Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám
Magyarországon az ivóvízellátás döntő mértékben felszín alatti vízkészletekből történik. Ezek jelentős része sérülékeny földtani környezetben van, vagyis nem védett a felszínről származó szennyeződésekkel szemben. Mivel általában ezek a területek rendelkeznek jó vízbeszerzési adottságokkal, a kiépített közműves vízellátó kapacitás több, mint 60 %-a van sérülékeny és - számtalan kisebb-nagyobb szennyező forrás által - veszélyeztetett helyzetben. Az utóbbi években egyre inkább ismertté vált a felszín alatti vízkészletek elszennyeződésének veszélye. Ezáltal az ország közműves vízellátását szolgáló vízbázisok sincsenek kellő biztonságban, veszélyeztetve ezzel az ivóvízellátás biztonságát is. Az országban kiépített közműves ivóvízellátó művek kapacitása naponta 4,5 millió m3 víz szolgáltatására képes. Hazai sajátosság, hogy ez a kapacitás több, mint 90 %-ban különböző típusú felszín alatti vizekre épült ki. Európában Magyarországon kívül csak Dánia és Bajorország rendelkezik ilyen adottságokkal. Napjainkban a vízgazdálkodás területén a fenntartható fejlődést alapjaiban a rendelkezésre álló vízkészlet és azon belül is az ország legfontosabb stratégiai elemének számító felszín alatti ivóvízkészlet határozza meg. Ezt felismerve az állami költségvetésből már 1994-ben 113 millió Ft-ot fordítottak vízbázisvédelmi célokra. A Kormány 1995 augusztusában a 2249/1995. (VIII. 31.) számú határozatával elfogadta az ivóvízellátásra már használt, üzemelő és a későbbi igénybevételre, tartalékként kijelölt távlati ivóvízbázisok biztonságba helyezésének célprogramját. A célprogram alapján 1995-ben 160 millió, 1996- ban 467 millió, 1997-ben 700 millió és 1998-ban 1.300 millió Ft-ot, vagyis öt év alatt - folyó áron - 2.740 millió Ft-ot fordítottak az állami költségvetésből a sérülékeny földtani környezetű vízbázisok biztonságba helyezésére, azaz a vízbázisvédelmi programokhoz szükséges beruházásokra. A megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása a vízbázis védelem mellett több úton is elérhető, keveréssel, hígítással, vízkezeléssel, különböző víztisztítási technológiákkal, palackozott ivóvíz szolgáltatással. Túl azon, hogy figyelembe kell vennünk a Magyarországon kialakult vízellátás sajátosságait, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is felhívja a figyelmet arra, hogy az ivóvíz szolgáltatás lehetőleg felszín alatti vizekből történjék, mert - amennyiben vigyázunk rájuk - jóval kevesebb vízkezelési technológiát igényelnek. E technológiák - bármenynyire is korszerűek - melléktermékként veszélyes hulladékokat eredményezhetnek. Másrészt, az is világszerte elismert tény, hogy a megfelelő minőségű ivóvízellátás hosszú távú megőrzésének a biztonság szempontjából legmegnyugtatóbb és egyben legolcsóbb módja a vízbázisvédelem, a felszín alatti vízkészletek megóvása. A WHO Európai regionális Irodájának 1997-ben közzétett felhívása szerint: „Általában a helyi önkormányzatok felelősek a lakosságnak szolgáltatott ivóvíz minőségéért, nekik kell gondoskodniuk arról, hogy az ivóvíz állandóan fogyasztásra alkalmas legyen. Ha biztosak vagyunk vízbázisaink szennyezésmentességében, könnyebb megfelelő minőségű vizet biztosítani a lakosság számára. A víz természetes minősége megőrzésének egyik feltétele, hogy a víznyerő helyek védelmére aktív és határozott politikát alakítsunk ki. A védőterületek kialakításakor a különböző országokban nagyon hasonló technikai, adminisztratív és pénzügyi problémákkal találjuk szemben magunkat." Miről is van szó? Az önkormányzati törvény értelmében az üzemelő vízbázisok biztonságba helyezése és biztonságban tartása az ivóvízellátásért felelős önkormányzatok feladata. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az 1990-es éveket megelőzően a vízellátás biztosítása kizárólagos állami feladat volt és - mivel ez már akkor is igen költséges tevékenység volt - az anyagi források hiányában számos fontos tevékenység kényszerűségből elmaradt. Ezek közé tartozik - többek között - a jelenleg üzemelő vízbázisokat veszélyeztető már felderített, vagy még rejtett, „időzített bombaként” szolgáló szennyező források feltárása, felszámolása, valamint védőterületek, figyelőhálózatok kiépítése, üzemeltetése az ivóvízbázisok biztonságban tartása érdekében. Erre tekintettel a kormányhatározatba foglalt vízbázisvédelmi célprogram alapján az állam - mint egykori „adósságának” törlesztéseként - utólag elvégzi az üzemelő vízbázisok alapállapot-felmérését (diagnosztikáját) és biztonságba helyezésének megtervezését. A vízbázisok biztonságba helyezése és biztonságban tartása természetesen már az önkormányzatok felelőssége, mint ahogyan az új vízművek vízbázis-védelmi feladatainak teljes körű ellátása is. A vízbázisvédelmi célprogram részletesebb ismertetése előtt fontos tisztázni, hogy az ivóvíz szolgáltatásban döntő szerepet játszó felszín alatti vizek minősége - a károsodások eltérő jellegéből adódóan - két szempontból is kifogásolható. Az első esetben a felszín alatti víz minősége a földtani környezetből és a víz genetikájából fakadóan már a feltárás helyén sem éri el az ivóvíz-minőségi szabvány számos határértékét. Ismereteink alapján megállapítható, hogy a réteg eredetű vízminőségi problémák legkevésbé a karsztvíz készleteknél, valamint a parti szűrésű készleteknél fordulnak elő; a legtöbb réteg eredetű vízminőségi probléma pedig a rétegvíz készleteknél mutatkozik. Ezekben az esetekben a vízben eleve megtalálható szennyezés típusától függően változó vízkezelési technológiára van szükség. A vízbázisvédelmi célprogram ugyanakkor nem ennek a vízminőségi problémának a kezelését tűzte ki célul, hanem azokat az elmaradt vízbázisvédelmi intézkedéseket és létesítményeket kívánja utólag megvalósítani, amelyek a vízellátás fejlesztésének extenzív időszakában pénz hiányában elmaradtak és nélkülük a vízellátás biztonsága kerülhet veszélyeztetett helyzetbe. A felülvizsgálatok eredményei szerint az üzemelő vízbázisok közül - a legfrissebb adatok alapján - 643 vízbázis van sérülékeny földtani környezetben. Ez azt jelenti, hogy a felszín alatti víztartó képződményt, amelyből a lakossághoz eljutó vizet kitermelik, nem fedi olyan, vizet át nem eresztő földtani képződmény, amely visszatartaná a felszínről beszivárgó, emberi tevékenységből származó, szennyező anyagokat. Az ilyen vízbázisok vízkészlete tehát - védelmi intézkedések nélkül - elszennyeződhet. A sérülékenység magas fokát jelzi, hogy ezekről a helyekről származik a közüzemi vízellátó rendszerekkel szolgáltatott víz mennyiségének mintegy 65 %-a. Ezek a vízbázisok általában veszélyeztetettek is, mert vannak a környezetükben olyan szennyező források, amelyekből kikerülő anyagok a sérülékenység miatt elérhetik a kitermelés alatt lévő felszín alatti vizet és az onnan szolgáltatott vízzel a fogyasztókhoz juthatnak. Mivel korábban - mint említettük - a szennyező források felderítése, felszámolása vagy korlátozása elmaradt, ezért az említett vízbázisok biztonsága hiányos és ez egyben a vízszolgáltatás biztonságának hiányát is jelenti. A vízbázisvédelmi célprogram teljesítését megnehezítik a következő körülmények:- nem ismeretes a szennyező források pontos száma;- kevéssé ismeretes az a hatásmechanizmus, amely szerint a szenynyező forrásból a terepszint alá szivárgó és esetleg a vízkivétel felé áramló vízbe bekerült szennyező anyagok viselkednek;- Magyarország hidrogeológiai viszonyai - a különböző vízkészletekből fakadóan - rendkívül bonyolultak;- ismeretlen, hogy egy-egy konkrét szennyező forrás milyen jellegű és mennyi szennyező anyagot bocsát a felszín alatti környezetbe;- egyes kivételektől eltekintve nem ismeretes, hogy az esetleges elszennyeződési folyamatok mennyire haladtak előre egy-egy vízbázison. Mivel az üzemelő sérülékeny és veszélyeztetett vízbázisaink esetében megépítésükkel és üzembe helyezésükkel párhuzamosan lényegében nem került sor biztonságba helyezésükre, ezt utólag kell megtenni. Reprezentatív számbavételekből úgy ítélhető meg, hogy környezetünkben - országosan tízezres nagyságrendben vannak szennyező források: rendezetlen hulladéklerakó helyek, szivárgó üzemanyagtároló-tartályok, működő vagy felhagyott ipari és katonai létesítmények, szabálytalanul kialakított műtrágya- és méregraktárak, állattartó telepek, művelés alatt álló vagy felhagyott bányák, csatornázatlan települések, ahol nagy mennyiségű szennyvizet szikkasztanak el, 8
