Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám
„Extra Európám non őst vita" Térképtörténeti kollokvium Rostockban A térképtörténeti kollokviumok jellegzetesen közép-európai rendezvények, minden második évben rendezik meg, hivatalos nyelvük a német. Németországon kívül elsó'sorban az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai, valamint Svájc, Hollandia, Belgium térképtörténészeire számítanak. 1998-ban a Rostocki Egyetem volt a rendezvény házigazdája, a kollokvium szeptember 30-október 2-ig tartott. Ez volt a kilencedik ilyen jellegű találkozó, melyek jelentó'ségét megsokszorozza az a tény, hogy az eló'adásokat a „Duisburger Forschungen” tekintélyes tudományos köteteiben publikálják. Először hat évvel ezelőtt vettem részt a rendezvényen, azóta minden alkalommal előadással képviseltem Magyarországot. A történet azzal indult, hogy a bécsi egyetem egyik professzorának beszámoltam kutatásaim eredményeiről, és ő tüstént kezembe nyomott egy meghívót, mondván, hogy kitűnően beszélek németül, az eredményem pedig nagyon izgalmas, tehát köztük van a helyem. Úgyis ritka az olyan előadás, mondta ő, amely igazán új kutatási eredményeket tudna felmutatni. Nos, így kezdődött „pályafutásom” a térképtörténészek között. A terület, amelyről témáimat vettem L. F. Marsigli és J. C. Müller munkássága a XVII-XVIII. század fordulóján. Az elmúlt évek alatt idegenben tartott előadásaimhoz - Duisburg, Bern, Lisszabon, Bologna - elsősorban a Bolognai Egyetem Marsigli- Archivumában talált levelezések szolgáltatták az anyagot, illetve a kulcsot. Segítségükkel ugyanis Müller és Marsigli magyarországi térképező tevékenységét számos vonatkozásban új fénybe tudtam állítani. Az idén Rostockban egy még izgalmasabb témát dolgoztam fel: a már tíz éve hiába keresett Marsigli-jelentésekre bukkantam a Bécsi Állami Levéltárban. Miféle jelentésekre kell gondolni? A karlóczai békeszerződés aláírását követően (1699. január 19.) a török és a osztrák fél felállított egy-egy határkijelölő bizottságot, mely a 850 km-es határszakaszt végigjárva jelölte ki a határ pontos vonalát. Ez természetesen - különösen a horvátországi szakaszon - nagyon sok huzavonával járt, mivel a békeszerződés csak nagy vonalakban határozta meg az új határokat. Marsigli, az osztrák bizottság vezetője, kihasználva a kínálkozó lehetőséget, a határmentét gondosan felmérette, és 1696- tól szolgálatában dolgozó kiváló térképészével, J. C. Müllerrel, jelentései mellé térképeket készíttetett. Ekkor végeztek el először hazánk egyes folyószakaszairól gondos felméréseket. Müller iránytűt használva nyomon követte a Maros, a Tisza, a Száva és az Una folyók határmenti szakaszát. Több alkalommal végzett csillagászati helymeghatározást is. Nos, ezeket a térképeket és jelentéseket kerestem tíz éven át hiába. Ez év tavaszán a bécsi levéltárban véletlenül összefutottam dr. Czigány Istvánnal, akinek bejárása volt Kriegsarchiv raktárába. Neki is elmondtam bánatomat. Pár mondat után félbeszakított: „Meglehet, ezt az anyagot láttam egy-két hete dobozokban a raktárban”. Nyomban ment, és felhozott három dobozt, tele irattal, az iratok között, hozzájuk szalaggal fűzve térképek bújtak meg. Szemmel láthatóan 300 éve nem bolygatták őket! Előadásom Rostockban erről a leletről adott hírt, miközben bemutattam tíz névtelen térképet, melyekről párhuzamok, dokumentumok és számítógép segítségével bizonyítottuk, hogy J. C. Müller művei. Utazásomat többen támogatták. Az OMFB a regisztrációs költséget fedezte, az ICOM az útiköltséget, a napidíjat a Magyar Vízügyi Múzeum. Valamennyi hasonló „küldetésem” alkalmával megélem, hogy kinyitottuk ugyan a kapukat a nagyvilágra, de nagyon drágán kell megfizetni a kilépőt... Mégis menni kell, és vinni kell, nemcsak mezőgazdasági és ipari termékeinket, hanem igazságainkat és tudományos eredményeinket is, mert nem ismernek bennünket. Ha pedig nem ismernek minket Európában és a nagyvilágban, akkor a nemzetek közösségének asztalánál pozíciónkat nem a minket megillető helyen fogják kijelölni, ami már csak azért is nagy baj lenne, mivel - és ezt egyre inkább bőrünkön tapasztaljuk -, számunkra „extra Európám non est vita”. Deák Antal András L. F Marsigli 1700. május 8-án Becsbe küldött jelentésének melléklete. A fordított tájolású térkép a birodalom két központja, Bécs és Buda valamint az újonnan felszabadított területek közötti postai közlekedési lehetőségeket vázolja fel. Marsiglinak és Müllernek ez az első pontosan datálható újszerű Duna-ábrázolása. 18
