Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám
A most következő írást -Klaudia Martini államminiszter asszony előadását a mainzi "Mérnöknap" alkalmából- Dr. Hajós Béla, a KHVM vízügyi helyettes államtitkára juttatta el szerkesztőségünkhöz. Megszívlelendő tanulságul adjuk közre, mint nálunk is időszerű gondolatokat. KÖRNYEZETTERVEZÉSSEL A JÖVŐÉRT Környezettervezéssel a jövőért ? Csakugyan hisszük-e, hogy a környezet megtervezhető'? Vannak e ehhez tervezési céljaink, vannak e a megoldáshoz eszközeink? Tudunk e célokat kitűzni mindahhoz, amit ma és holnap a környezet megkövetel? Tudunk e mindent kezelni és megtervezni: a dinamikus kölcsönhatásokat, a műszaki fejlődést, az ipari és mezőgazdasági folyamatokat, a szociális és demográfiai változásokat, az emberek millióinak cselekvéseit és döntéseit? Már maga a gondolat is elrettentő. Nem, ezt nem akarhatjuk, mert túlzott elvárásokat támasztana az emberiséggel szemben. Környezettervezéssel a jövőért: csupán annyit tesz, hogy széles látókörrel és éber öntudattal itt és most megtenni mindazt, amit mindenki, aki demokratikus társadalmi közösségben felelősséget visel, a maga cselekvési lehetőségei között, az általa belátható időtávlatra nézve megtehet. De, mint látni fogjuk ez sok mindent takar. l.A környezet minó'sége a gazdaság és a technika függvénye A környezettervezés, mint a környezet felelős alakításának eszköze, reális és szükséges cél. A környezet alakítását célzó környezetpolitika nem követhet sem a múltba révedő, sem a jövő felé ácsingózó utópiákat: annak lehetőségeit a realitások határozzák meg. A környezet minősége az emberi gazdaság és az emberi technika egyik következménye. A gazdaság és a technika dinamikája és belső szükségletei a környezetpolitikát is meghatározzák. A környezet minősége ugyanakkor visszahat a gazdaság és a technika fejlődésére. Nem mintha a gazdaság vagy a technika valamilyen névtelen, rajtunk sokkszerűen uralkodó hatalom lenne: ezeket is a emberiség alakítja, emiatt felelősséggel tartozunk értük. 1.1 A természet technika általi leigázása és lerombolása A technika a természetet nemcsak uralma alá hajtja, hanem arra is képes, hogy azt tönkretegye és így végül az emberiség létalapját elvonja. Az ide vágó összefüggés közismert. E felismerés, valamint az idevágó tapasztalatok is arra ösztönöznek bennünket, hogy a műszaki fejlesztésre odafigyeljünk. A jövőnek akként kell megfelelnünk, hogy a technika az embert a természet rombolása nélkül szolgálhassa. 1.2 A technika az ipari társadalom alapja Másfelől nézve, az ipari társadalmunk nem nélkülözheti a technikát. A technika a megélhetésről való gondoskodás előfeltétele, biztosítja az alapvető életszükségleteket, munkát és jólétet teremt. Ezen túlmenően: ahol a természetrombolás már bekövetkezett, ismét a technika képes hozzájárulni a rehabilitációhoz és megteremteni az élet új feltételeit Ilyenképpen a környezet védelme és megőrzése nem lehetséges a modern technika igénybevétele nélkül. És itt vannak a mérnökök, akik a technikát mintegy a kezükben tartva, mint annak szakértő alkotói, az ipari társadalmat felépítették és akik azért központi felelősséget viselnek. 1.3 A fenntartható fejlődés eszménye, mint a technika, a közgazdaságtan és az ökológia összefogása A műszaki fejlődés már említett ellentmondásossága következtében természetesen a mérnökök is újra meg újra a konfliktusok kereszttüzébe kerülnek. Mostanság nagy hírveréssel vitatják "az ökológia és az ökonómia ellentétét". Létezik azonban egy, a világot átfogó megoldó-képlet: a fenntartható fejlődés eszménye, amit időközben a világ szinte valamennyi állama elismert és időközben jogrendjébe kötelező előírásként beépített. Ez az eszmény a gazdasági igényeket, az ökológiai szükségszerűségeket és a szociális szempontokat egyetlen egységbe fogja össze. Ennek az egységnek a megtalálása azon az elven nyugszik, hogy a természeti erőforrások igénybevétele azok regenerálódási és felhalmozódási küszöbe alatt maradjon. Ez az alapelv a szó legteljesebb értelmében ökonómiai alapelv, ami közgazdasági és - az előadás témájához érkezvén - műszaki eszközökkel lehet megvalósítani. Ennek megfelelően jelölhető ki a mérnök felelősségi köre is: a mérnöki alkotások a mai, modern értelemben vett fenntarthatóságot is szolgálják, az erőforrások kímélése, az energia-hatékonyság, valamint a károsanyag-kibocsájtás kiküszöbölése terén egyaránt. Ezáltal a mérnök, - ahogy gyakorta a múltban is - mint az innováció és a környezetvédelem szakértője, kiemelkedő alkotó tényezővé lép elő. 1.4 A mérnök, mint az innováció szakértője Vegyük végre tudomásul: a technológiai előrelépés a környezettechnikában, ami a nem szennyező technológiákon, az energia hatékonyságon és a károsanyag-kibocsájtás kiküszöbölésén alapul. És itt a környezet-politikának is - minthogy annak kialakításában a mérnökök is részt vettek - javára írható valami: éppen a következetes politika - mindenekelőtt a környezeti hatásvédelem, de a vízvédelem is - nem sejtett műszaki előrelépést eredményezett, ami a német ipart szerte a világon verseny-előnyökhöz juttatta és olyan magas színvonalra emelte, ahonnan a visszatérés már lehetetlen. 4
