Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
Szakmai-társadalmi vita Magyarország vízgazdálkodási politikájáról Magyarország jelenleg érvényes vízügyi politikájának az volt a rendeltetése, hogy az elmúlt évtizedben, a gazdaságitársadalmi átmenet időszakában vezérelje a vízgazdálkodási folyamatokat. A politika ezt a funkcióját betöltötte. Célkitűzései megalapozottaknak bizonyultak. Megérett a helyzet arra, hogy kidolgozzuk az ország új vízgazdálkodási politikáját, amelynek célja, hogy a) biztosítsa Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását és ennek keretében különösen az EU kiadás előtt álló vízügyi politikájában, valamint a készülő EU Vízügyi Keret Irányelvében foglaltak érvényesítését; b) elősegítse az integrált szemléletű vízgazdálkodás kialakítását; c) biztosítsa az állami szerepvállalás csökkenéséből eredő feladatok végrehajtását; d) tegye lehetővé a vízkárelhárítási feladatok hatékonyabb ellátását, a szervezet technológiai és technikai feltételeinek javítását; e) segítse elő a viziközmű-szolgáltatás integrációját, az új fogyasztóvédelmi rendelkezések érvényesülését; f) járuljon hozzá a vízgazdálkodási társulatok megújulásához. A vízügyi szolgálat vezetése elhatározta, hogy az új vízgazdálkodási politikához készített alapozó tanulmányt széles körű szakmai-társadalmi vitára bocsátja. A témát megvitatják a megalakuló Területi Vízgazdálkodási Tanácsok, vitaülés keretében foglalkozik vele 1998. július 8-9-én a Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése Kecskeméten. A Víztükör Szerkesztősége a vízgazdálkodási politika alapozó tanulmányát teljes terjedelmében közzéteszi és kéri, várja olvasóinak, a magyar vízgazdálkodásban dolgozó szakembereknek, a vízgazdálkodás jövőjéért felelősséget érzőknek a hozzászólásait. Az írásbeli észrevételeket, javaslatokat kérjük 1998. július 20-ig eljuttatni az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz (Levélcím: 1410 Budapest, Pf. 213.) MAGYARORSZÁG VÍZGAZDÁLKODÁSI POLITIKÁJA ALAPOZÓ TANULMÁNY Magyarország jelenlegi vízügyi politikája a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény megalkotásának időszakában került kidolgozásra és tartalmában részben tükrözi is az átmeneti időszak ellentmondásait. Rendeltetése a gazdasági-társadalmi átmenet időszakában a vízgazdálkodási folyamatok vezérlése volt; funkcióját betöltötte. A jogi környezet az elmúlt három év során alapvetően megváltozott, hiszen az új törvény és a végrehajtásáról rendelkező alacsonyabb szintű jogszabályok zömmel hatályba léptek, ezzel a vízügyi politika sarkalatos célkitűzései magas színtű jogszabályi megerősítést nyertek. Megjelent számos - meghatározó jelentőségű - további törvény is (pl. a területfejlesztésről, az épített környezetről, a halászatról stb.), amelyek hatásait a vízügyi politikában érvényesíteni kell. További változást jelent, hogy a közeljövőben megkezdődnek a tárgyalások Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáról. Elkészült az EU vízgazdálkodási politikájának tervezete, amelyet a Bizottság elfogadott és az Európai Unió parlamentje elé terjesztett. Gyors ütemben készül az Európai Unió Vízügyi Keret Irányelve. Mindezek a körülmények szükségessé teszik Magyarország vízgazdálkodási politikájának megújítását, átdolgozását, alapvetően támaszkodva a korábbi vízügyi politikában lefektetett, ma is helytálló elvekre, megállapításokra. Az 1991-1995. között készült, 1995-ben megjelent vízügyi politika a rendszerváltás vízügyi politikája volt, amelyből megszületett a vízgazdálkodási törvény és annak felhatalmazásai alapján a további jogszabályok. A most készítendő vízgazdálkodási politika a stabilizáció, az európai integráció időszakát hivatott szolgálni. 1. MAGYARORSZÁG VÍZGAZDÁLKODÁSI POLITIKÁJÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK 1.1. Az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményei, megfelelés Európa új vízgazdálkodási politikájának 1.1.1. A fenntartható fejlődés követelményrendszere A vízgazdálkodás a kiegyensúlyozott, fenntartható gazdasági fejlődés biztosításának fontos eszköze, és ezt a társadalomban tudatosítani kell. A vízgazdálkodás feladata a társadalomban - a vizek hasznosításával és kártételeinek elhárításával kapcsolatban megfogalmazódó igények folyamatos kielégítése úgy, hogy a vízgazdálkodási politika céljait a fenntartható fejlődés követelménye befolyásolja. A fenntartható vízgazdálkodás elve azt jelenti, hogy egyensúly alakítható ki a szükségletek kielégítése és a víz, mint környezeti érték mennyiségi és minőségi megőrzése között. Biztosítható olyan fejlődés, aminek következtében a víz, mint ökológiai rendszer a megújuló képességének határán belül marad. A fenntartható vízgazdálkodás legfontosabb célkitűzése: a társadalomnak a vízzel kapcsolatos igényeit úgy kell kielégíteni, hogy közben eleget kell tenni a környezeti követelményeknek is. 1.1.2. Az EU csatlakozás követelményei, az EU harmonizáció feladatai Az EU harmonizációra való tekintettel figyelembe kell venni az EU vízgazdálkodási politikájában mérföldkövet jelentő, most készülő Vízgazdálkodási Keret Irányelv tervezetét - ami az EU legfontosabb, az Unió vízgazdálkodási politikájának kereteit meghatározó, vízkészletgazdálkodással és vízi környezetvédelemmel foglalkozó jogi eszköze lesz. Ezt várhatóan a közeljövőben elfogadja az Európai Parlament. E mellett a környezeti követelményeket az EU közel 20 kötelezően teljesítendő irányelve tartalmazza (ezek az EU-nak a vízi környezetre vonatkozó jogszabályai, amelyeket minden EU tagországnak kötelező jelleggel be kell tartania). Az EU csatlakozási tárgyalások során kell meghatározni azokat a területeket, amelyeken Magyarországnak időbeli és normatív eltérést (derogációt) kell kérnie. 1.2. A magyar vízgazdálkodás természetföldrajzi meghatározottsága A vízgazdálkodás természetföldrajzi adottságait az ország fekvése, az éghajlati jellemzők, domborzati és földtani viszonyok, a talajadottságok, a növénytakaró és a vízrajzi jellemzők határozzák meg. Hazánk a Kárpát-medencében döntően síkvidéki területen helyezkedik el. A természetes vízfolyások vízgyűjtőinek jelentős, meghatáro3
