Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / Önkormányzati Különszám
A VÍZÜGY ÉS AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ 1. Az ivóvíz - minőség javító program Az ivóvíz minőségével szemben támasztott követelmények összefoglaló jelleggel egyszerűen meghatározhatók. Az ivóvíz nem tartalmazhat olyan mikroorganizmusokat, vagy olyan kémiai anyagokat, amelyek jelenléte a fogyasztók egészségét bármilyen módon károsíthatja. Ehhez hozzá szoktuk tenni még azt a követelményt is, hogy az ivóvíznek viszont tartalmaznia kell azokat a kémiai anyagokat, amelyekre a szervezetnek szüksége van és amelyek felvételében a víz szerepe lényeges. Az Európai Unió először 1980-ban adott ki az ivóvíz minőségét szabályozó előírást, (direktíva) mely 64 konkrét anyagra vonatkozott. A direktíva szónak egyébként nincs igazán magyar megfelelője, így nem is szokták lefordítani. Annyi tény, hogy a direktíva az irányelvnél szigorúbb előírás, viszont szabványnak nem nevezhető. Ennek ellenére az Unió tagországaira nézve kötelező előírás. Ez azt jelenti, hogy ennél szigorúbb vagy részletesebb előírást a tagországok alkalmazhatnak, enyhébbet azonban nem. A tagországok részére tehát a határértékek alkalmazása 1980, illetve a türelmi időt figyelembe véve 1985 óta kötelező. Az irányelvet meglehetősen sok kritika érte. Az Európai Vízművek Szövetsége 1993-ban, majd 1995-ben külön füzetben jelentette meg a direktívára vonatkozó kritikai észrevételeit. Az Egészségügyi Világszervezet ( WHO ) 1993-as irányelve nyomán az említett EU direktíva átdolgozásával az Unió szakemberei is foglakoztak, ennek során figyelembe vették az említett világszövetségi javaslatokat is. Végeredményben 1998. november 3- án kiadásra került az emberi fogyasztásra szolgáló víz minőségét szabályozó 98/83/EC direktíva, mely 1998. decemberében hatályba is lépett. VÁLTOZÁSOK A KORÁBBI DIREKTÍVÁHOZ KÉPEST Az Európai Vízművek Szövetségének azt a javaslatát, hogy a direktíva minden anyagnál csak egy határértéket tartalmazzon, az átdolgozás során elfogadták. Csökkent a rendszeresen vizsgálandó paraméterek száma is. Kihagyták a listáról azokat a paramétereket, amelyeket korábban a direktíva tartalmazott, de határérték nélkül. ( pl. molibdén ). Természetesen változtak egyes határértékek is. Az irányértékek elhagyása és a lista rövidítése mellett egyéb lényegi változások is megfigyelhetők. Azokat a kémiai és mikrobiológiai paramétereket, amelyeknél a határérték betartásának közvetlen közegészségügyi következménye valószínűleg nincs, elválasztották az elsődleges paraméterektől és ezek "indikátor paraméterek" címmel táblázatba kerültek. Ez a megoldás megfelel a WHO azon törekvésének, hogy a közvetlen egészségügyi jelentőséggel nem bíró paramétereket a WHO irányelve is külön tárgyalja. Az új direktíva indikátor paraméterei közé kerültek olyan vízminőségi jellemzők, mint a vas és mangántartalom, a pH, de ide került a coliformszám és az összbaktériumszám is. Az indikátor paraméter elnevezés arra utal, hogy ezeknek a paramétereknek elsősorban ellenőrzési szerepe van. A direktíva szövege erre utal is, de azt nem mondja meg, hogy be nem tartásuk esetén mi a teendő. Az indikátor paraméter elnevezés mindenesetre azt mutatja, hogy a rájuk vonatkozó paraméterek be nem tartása kisebb jelentőségű, mint a kémiai paraméterek esetében. Ez utóbbi esetben ugyanis a direktíva előírásai a tagállamokra kötelezőek, ami azt jelenti, hogy ez alól felmentés nem lehetséges. A brüszszeli központ is csak átmeneti mentességet adhat meghatározott időtartamra. Az egyes országoknak nincs mérlegelési lehetősége. Az indikátor paraméterek közé kerültek olyan vízminőségi paraméterek is, mint pl. a klorid, szulfát, íz és szag stb. Az új direktíva bevezetésével kapcsolatban 1999. májusában Prágában az Unióba belépni szándékozó országok szakértői számára tartott eligazításon az Unió képviselője úgy nyilatkozott, hogy az indikátor paraméterek esetében sem adható tulajdonképpen könnyítés, hiszen a direktívának van egy olyan cikkelye, amely azt mondja, hogy az új direktíva bevezetése semmiképpen sem vezethet a víz minőségének romlásához. Eddig a vasra és a mangánra kötelező volt a határérték betartása, s e szerint ugyanúgy kötelező lesz ez után is. Jogilag annyi könnyítés lehetséges, hogy az indikátor paraméterek be nem tartásával kapcsolatosan nem kell a tagállamoknak Brüsszelbe jelentést adni a határérték túllépésekről. Az elsődleges paraméterek be nem tartásáról jelentést kell adni 3 évenként, melyben az 5000 m3/d kapacitásúnál nagyobb vízművek esetében tételes felsorolást kell adni a határérték túllépésekről és azok kiküszöbölése érdekében tett intézkedésekről. Lényeges újdonság a direktívában az is, hogy az új paraméterek között 3 olyan paraméter is szerepel, amelyet a vizekben rendszeresen mérni a világon még sehol sem szokásos. 10
