a földet. Vízmű átadás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében,' Kisszekeresen (1971) (Rózsavölgyi Imre, a DRV igazgatója) Margitszigeti víztorony (MF) A görögök nagy súlyt helyeztek az emberi települések bőséges vízellátására. Már Arisztotelész megállapította, hogy a települések ivóvíz ellátása jellemzi valamely város lakosságának kultúráját is. Athénnek fénykorában mintegy 200.000 lakosa volt; a vízellátást 18 különálló vízvezeték biztosította. A Római birodalom idején a rómaiak Magyarországon Pannónia nevű tartományukban is építettek vízvezetéket, aquaduktot. Az óbudai Aquincum vízellátására 5 km hosszú vezetéken jutott a víz a Római fürdőn lévő forrásokból a település középpontjába. A Kárpát medencében а XV. században épültek az első vízellátó művek, városokban és bányatelepüléseken. 141 б-ban - Zsigmond király korában - épült vízvezeték Magyarországon a budai királyi vár vízellátásának megoldására. Feltehetően állati erővel működtetett szivattyú nyomta fel a Duna vizét a kö-9
