Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 1. szám
Mi újság a nagyvilágban?- Nemzetközi Hidrológiai Konferencia Párizsban -Még 1997. tavaszán a francia Környezetvédelmi Minisztérium, a Seine- Normandie Vízügyi Ügynökség és a Francia Vízügyi Akadémia közreműködésével Párizs adott otthont a Nemzetközi Hidrológiai Konferenciának. A konferencián negyven ország és több nagy francia város 300 olyan szakértője (vízépítő mérnökök, hidrológusok, szociológusok, ipari és mezőgazdasági szakemberek) képviseltette magát, akik a vízügyi politikával és a különböző létesítmények megvalósításával foglalkoznak. Az előadások többségében a XXI. századi városi vízgazdálkodás problémakörét elemezték, s arra keresték a választ, hogy melyek azok a legbiztonságosabb eszközök amelyek a leghatékonyabb megoldásokat nyújtják a több millió lakosú nagyvárosok részére. A felgyorsult városiasodás a legtöbb országban, különösen a fejlődő világban erőteljes vízellátási gondokat okoz, mely napjainkban kritikussá vált. A lakossági koncentráció, valamint a települések agglomerációiból kikerülő szennyezések elhelyezése vízi közművi és ökológiai problémákat vet fel. Olyan hatékony vízgazdálkodási stratégiák szükségeltetnek, melyek szem előtt tartják az adott település fejlesztését és a túlélés módját is. Francois Valiron a Francia Vízügyi Akadémia főtitkára megnyitó beszédében hangsúlyozta: „Napjainkban a Föld településeinek száma eléri a 300 milliót, s ez a szám húsz év múlva megduplázódik. Tudvalévő, hogy az 1860-70-es évek egészségügyi problémái - a közhigiénia fogalma kialakulásának időszaka - 50 évvel később a XX. század elején Delhiben és Hanoiban újból jelentkeztek. Ebből adódóan mi azt szorgalmazzuk, hogy a konferencia adja közre az ilyen jellegű korábbi tapasztalatokat, az egymástól eltérő mintákat, s erre alapozva a konferencia alakítsa ki a legkedvezőbb irányvonalat.“ Kiemelte a metropoliszok helyzetét, ahol szükségszerűen biztosítani kell a kapcsolatot a centrum és a peremkerületek között. Vannak városok, amelyek a tőlük távol eső zónákból termelik ki az ivóvíz szükségleteiket ami hoszszú távon nem gazdaságos megoldás. A nagy horderejű feladatokban a társulásoké a jövő. Ezt azzal a londoni példával érzékeltette, hogy a Temze minősége folyamatosan javul, hisz már vannak olyan helyek, ahol a halászok lazacokat fognak ki. A francia Vízügyi Akadémia főtitkára azzal zárta gondolatait, hogy a helyi kezdeményezéseket nem kell abbahagy36 ni, de a vízügyet globálisan kell kezelni, melyhez a politikai vezetést meg kell nyerni. Példaként ismerkedjünk meg néhány egymástól eltérő fejlettségű és kultúrával rendelkező nagyváros vízügyi gondjaival és azzal, hogy milyen megoldásokban gondolkodnak jövőbeni vízellátásukról. PÁRIZS (9 millió lakos) - „Intelligens, precíz és egyértelmű diagnosztika" A párizsiak véleménye a vizet illetően az, hogy az egymástól eltérő kultúrával rendelkező metropoliszokat csodálatra méltó identitás és felfogásmód jellemzi: az, hogy a víz mindig állandó szükséglet marad a fogyasztó számára. így például a Temze meghatározó része Angliának, mert minden angliai büszke rá. A legjobb minőségűnek tekintik, hisz ebből a vízből készítik nagy-nagy gondossággal a teájukat. Ezzel szemben a Franciaországban élő japánok már nem bíznak az ivóvíz minőségében, mint ahogyan a müncheniek sem hisznek más német település vizének közvetlen fogyaszthatóságában. A víz, mint fogalom továbbra is az öröm, a jó érzés, a szépség szinonimája marad, de mindenki tisztában van azzal, hogy az erőforrások riasztó módon gyengülnek, mely sokkolja a vízről alkotott ideális képet. A franciák idősebb generációi még emlékeznek arra, mikor még vígan lehetett halászni és fürödni az ország folyóiban. Napjainkban viszont már olyan súlyos e folyók szennyezettsége, hogy ez már a „közös bűntett“ érzését kelti, mert azt vallják, hogy a nép intelligensen, precízen és világosan érzékeli a gondokat. Véleményük az hogy csakis komoly összefogással lehet ezt a problémát orvosolni. Meglepő módon az állampolgárok elutasítják a társulások gondolatát, pedig helyesen érzékelik ez ügyben az ökológia és a jelenség politikai szerepét. Úgy tűnik, hogy elmulasztották azt az időt, mikor igazán tenni lehetett volna az ügy érdekében, most pedig figyelmen kívül hagyják azt a tudatot, hogy az ipar sok esetben „vízfüggő“. Valahogy a városlakók elfelejtették a realitást, hogy a víz a természet ajándéka. Az állampolgárok elvesztették a személyes felelősségérzetüket a minőségi víz iránt. Brazíliában mindenki által megszokott tény a háztartásokban szűrőt elhelyezni a vízcsapot megelőzően. Osakában az emberek a rizst csak palackozott vízben főzik. Ezzel szemben Djakartában a lakók úgy gondolják, hogy a palackozott víz forgalmazása mögött fontos üzleti érdek húzódik meg a vezetékes víz fogyasztásának visszaszorítására. Noha a háztartásokban a víz felforralása már annyira magától értetődő, hogy az eredeti higiéniai oka már feledésbe merült. „Talán a vízben feloldva lehetne visszaadni a valóságot“ jegyezte meg stílusosan az egyik felszólaló. MEXICO (17 millió lakos) - „Ahhoz, hogy elkerülhető legyen a város hanyatlása, differenciálni kell az erőforrásokat" Mexico városának ivóvízellátása 98 %-ban megoldott, csupán a lakók 2 %-a kapja a vizet ciszternákból. A vízellátás problémájának egy részét a pazarló kitermelés és az apadó források jelentik. Mexico a vízigényének 69 %-át a felszín alatti vizekből fedezi, s ily módon nehéz garantálni a napi szükséges 5,44 millió m3 vízmennyiséget. A vízszükséglet másik része a felszíni forrásokból származik, melyet a felszínen továbbítanak - ami egyre elterjedtebb a világon - az adott városrészbe. A lakosság azt feltételezi, hogy a várost körülvevő hegyek bőséges vízutánpótlást biztosítanak. A valóságban azonban ez nem teljesen van így. Az optimális vízutánpótlás érdekében egy nagy (kb. 4 méter) átmérőjű vízvezetékrendszer kiépítését tervezik a szivattyús rendszerrel szemben. Ez ugyan jóval drágább, de hosszú távon kifizetődőbb. A racionális vízgazdálkodás érdekében a felhasználóknak társulásokat kell kialakítaniuk. A jövőben tilos lesz vezetékes ivóvizet öntözésre felhasználni. Ennek előmozdítására kedvező tarifarendszert alakítottak ki a magánfogyasztók részére. Meghirdettek egy takarékossági akciót, melynek lényege 16 literről 6 literre csökkenteni a naponkénti és személyenkénti vízfogyasztást a középületekben. Most érződik igazán az a probléma, hogy korábban elmulasztották egy kedvező adórendszer kimunkálásával takarékosságra ösztönözni a vízszolgáltató üzemeket. A mexikóiak bizakodnak abban, hogy a lelkiismeretesség szintén hozzájárul a mértéktelen vízpazarlás csökkenéséhez. CASABLANCA (3 millió lakos) - „Ahhoz, hogy elkerüljük a holnap nyomorúságát, ma kell a jövőt megtervezni" Ez volt a bevezető gondolata a marokkói Vízügyi Hivatal képviselőjének, aki előadása bevezető részében bemutatta hazája vízügyi kérdésekben illetékes közigazgatási szerveinek a tagozódását. Többek között a Víz - és Klímaügyi Felső Tanács szervezeti felépítését, amelynek felügyelete alá tartozik a vízügyi közigazgatás, az Országos Ivóvízügyi Hivatal,
