Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám
VÍZKÁROK 1999-2000. A 90-es évek első évtizedeiben egyik Veszprém megyei település polgármesterével beszélgetve megemlítettem, hogy "célszerű lenne felülvizsgálni a belterületi vízelvezetők állapotát, javítani karbantartottságukat, mert egy esetleges nagycsapadék után bizony komoly gondokkalfog találkozni a település polgármestere, de az egész képviselőtestülete. " A polgármester döbbenten nézett rám és azt mondta: " Vízkárokról, vízelvezetésről beszélsz akkor, amikor most egy csepp esőért esengünk, amikor aszály pusztítja az országot ?" Való igaz, aszály van - mondottam - de a vízkárok elhárítási munkáit nem akkor kell elkezdeni, amikor már mindent elborít a víz, mert akkor már az eredményes védekezés feltételeivel nem fogunk rendelkezni. " Sajnálatos, de az előrejelzés "bejött". Nemrégen (karácsony előtti napokban) Fejér megyében, a Nádor csatorna völgyében jártam Aba - Sárkeresztúr - Kálóz - Sárszentmiklós - Sárbogárd - Székesfehérvár útvonalon. Korábbi évtizedekben ( beosztásomból eredően) nagyon jól is-mertem a területet, nemcsak száraz, aszályos időben, hanem olyan években is, amikor bővében voltunk a csapadéknak. (1961, 1963, 1965.) Mit láttam 1999. karácsonya előtt? Aba község egyes utcáiban a kertekben víztükör alakult ki. Több helyen a lakóházak közvetlen közelében van a víz széle. A család korábbi tulajdonában lévő lakóház pincéjében kb.1,0 m a víz mélysége, a kertben lévő szőlő vízben áll. Hasonló a helyzet a szomszédos ingatlanoknál, épületeknél is. 1970-ig visszaemlékezve még csak közelítőleg sem volt hasonló helyzet. ( A térségben nem Aba a legrosszabb helyzetben lévő község.) Az utcában az út mindkét oldalán van ugyan vízelvezető árok, de azoknak nincs továbbvezetése, nincsenek megfelelő méretű és küszöbszintű kapubejárók átereszek. Helyenként a kapubejárót áttöltéssel oldották meg. A vízelvezető rendszer a víz elvezetésére alkalmatlan. Az utcai vízelvezető árkoknak nincs megfelelő befogadója, továbbvezetése. Nagyon sok esetben hiányzik a belterületi és külterületi vízelvezetők megfelelő összekötése. Ez a helyzet sajnálatos módon több más településre is általánosítható. A külterületi vízelvezető rendszerek karbantartottsága - enyhén szólva - hiányos. Az elmúlt 8-10 évben sem növényzet eltávolítást, sem egyéb fenntartási munkát azokon nem végeztek. A talajvíz az elmúlt évek csapadékviszonyai és az el nem vezetett szennyvizek hatására jelentősen emelkedett, veszélyeztetve a vályogból vagy vert falból épített lakásokat, épületeket. A kővel, betonnal alapozott és téglából falazott épületek esetében is veszélyeztetett az épületek használhatósága. Ez még akkor is igaz, ha a padlószint a terepszint felett helyezkedik el. Az alagsorokban, pincékben elhelyezett kazánok, fűtő és egyéb berendezések víz alá kerülése téli időben lehetetlenné teszi az épületek használatát. A megemelkedett talajvíz nemcsak sík vidéken, de dombvidéken is gondokat okozhat. A víz számos ilyen jellegű településen is megjelent a lakóházak pincéiben (Pl. Székesfehérvár-Oreghegy, Mór). Mi az oka a kialakult helyzetnek? A csapadékosra fordult időjárással nem lehet mindent magyarázni. Vitathatatlan, hogy a csapadék nagy menynyisége, vagy egy-egy nagy intenzitású csapadék súlyos károkat okozhat, de ha a vízelvezető művek megfelelő állapotban vannak, a vizek elvezetése megfelelően biztosítható s ezzel a károk véleményem szerint jelentősen csökkenthetők, szerencsés esetben elkerülhetők. A Nádor- csatorna völgyében tett körutazásom során azt tapasztaltam, hogy a területen lévő vízlevezető medrek (nem az állami kezelésű művek) csak úgy azonosíthatók, hogy a medrek nyomvonalát a több éve bent hagyott nád, gyékény vagy egyéb vízi növények szürke-barnás összeszáradt tömege mutatja. Ezek a medrek vízelvezetésre gyakorlatilag nem, vagy alig használhatók. Sajnos ez a jelenség nem csak Fejér megyére jellemző. Miért? Azért, mert a korábbi helyi jelentőségű közcélú vízfolyásoknak, csatornáknak ma ugyan törvényi szinten van gazdája, de a gazda kezét alig lehet érzékelni. A települések polgármesteri hivatalai még a belterületi vízelvezetők kezelési feladatait is csak részlegesen tudják megoldani, külterületi mederszakaszokra sem pénzük, sem energiájuk nincsen. Ehhez járul az is, hogy a települések nagy részében (a községekben, de néhol a kisebb városokban is) nincs olyan szakember, aki a település út, víz, csatorna gondjaival megfelelő hozzáértéssel foglalkozni tudna. Nincs városi (települési) főmérnök - állapította meg nem is olyan régen a Magyar Mérnöki Kamara elnöke - és sajnos igaza van. A közcélúság kritériumai Nem tisztázott az sem, hogy a vízelvezető medreknél mi a közcélúság kritériuma. Meddig közcélú a meder? Olvasom egyik napilapban, hogy egyik ingatlan tulajdonos saját ingatlana előtt kitakarította a vízlevezető árkot, majd, hogy a víztől megszabaduljon, ugyanezt akarta tenni a szomszéd ingatlana előtt is. A szomszéd azonban ezt nem engedte meg. Mivel nem egyedi esetről van szó, felmerül a kérdés: meddig terjed a közösségi érdek? Mi az egyéni érdek és felelősség határa? Végső soron: meddig közcélú valamely létesítmény? A privatizáció során a meglévő vízelvezető árkokat is szétosztották. Egy-egy árokszakasz különböző személyek birtokába került. Az új birtokosok a medrek karbantartására alig fordítottak figyelmet. Számos esetben a területet bérlő 12
