Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
VÁROSI TERÜLETEK VÍZKÁRELHÁRÍTÁSA NEMZETKÖZI WORKSHOP Az elmúlt évek időjárását értékelő kutatók véleménye a globális felmelegedés kérdésében megoszlik ugyan, abban azonban egyet értenék, hogy a szélsőségek növekedése egyértelműen kimutatható. Ez megmutatkozik az egyre súlyosabb aszályokban éppen úgy, mint az egyre gyakoribb árvizek, belvizek és helyi vízkárok esetében is. Ezek az időjárási anomáliák elsősorban az általában már eddig is szélsőségesebb időjárású fejlődő országokat sújtják: az aszályok a mezőgazdaságot, a rendkívüli nagycsapadékok pedig elsősorban a kaotikusán fejlődő, mértéktelenül felduzzadt lakosságú nagyvárosokat veszélyeztetik. Általános tendencia, hogy az elszegényedett, munkalehetőséghez nem jutó vidéki lakosság a nagyvárosokba menekül. Itt azonban a több szempontból is korlátozott letelepedési lehetőségek miatt élettere általában a vízfolyások árterületeire illetve a vízkárral leginkább veszélyeztetett mély fekvésű, magas talajvízállású, kiépített infrastruktúrával nem rendelkező területekre korlátozódik. E területeknek a vízkárok elleni védelme egyre nagyobb, esetenként megoldhatatlan problémát jelent, az emberi életeket is veszélyeztető katasztrófák száma robbanásszerűen növekszik. Nem hanyagolható el ugyanakkor egy másodlagos következmény sem: a vizek közvetlen szennyezésének fokozódása az átlagot meghaladó népsűrűség, a csatornahálózat hiánya, a hulladék-elhelyezés megoldatlansága miatt. Az elmúlt években ezek a kérdések már a fejlődő országok legfontosabb problémái között jelentkeztek, és mivel a hagyományos - vízilétesítményekkel történő - védekezés anyagi és területi lehetőségei is egyre kevésbé biztosítottak, fokozottan előtérbe kerültek az egyéb - úgynevezett nem szerkezeti - beavatkozások, intézkedések vizsgálatai a vízkárelhárításban. Az UNESCO támogatásával 1998. április 20-22. között Brazíliában, Sáo Paulo-ban az IRTCUD (Trópusi Éghajlatok Regionális Központja) szervezésében került sor egy nemzetközi workshop megrendezésére. A konferencia munkája három szekcióban zajlott, ezek köré csoportosították az előre bejelentett, összesen 34 előadást. A szekciók témakörei az alábbiak voltak: 1. A vízépítési és nem vízépítési jellegű árvízvédelmi módszerek a városi árvízvédekezésnél 2. A vízvisszatartás és beszivárogtatás vízkárelhárítási mechanizmusának értékelése 3. Döntést támogató rendszerek az árvízkárok csökkentésére Minden egyes szekció keretében kisebb-nagyobb mértékben visszatértek az alábbi témákra:-a hagyományos vízépítési, vízkárelhárítási módszerek mellett, illetve azon túlmenően a nem hagyományos vízépítési módszerek az integrált városi vízgazdálkodásban, különböző éghajlati viszonyok között;- a hagyományos vízépítési és az egyéb intézkedési lehetőségek feltárása, integrált értékelése és a döntések, beavatkozások összehangolása;- a rohamosan fejlődő nagyvárosok árvízi problémái és ezek környezetet szennyező hatásai (a lefolyási tényező növekedése a városiasodás függvényében, a felszín alatti vízmozgások, a talajvízszintek emelkedése, a befogadók túlterhelése, a bemosódás növekedése, nem megfelelő vízáteresztő-képességű műtárgyak, mindezek hatására a befogadók vízszintemelkedése, a vízzel veszélyeztetett területek nagyobb kiterjedése, ugyanakkor a gomba módra szaporodó favelák a vízfolyások mellett, üzemelési hiányosságok stb.);- a nedves élőhelyek (wetland-ek) szerepe a vízvisszatartásban, a szennyezések csökkentésében;- a városi csapadékvíz gyűjtő- és szivárogtató rendszerek hidrológiai és hidrodinamikai kérdései, méretezési módszerek;- a GPS és a GIS (Geografical Information System) alkalmazhatóságának, az interpretálások és a rétegek pontosságának kérdései;-a különböző számítógépes programok paraméterekkel való feltöltése; -determinisztikus és stochasztikus árvízi előrejelző módszerek;-lejtős területek, domboldalak mozgásának modellezése;- döntést támogató rendszerek a veszély(kár) csökkentésében;-jogi és intézményi kérdések, vízjogi és általában az építési engedélyek hiányából származó problémák;-kitelepítések szociális és gazdasági öszszetevői;-árterületek különböző védettségű/veszélyeztetettségű zónáinak kijelölése (műszaki és társadalompolitikai aspektusok);- biztosítások a vízkárok ellen;-a lakosság nevelése, különös tekintettel az elővigyázatosságra;- összehasonlító költség-haszon analízis az építési és a nem-építési jellegű intézkedésekre egyaránt;- az állam és az önkormányzatok szerepének kiemelt fontossága a fejlődő országokban;-a komplex vízgazdálkodási szemlélet szükségessége a vízkárelhárításnál. A konferencia fő témája a városi árvízvédelem, a helyi vízkárelhárítás területén a nem vízilétesítmények építését eredményező intézkedések körének, alkalmazási lehetőségeinek megvitatása volt. Hivatkozva az e témakörben korábban megtartott konferenciákra, illetve az előadások tanúbizonysága szerint a továbbra is fellelhető bizonytalanságokra, értelmezési problémákra, külön is meghatározásra került, hogy melyek azok a vízkárelhárítási célú beavatkozások, amelyek nem vízépítési jellegű intézkedéseknek tekinthetők: 1. a mély fekvésű, völgyfenéki területek használatának korlátozása 2. csapadék-vízelvezető hálózat tisztántartása 3. a vízgyűjtőterület lefolyási viszonyainak változtatása 4. pénzügyi forrás biztosítása a beavatkozásokhoz 5. előrejelzés, riasztórendszer kialakítása 6. PR tevékenység - folyamatos információtovábbítás, oktatás 7. épületek, burkolatok kialakítása a vízvisszatartás, illetve a lefolyás csökkentése érdekében (szivárgó rendszerek) 8. katasztrófa esetére kitelepítési terv készítése 9. az árvizek, helyi vízkárok elleni tényleges védekezés 10. árvízzel veszélyeztetett területek térképi lehatárolása 11. árvízkárok elleni biztosítások 12. árvízi tapasztalatok feldolgozása 26
