Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
A szennyvízgazdálkodás szabályozása Szászországban A németországi Management Akademie Sachsen szervezésében Szennyvízgazdálkodás címmel megrendezett szemináriumra 1998. január 25-31. közötti időszakban került sor Szászországban, húsz - a vízgazdálkodás különböző területét képviselő - szakember részvételével. A szeminárium során a szennyvízgazdálkodás szabályozásáról, a kommunális és ipari szennyvíztisztítás elméleti kérdéseiről kaptunk tájékoztatást, valamint néhány működő szennyvíztelepet látogattunk meg. A szeminárium témáiból az alábbiakban a szennyvízgazdálkodás jogi szabályozását mutatjuk be. A német egyesítés után, 1990-et követően, az államigazgatási és a gazdasági szerkezet-váltás közvetlen eredményeképpen Szászország gazdasága átstrukturálódott, az ipar jelentős része megszűnt. Ennek ellenére az ország a modern ipari színterek létrehozásán dolgozik. Az államigazgatási, közigazgatási reform létrehozta a három szintű irányítást: minisztériumok, három kormányzati körzet és 22 tartományi kerület alakult ki 850 településsel és hét önálló várossal. Az országrész az Európai Unió része lett. A vízgazdálkodás és a környezetvédelem területén is jelentős változások mentek végbe. Mivel Szászországnak szembe kellett néznie az EU-konformitással, ezeken a területeken kb. 300 új rendelkezés született. A vízgazdálkodás jelenlegi irányítási, hatósági rendszerének felépítését az 1. ábra mutatja. A szász vízügyi szolgálat minden irányítási szinten szorosan kapcsolódik a környezetvédelemhez. A vízgazdálkodási jogrendszer és ezen belül a szennyvízgazdálkodás három szinten valósul meg: szövetségi, tartományi és települési. A Szövetségi Köztársaság Alkotmánya a leglényegesebb vízvédelmi feladatokat átadta a tartományoknak. A szövetségi államjogosult arra, hogy a vízháztartás szabályozásához keretelőírásokat, kerettörvényeket készítsen, mint pl. a vízháztartási (WHG) és a szennyvízterhelési törvény (AbWAG). A kerettörvények végrehajtására különböző tartományi törvények, rendeletek fogalmazódnak meg (2. ábra). A szövetségi és tartományi jogrendszer mellett létezik az önkormányzati, ill. települési jog is (alapszabályok). A településeken a vízszolgáltatás és a szennyvíztisztítás önkormányzati feladat. Németországban 1997-ig általános szennyvíz irányelv volt érvényben, ágazatspecifikus melléklettel, határértékekkel. Mivel az EU- irányelveket törvényerejű rendeletek formájában valósítják meg a tagországok, 1997. március 21-től „Szennyvíz rendelet”-et jelentettek meg, amely szabályozza az élővizekbe való bebocsátással kapcsolatos főbb kérdéseket (1. és 2. ábra). A vízháztartási törvény (WHG) is kiemelten kezeli az élővizekbe történő szennyvízbevezetés szabályozását, konkrét megkötésekkel. Ennek értelmében az élővizekbe való szennyvízbevezetés vízhasználatnak minősül és vízjogi engedély köteles. Az engedélyt kiadó hatóságnak figyelembe kell vennie a WHG-ban szereplő minimális követelményrendszert, de meghatározhat szigorúbb előírásokat, ill. határértékeket is, ha pl. a befogadó minősége megköveteli azt. Az általános előírások nem a szennyező anyagok szerinti csoportosítást veszik alapul (mint az EU-szabályozás), hanem iparág-specifikusan határozzák meg a kibocsátást. Mintegy 55 iparág kibocsátását szabályozzák, a kommunális szennyvíz „iparágtól” kezdve, a papíriparon keresztül a háztartási szeméttárolókig. A törvényi szabályozás a szennyező anyagok három csoportját különbözteti meg: 1.) veszélyes anyagok, amelyek összetételük alapján visszafordíthatatlan változásokat okoznak a vizekben (pl. növényvédő szerek); 2.) vizeket veszélyeztető anyagok, amelyek kis mennyiségben nagy kiterjedésű vizeket szennyezhetnek (pl. ásványi anyagok); 3.) káros anyagok, amelyek viszonylag egyszerű technológiákkal eliminálhatók (pl. egyes szerves anyagok, foszfor, nitrát-vegyületek stb.). A szabályozás különbséget tesz a kommunális és az ipari szennyvíz kibocsátás csökkentésének szabályozásában a minimális követelménnyel kapcsolatosan. A kommunális szennyvizeket, amelyek általában káros anyagokkal terheltek, a technika általánosan elismert szabályainak (a gyakorlatban kipróbált és bevált technológiáknak) megfelelően kell kezelni. Ha viszont a szennyvíz valamilyen iparágból származik és veszélyes anyagokkal terhelt, akkor - minimális követelményként - azok eliminálására a korszerű technikát (fejlett eljárások, berendezések stb.) kötelező alkalmazni. Az EU- előírások ma már a legmodernebb technika (BAT) definíciót fogalmazzák meg. A német szennyvízszabályozás az ipari üzemeknél megkülönbözteti a közvetlen és a közvetett bebocsátást. A közvetlen bebocsátás mindig vízjogi engedélyhez kötött. A közvetett bevezetésnél csak akkor kell engedélyt kérni az üzemnek, ha az a közcsatornába káros anyagot bocsát be. A rendelet előírja az ipari üzemek esetén az előtisztítási kötelezettséget, ill. előtisztító építését. A veszélyes anyagokat kibocsátó üzemeknél a szabályozás nem tesz kü-Szoigálati és szakmai — - • Szakmai I. ábra A vízgazdálkodás szervezete és kapcsolatrendszere 16
