Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 3. szám

A VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK ÖT ÉVE

(1995-1999)

A Vízügyi Közleményeket a magyar műszaki irodalom ápolása, a vízi munkálatok ismertetése és a velük kapcsolatos tudományos, gyakorlati-mérnöki, közgazdasági, ill. jogi kérdések megvilágítása érdekében 1879-ben alapította Kvassay Jenő, a magyar vízügyi szolgálat megszervezője. 1879-1889 közt évenként „Kultúrmérnöki jelentések” címen adták ki. 1890-től 1910-ig kötetlen sorban 30 füzet jelent meg és 1911-től kezdve alakult műszaki folyóirattá és jelent meg rendszeresen a Vízügyi Közlemények. Az évfolyamok számozása is 1911-től indult. 1919-1922 között szünetelt, így a 121 éves folyóirat 81. évfolyama jelent meg 1999-ben. Szerkesztői között az alapító Kvassay Jenőt követően olyan neves vizimérnökök, tudósok szerepeltek, mint Bogdánfy Ödön, Ihrig Dénes, Kenessey Béla, Lászlóffy Woldemár, Németh Endre, Schmid Ödön és mások. 1980 óta a szerkesztő dr. Stelczer Károly.

A jelenlegi, 17 tagú Szerkesztő Bizottság 1996-tól működik. Tagjai között a tudományos élet, a vízügyi irányítás képviselői, kutatók, oktatók és gyakorlati szakemberek egyaránt megtalálhatók: Domokos Miklós, Fejér László, Hajós Béla, Hegedűs Miklós (technikai szerkesztő), Juhász Endre, Licskó István, Nagy István, Pálfai Imre, Rémai János, Solti Dezső, Somlyódy László, Starosolszky Ödön, Stelczer Károly (szerkesztő), Szappanos Ferenc, Szilárd György, Szlávik Lajos (ügyvezető elnök), Varga Miklós (elnök). A Vízügyi Közlemények az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiadványaként jelenik meg, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. teszi közzé.

A folyóirat formai kialakítása több mint ötven éve változatlan. „Konzervatív” abból a szempontból, hogy őrzi hagyományos megjelenési formáját, napi aktualitásokat, hirdetéseket nem közöl. A példányszám 1200, ebből 350 példány külföldre kerül, 700 példány pedig 250 belföldi (döntően intézményi) előfizetőhöz jut el. Minden dolgozat három idegen nyelvű kivonattal jelenik meg (általában angol, német, orosz, esetenként pedig francia nyelven).

Az elmúlt öt évben a folyóiratnak évente négy, összesen 20 száma jelent meg. A terjedelem évente 20-22 ív (620-670 folyóirat oldal). Az öt év alatt több mint 3000 oldal jelent meg, a cikkek, közlemények átlagos terjedelme 17 oldal volt.

Az öt év alatt összesen 173 anyag jelent meg a Vízügyi Közleményekben: 144 szakmai cikk és 29 egyéb közlemény. A 144 cikkből 103 nagyobb terjedelmű munka volt és 41 a rövidebb tanulmányok rovatba tartozott. A szakcikkeken túlmenően 12 ismertetés (konferencia, tanfolyam, nemzetközi és külföldi szakmai tapasztalatok), 11 könyvismertetés és 3 megemlékezés jelent meg.

A folyóirat áttekintett 20 számának létrehozásában népes szerzőgárda vett részt: a 173 megjelent anyagnak 261 szerzője volt, nagyobbrészt hazai szakemberek. 14 cikkben (8 önálló cikk, 6 cikkben pedig társszerzőként) szerepelt összesen 19 külföldi személy.

Az anyaggyűjtés és szerkesztés fontos szempontja, hogy bemutassuk a vízgazdálkodás szakterületeinek országos és regionális helyzetét, eredményeit, megoldandó feladatait, az elkészült létesítményeket, az időszerű tudományos problémákat. Célul tűztük ki, hogy a Vízügyi Közlemények a korábbi évtizedeknél tartalmilag sokrétűbb legyen. Erre tekintettel a dolgozatok mintegy kétharmada felkérésre születik.

Az elmúlt öt évben sor került számos szakterület országos áttekintésére: vízügyi szervezet, vízjog, vízkárelhárítás, szennyvíz-elhelyezés, Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés, felszín alatti vizek minősége, hidrológiai távmérés, hévízhasznosítás, az ipari vízgazdálkodás története stb.

A megjelent cikkek tudomány- és szakterületek szerinti besorolása sokrétű képet mutat. Bár egyes témák több tudományvagy szakterület határán vannak, egy-egy dolgozatot csak egyetlen szakterületre soroltunk be. A megjelent dolgozatokat ennek figyelembe vételével 24 szakterületre soroltuk be. A 144 szakmai-tudományos cikk szakterületi megoszlása a következő: hidrológia - 16%, árvízvédelem - 11,8%, vízgazdálkodás - 10,4%, vízépítés - 6,9%, hidraulika - 5,5%, meteorológia, folyószabályozás, vízminőség-védelem, vízkészlet-gazdálkodás - 5-5%, vízellátás,

csatornázás-szennyvíztisztítás, vízrendezés - 3,5-3,5%, vízrajz, hidrogeológia, informatika és vízügyi szervezet, igazgatás, vízjog - 2,8-2,8%. A fennmaradó mintegy 8% a hévizek, öntözés, vízerő-hasznosítás, hajózás, vízkémia, hidrobiológia, vízügyi történet, szabványügy szakterületeinek dolgozataira jut.

A dolgozatok földrajzi megoszlása tükrözi, egyrészt napjaink időszerű vízügyi problémáinak területi súlypontjait, másrészt viszont azt, hogy a szakcikkek az elmúlt öt évben az ország szinte minden tájegységét érintették: Duna - 14 db, Rába - 7, Ipoly, Zala - 3, Sió - 2, Tisza - 8, Túr, Lónyay-főcsatorna, Körösök - 9, Élővíz-csatorna, Kisköre, Fertő-tó, Balaton - 3, Kis-Balaton, Velencei-tó - 2, Alföld, Dunántúli-középhegység, Duna- Tisza köze, Budapest, Győr.

Külföldi tapasztalatok ismertetését 10 dolgozat tartalmazza [olasz (2), német (3), spanyol, izraeli, jemeni, Európai Unió (2)].

A Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Hivatal 1979-től adományozza -at. Évente két, a kiosztását megelőző három naptári éven belül megjelent szakcikk írója (írói) részesül (nek). A szakirodalmi nívódíjban részesíthető minden olyan Magyarországon vagy külföldön, magyar vagy idegen nyelven megjelent szakcikk, amely magas színvonalú, újszerű munka eredményeit igényesen mutatja be, és ezúton elősegíti az új, hatékony módszerek, eljárások elterjesztését. A Vízügyi Közlemények szakmai színvonalának elismerését jelenti, hogy az 1995- 1999. között adományozott tíz „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíjő-ból hatot az itt megjelent munkák szerzői kapták. A tervek között szerepel az a célkitűzés, hogy a jövőben a vízügyi szolgálat minden mérnöke kézbe kapja a Vízügyi Közlemények egyes számait, őrizni kívánjuk a hagyományokat, folytatni a nagynevű elődök szerkesztési elveit, ugyanakkor korszerű tartalommal megtölteni a folyóiratot.

Tervezzük, hogy továbbra is bemutatjuk a legújabb tudományos eredményeket, különös tekintettel azok hazai alkalmazására. Esettanulmányokat jelentetünk meg az aktuális hidrometeorológiai-hidroló-17