Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám
BIZTONSÁGOSABB VILÁGOT A XXI. SZAZADBAN BEFEJEZŐDÖTT A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK CSÖKKENTÉSÉNEK NEMZETKÖZI ÉVTIZEDE Az ENSZ az 1990-2000 közötti tíz évet a természeti katasztrófák elleni küzdelem időszakává nyilvánította. Sorra jöttek létre az IDNDR (International Dekád of Natural Disaster Reduction) országos szervezetei. Jelenleg több mint 120 Nemzeti Bizottság működik. A nemzeti szervezetek növekedése és a folyamatosan végrehajtott preventív intézkedések ellenére a természeti veszélyforrásokból eredő veszteségek nem csökkennek (még az olyan fejlett országokban sem, mint az USA, Japán és Franciaország), hanem emelkednek. Ez a tendencia, ami a XX. század második felében figyelhető meg és a következő okokra vezethető vissza: • a világ népességének robbanásszerű növekedése a II. világháború után; • korábban lakatlan területek meghódítása; • emberi tevékenység által előidézett veszélyes folyamatok (talajvízszint-emelkedés, tengeri erózió, szeizmikus aktivitás stb.); • rossz biztonsági koncepció, ami rendszerint a természeti katasztrófa hatásának semlegesítését és nem a megelőzést célozza A nemzetközi évtized filozófiája. Ha összehasonlítjuk a különböző nagy természeti katasztrófákat, megállapítható, hogy azok közül legtöbbet a vihar okoz, de a kevesebb árvíznél nagyobb a gazdasági kár. Az igazán furcsa eredményt a biztosítók által kifizetett kár mutatja. A biztosított kár 69 %-a vihar kártérítés mutatja. NAGY KATASZTRÓFÁK darab Gazdasági Biztosított veszteség kár % % % földrengés 15 24 15 vihar 35 32 69 árvíz 29 34 8 egyéb 21 10 8 A külföldi nemzeti és nemzetközi biztosítók menekülnek az árvízkár biztosítás elől. Ilyen környezeti feltételek mellett nagy felelősség hárul a kormányokra. Az elsődleges szempont a katasztrófa elhárításban megelőzés. Ha bekövetkezett a katasztrófa gyorsan, hatékonyan kell reagálni, Az IDNDR filozófiája A természeti katasztrófa nem kerülhető el Ф A természeti katasztrófák következményei: a természeti veszélyek és az ember viselkedése az épített környezetben Ф Az emberi magatartás befolyásolható Ф A természeti katasztrófák következményei csökkenthetők de az elsődleges szempont a katasztrófa elhárításban a megelőzés Az IDNDR eredményeinek területei: • Politikai folytonosság. A katasztrófák megelőzése hosszú folyamat, a politikai ciklusokon túl mutat, ezért nem szabad megengedni, hogy politikai befolyás alá kerüljön a katasztrófa elhárítás. Egy politikai ciklus alatti látványos részeredmények helyett a folyamatos munka a cél. • Veszélyek meghatározása, kezelése. • Kockázat-számítás alapú megközelítés. A biztonság megfogalmazásával kapcsolatos ideológiák és nemzeti szabványok a kockázati számításon alapuló rendszerfejlesztés irányába terelődtek, így alakult ki az azonos kockázati szintek figyelembe vétele például az árvízvédelmi gátaknál. A kockázat számításon alapuló vizsgálatoknál tehát nem csak a műszaki biztonságot veszik figyelembe, hanem a védett (gazdasági) értékben keletkező károkat (így a környezeti károkat) is. • Kockázatok csökkentése az emberi élet ás vagyonvédelem érdekében. • Kommunikáció és információ. A föld beszűkült a kommunikáció fejlődésével, az 1999 évi tajvani földrengés egy órával később már az egész világon mozgóképes hírként szerepelt. • A korai riasztás (az egyik legelfogadottabb - nem szerkezeti - módszer a kockázatok csökkentésére) fejlesztése. Sajnos bizonyos természeti katasztrófáknál (pl. földrengésnél) semmilyen riasztási lehetőség nincs. • Oktatás és gyakorlatoz(tat)ás. • A Nemzeti Bizottságok aktivitásának növekedése - a Nemzeti Bizottságok képviselnék a folyamatosságot a politikai váltórendszerben. • A városi és helyi hivatalok kezdeményező készségének növelése. Nemzetközi stratégia a katasztrófák csökkentésére Az IDNDR munkája 1999. december 31.-én véget ért. Megfogalmazták a XXI. századra a célt: biztonságosabb világot a XXI. században Ezt a programot 120 ország bevonásával kívánják végrehajtani. Az új stratégia címe: Katasztrófa és kockázat csökkentés A stratégia elérése érdekében négy célt fogalmaztak meg: 1. A lakossság figyelmének a felkeltése a természeti, környezeti és technológiai katasztrófák iránt. Tények igazolják, hogy minél jobban tudatában vannak az emberek a tényleges veszélyeknek, annál kedvezőbbek a feltételek a súlyos konfliktusok megelőzésére, azok demokratikus kezelésére. Méltányolható az egyén számára a mérlegelt veszély, ha elfogadható lehetősége van arra, hogy a céltudatos viselkedéssel az elérhető előnyök (pl. az anyagi javak megszerzése) ellensúlyozni képesek az ismeretek alapján becsült és elfogadott kárt (személyi sérülést), vagy egyéb fenyegetést. 2. A helyi önkormányzatokkal történő együttműködés 3. Az állampolgárok részvétele a katasztrófa elhárításban 4. A katasztrófáknál a gazdasági és szociális veszteségek csökkentése egy elfogadható standardra. Felelősség a felsorolt célok eléréséért és a stratégia kidolgozásáért 1. Elsődlegesen a kormányok felelősek az állampolgárok biztonságáért. 2. Helyi közösségi (önkormányzati) tisztségviselők felelőssége másodlagos. 3. Az egyre erősödő civil szervezetek felelőssége A felelősöknek regionális és szubregionális együttműködésben kell a feladatokat megoldani, mivel a természeti katasztrófák nem ismerik a határokat. Nagy László 17
