Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / Önkormányzati Különszám

kalmazni. A tisztított szennyvizek minőségére vonatkozóan limitálja a paramétereket azzal a kitétellel, hogy az egyedi szabályozás az általánosnál (közösséginél) szigorúbbat előírhat. * A melléklet előírja az ipari szenny­vizek etőtisztítását és az iszap-ártal­matlanítás környezetvédelmi szem­pontból elfogadható módon történő megvalósítását, szabályozza a mellék­let a tisztított szennyvíz ellenőrzései­nek módját (mintavételezés módja, gyakorisága, stb.). * A melléklet táblázata a befogadóba bocsátott szennyvizekre megadott paramétereket (BOI5,. KOI, lebegőanyag, TOC és TOD, N és P, ill. azok határértékeit) tartalmazzák. A 2. sz. melléklet az érzékeny és ke­vésbé érzékeny terület meg-határozá­­sának kritériumait tartalmazza. Az irányelv szerint érzékeny területek a természetes édesvizű tavak, torkola­tok, parti vizek, egyéb édesvizű víztes­tek, amelyek eutrofizálódhatnak, ill. azok az ivóvízkivételre szánt felszíni édes-vizek, amelyek a 75/440 EGK irányelvben meghaladó koncentráció­ban tartalmazhatnak nitrátot, beavat­kozás nélkül. Az érzékeny víztestetek hazai kijelö­lése még nem történt meg (ne kever­jük öszsze a vízföldtani szempontból sérülékeny területek kijelölésével! - ez utóbbi természetesen már megtör­tént-), de elkészült a szabályozást megalapozó tanulmány. A tanulmány megállapításaival egyetértve, a Duna , mint befogadó - a Soroksári Duna-ág kivételével - nem sorolható az érzé­keny víztestek közé. A Duna nitrát koncentrációja kielégíti az EU direk­tíva követelményeit, de még a terhelés kétszerese esetén is kielégíthetők len­nének a határérték követelmények (a terhelés megkétszerezése egyébként irreális). Ez a megállapítás azért olyan fontos, mert a(z értelemszerűen nem állóvíz jellegű) folyó vízhozama olyan hígítást biztosít a tisztított szennyvíz számára, hogy a szennyvi­zek költséges utótisztítása nem indo­kolt. Ügy vélem, hogy az anyagi le­hetőségeket koncentrálni kell a valós feladatok megoldására - van feladat bőven! - és át kell gondolni minden egyéb igény szükségességét, vagy ép­pen mellőzhetőségét. Az EU előírá­sait teljesíteni kell, ám túlteljesíteni nem érdemes. Esetleg távlatban szük­ségessé váló utótisztítás céljára elegen­dő csupán a terület biztosítása. (Szélsőséges esetként persze egész Ma­gyarország érzékeny területté jelölhe­tő ki, ha a Vaskapu tározót, vagy a Dunát befogadó Fekete tengert érzé­keny víztestté nyilvánítják, az érintett országok. Ez a külső kényszer nem várható az alvizi országok EU tagságá­ig-) A 3. melléklet sorolja fel azokat az ipari szektorokat (élelmiszer-ipari, pl. tejipari, húsipari, sör-ipari szennyvi­zek), amelyekre a 13. cikkely előírásai vonatkoznak. KÖVETKEZTETÉSEK Az irányelv - mint láttuk - országos program készítését írja elő az abban megfogalmazott feladatok végrehajtá­sára. A települési szennyvízelvezetés és tisztítás országos keretterve összhang­ban az irányelvvel elkészült és elfoga­dásra került a 2207/1996. (VII. 14.) Korm. határozattal. A területi (me­gyékre vonatkozó) részkoncepciók kidolgozása is lezárult. Jelenleg befe­jezés előtt áll az irányelv 17. cikkében előírtaknak megfelelő országos szennyvíztisztítási program kidolgo­zása. Itt kell megjegyeznem, hogy az or­szágos szennyvíztisztítási programra és annak megvalósítására csadakozási szándékunktól függetlenül, elenged­hetetlenül szükség van, közegészség­­ügyi, vízminőségvédelmi, vízbázis­védelmi stb. megfontolások alapján, ezért a csatornázási beruházásokra fordított költségeket nem szabad úgy felfogni, mint csupán az uniós csatla­kozással szükségképpen felmerülő ki­adásokat, hanem úgy, mint egy több évtizedes adósság törlesztő részleteit. Feladatunk ugyanakkor az EU-val minden tekintetben harmonizáló jogszabályok megalkotása, ide értve- a 2000 lakos egyenértéknél na­gyobb települé-seken a szennyvíz­­elvezetés és tisztítás kötelező önkormányzati- feladattá tétele lehetőségének a megvizsgálása (az önkormányzati törvény szerint csak a lakosság vízellátásról való gondoskodás kötelező önkor­mányzati feladat);- minden településen a szennyvizek ártalommentes elhelyezésének kő­telezővé tétele;- a települési szennyvízkibocsátások­kal szembeni, a befogadó érzé­kenységét és a település nagyságát figyelembe vevő követelmények előírása;- az iszapkezelés és elhelyezés szabá­lyozása; - a korszerű környezetba­rát egyedi szennyvíz elhelyezésre vonatkozó szabályozás;- az állami támogatások rendszeré­nek a tisztítási programnak megfe­lelő átalakítása és folyamatos korszerűsítése. A szabályozási feladat több minisz­térium és országos hatáskörű szerv összehangolt tevékenységét igényli. A települési szennyvíztisztításról szóló 91/271 EGK irányelv hazai jogrend­be illesztésével összefüggő előterjesz­tést a közeljövőben tervezzük a Kor­mánynak benyújtani. Szabó Lajos 18

Next

/
Thumbnails
Contents