Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / Önkormányzati Különszám
A vízbázisok biztonságba helyezése Az utólagos biztonságba helyezés az un. mérlegelt védelem elvén alapul. E szerint a már meglévő szennyező forrásokkal és tevékenységekkel szemben akkor és olyan mértékben kell fellépni, amelyet a vízbázis megkíván. Ebben a fázisban kerül sor a biztonságba helyezési terv szerinti intézkedések végrehajtására (Pl. bizonyos szennyező források kitelepítése vagy átalakítása; egyes szennyező tevékenységek megszüntetése, korlátozása; aktív vízbázis védelmi intézkedések bevezetése; víztisztító technológia alkalmazása, stb., vagy - súlyos esetben - új vízbázis telepítése). Ezekhez a beruházásokhoz a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok nyújtanak támogatást (cél és címzett támogatás, VA, KKA, TFA, stb.). Az évente rendelkezésre álló pénzeszközök elosztásánál az ivóvízbázis védelmi szempontok prioritást kapnak. A szennyező források, szennyezések felszámolásánál alapelvként egyébként a "szennyező fizet" elvet kell alkalmazni, de ide kapcsolódik az 1997-ben megindult nemzeti kármentesítési program, mely az állami felelősségi körbe tartozó szennyezések felszámolására irányul, s melyben kiemelt szempont az ivóvíz bázisok védelme. A vízbázisok biztonságban tartása, biztonságos üzemeltetése Ennek keretében üzemi megfigyelő-ellenőrző rendszert kell működtetni a vízbázis területén az esetleges szennyező-folyamatok nyomon követésére és előrejelzésére. A védőterület egészét ellenőrzés alatt kell tartani, az illegális szenynyezések megakadályozása érdekében. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a vízminőség alakulását, megfelelő laboratóriumi háttér igénybe vételével, hogy az üzemeltető - és rajta keresztül a vízellátásért felelős szervek - naprakész ismeretekkel rendelkezzenek a gondjaikra bízott vízellátás biztonságáról és ne kerülhessenek váratlan helyzetek elé. Ez a feladat teljes egészében az üzemeltetőre hárul, költségeit a vízdíj tartalmazza. A PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁNAK TAPASZTALATAI Üzemelő vízbázisok A 2249/1995.(VIII.31.) számú kormányhatározat végrehajtása során az érintett minisztériumokkal egyeztetett módon megtörtént az állapot-felmérés módszertanának és a végrehajtás mikéntjének kidolgozása, mely szerint az állapot felmérés kormányzati beruházási pénzeszközökből történik a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok koordinálásával. A végrehajtást szakvállalkozók végzik, a közbeszerzés szabályainak megfelelően. A vízügyi igazgatóságok felmérték azokat az üzemelő vízbázisokat, melyek sérülékenynek minősülnek és amelyeknél ez a jelenlegi ismeretek alapján valószínűsíthető. Ennek megfelelően bekerült a programba minden parti-szűrésű, talaj és karsztvíz bázis, valamint a rétegvíz bázisok egy része, összesen 643 vízbázis. Ezek mindegyikére, egyenként meghatározták az alapállapot-felmérés feladatait. Összefoglaló adatok: Üzemelő vízbázisok száma: 643 Előzetesen becsült védőterületek nagysága összesen: 4 600 km2 Védelemre javasolt víztermelő kapacitás: 3150 e m3/d Jelenleg engedélyezett víztermelés: 2 118 e m3/d A kidolgozott ütemezés és a költségvetés által biztosított pénzeszközöknek megfelelően történik a program végrehajtása a vízügyi igazgatóságok beruházásában. A kiválasztott vízbázisokra a vízügyi igazgatóságok megkötik az együttműködési megállapodást a tulajdonos önkormányzatokkal, majd elkészítik a beruházási alapokmányokat. Ezek minisztériumi, illetve kincstári jóváhagyása után az egyes beruházásokra pályázatot írnak ki a közbeszerzés szabályai szerint ( 1995. évi XL.tv.). A közbeszerzési értékhatár alatti beruházásoknál meghívásos pályázatra kerül sor. A nyertes szakvállalkozóval kötött szerződés a teljes fázist tartalmazza, kivéve a védőterület kijelölést, mert az hatósági feladat. Távlati vízbázisok Az üzemelő vízbázisok védelmére irányuló program mellett 1993. óta folyamatban van a távlati vízbázisok biztonságba helyezésének programja is. Az országban jelenleg 78 olyan területet határoztak meg a program készítői, ahol a korábbi kutatások eredményei szerint lehetőség van a további vízkivételekre. Ezek legnagyobbrészt a folyók ( Duna, Dráva, Rába, stb.) mentén helyezkednek el, mivel a partiszűrésű területeken vannak nagyobb mennyiségben szabad vízkészletek. Ezek a távlati vízbázisok képezik a jövőbeli vízellátás stratégiai tartalékait, részben az esetleg megnövekedő vízigények kielégítésére, részben meglévő vízbázisok kiváltására, ha azokban elháríthatatlan szennyeződések következnének be. Ehhez azonban szükség van ezeknek a vízkészleteknek jelenlegi állapotukban való megőrzésére, a szennyezések távoltartására. Az erre vonatkozó követelményeket a védőterületekről szóló jogszabály ugyancsak tartalmazza. Ez a feladat teljes egészében az államra hárul, hiszen nincs még a területen vízkivétel, nincs engedélyes. A diagnosztikai munkák, a figyelő rendszerek telepítése és üzemeltetése, a védőterületek kialakítása és gondozása a vízügyi igazgatóságok feladata. MI TÖRTÉNT EDDIG ? Az üzemelő vízbázisok védelmének mielőbbi megindítása érdekében a KHVM 1997. évi költségvetési fejezetében vízbázis védelemre előirányzott keretből 73 vízbázison kezdődött meg a program végrehajtása. Az 1997-ben és 1998-ban indult munkák közül 1998. év végére 11 beruházás fejeződött be, elsősorban kisebb vízbázisokon. 1999-ben további 32 vízbázis állapot értékelése és biztonságba helyezési terve készül el. Az 1999. évi beruházási keret döntő részét a folyamatban lévő beruházásokra kell fordítani. E mellett 10 új beruházás indítására nyílt lehetőség. A távlati vízbázisok biztonságba helyezését szolgáló beruházások teljes költsége (prognosztizált folyó áron) 10.384 millió Ft, míg a befejezett és folyamatban lévő beruházások költsége 1.474 millió Ft-ot tesz ki. Havasné Szilágyi Eszter 15
