Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 1. szám

VízrencIezésí oRszÁqos szAkÁqAZAii érteKezIet Siófok 1997. A vízrendezési szakágazat 1997. december 3-5-én a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kitűnő szervezésében Siófokon tartotta évi or­szágos értekezletét, amelyen részt vettek a KHVM, az OVF képviselői, a vízügyi igazga­tóságok szakágazati vezetői, néhány igazgató­ság főmérnöki szinten is képviseltette magát. Az első nap folyamán az értekezletet megtisz­telte Sződi Imre országgyűlési képviselő, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövet­ségének elnöke is. Szabó Mátyás igazgató üdvözölte a megje­lenteket, majd Korompay András főosztályve­zető emlékeztetett az év eseményeire. Vaszilievits-Sömjén György osztályvezető - összefoglalva az őszi főmű bejárások tapaszta­latait - elmondta, hogy a csatornák fenntartott­­ságában kedvező változás állt be. Tapasztalha­tó, hogy a fenntartás a vízügyi igazgatóságok kezelésben maradó kizárólagos állami tulaj­donú vízfolyásokon összpontosul. A közmun­kának egyértelműen pozitív volt a hatása a víz­­rendezési művek állapotára. Tóth L. Menyhért tanácsos ismertette az elektromos szivattyútelepek alapdíj-mentessé­­gének megszűnésére való felkészülés érdeké­ben létrehozott munkabizottság által végzett felmérés eredményeit. Legfontosabb megálla­pításai a következők voltak: az alapdíj-mentes­­ség megszűnése a jelenlegi üzem- és energia­vételezési mód fenntartásával (1997 áprilisi szinten) mintegy 182 millió Ft többletköltséget jelentene, ami üzemmód-váltással 174 millió Ft-ra, az energiavételezési mód megváltoztatá­sával 157 millió Ft-ra csökkenthető. A továb­biakban elsősorban arra kell ügyelni, hogy az energia költségekkel való takarékosság szem­pontjai érvényesüljenek. Takács Istvánná tanácsos elmondta, hogy az elmúlt évek tapasztalatai is szükségessé tették a dombvidéki vízrendezés feladatának áttekin­tését. A helyi vízkárral veszélyeztetettek, az önkormányzatok és gazdálkodó szervezetek fi­gyelmét fel kell hívni az állami szerepvállalás megváltozására a vízrendezési feladatok meg­oldásában. A károk kialakulása megelőzhető lenne a vízfolyások rekonstrukciós beruházá-Tartalom Vágás István: Szent gondok között: 1937, 1977,1997... Szalai György: Öntözés-politika Magyaror­szágon, 1937-1977 Fejér László: A magyarországi öntözés fej­lődésének vázlatos története 1914-ig Vágás István - Szilvássy Zoltán: A Bős- Nagymaros vízlépcsőrendszer 32 saival, amire azonban jelenleg nincs pénzügyi fedezet. Értékelte a csatornák és vízfolyások állapotfelmérését: a vízfolyások esetében az állapotrögzítés és a feldolgozás aránya vegyes képet mutat. Radács Attila veszprémi szakaszmérnök a Torna patak 1996-97. évi Ajka város belterü­letét érintő beruházásáról beszélt. Dr. Wittmann Mihályné főtanácsos a belte­rületi vízrendezés támogatási rendszerével foglalkozott. Az önkormányzatok e témában a Vízügyi Alapra és címzett támogatásra pályáz­hatnak, továbbá a Megyei Területfejlesztési Tanácsokhoz is benyújthatják pályázataikat. A VA pályázati kiírása 1997-ben az előző évek­hez viszonyítva kedvezőbb feltételeket tartal­mazott - vissza nem térítendő támogatást nyúj­tott. Ennek megfelelően az 1996-os 5 pályázat­tal szemben 1997-ben 37 önkormányzat kapott 10 %-os - illetve a gazdaságilag elmaradott térségekből érkezettek 11 %-os - támogatást. A címzett támogatásra benyújtott pályázatok kö­zül a bírálatot követő döntés szerint 1997-re 15 önkormányzat 166 millió Ft, 1998-re pedig 19 önkormányzat 220 millió Ft támogatási össze­get kapott. Változatlanul gondot jelent e téren az önkormányzatok tájékozatlansága. A cél- és címzett támogatási rendszer új jog­szabályi rendezése maga után vonja azt, hogy az önkormányzatok belterületi vízrendezési beruházásaikkal a Megyei Területfejlesztési Tanácsokhoz az eddiginél nagyobb arányban fogják benyújtani pályázataikat. A továbbiakban Vaszilievits-Sömjén György osztályvezető a mezőgazdasági víz­szolgáltatás 1997. évi helyzetéről tartott tájé­koztatót. Az öntözött területek aránya 1997- ben 25 %-kal csökkent az előző időszakokhoz viszonyítva. Célszerű, hogy a szüneteltetett vízhasználatok vízkontingensét - a szünetelte­tés időszakára - más vízigénylő kapja meg, ill. a 3 évig nem üzemelő rendszerek esetében az engedélyeket vissza kell vonni. A folyamatban lévő térségi vízpótlási fejlesztésekben a mező­­gazdasági igényekkel szemben egyre nagyobb jelentősége van az ökológiai és jóléti vízigé­nyeknek. Közös állásfoglalás a Bős-Nagymaros víz­lépcsőrendszer építéséről Részletek a Hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer ügyében 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítéletéből Beszámoló a Bős-Nagymaros Akadémiai Ad Hoc Bizottság jelentéséről Kozák Miklós: Fehéren-feketén: Hága és a vízlépcső Kovács Józsefné főtanácsos a vízgazdálko­dási társulatokkal kapcsolatban felelevenítette a vízkárelhárítási stratégiában meghatározott azon feladatokat és célokat, amelyek a társula­tokra vonatkoznak. Tájékoztatást adott az 1997. év feladatairól, azok teljesítéséről, vala­mint a fenntartási, beruházási pályázatok ered­ményeiről. Felhívta a figyelmet a társulatok je­lentős létszámcsökkenésére és ennek tükrében az alapfeladatok, védekezések elláthatóságá­nak veszélyére. Szólt a védelmi tervek fontos­ságáról, a területi országos választások ered­ményeiről. Kiemelten foglalkozott a vízügyi igazgatóságok társulatokkal kapcsolatos fel­adataival, kötelezettségeivel. Dr. Váradi József főosztályvezető (KHVM) összefoglaló hozzászólásában elmondta, hogy tudomásul kell venni, a változások korát éljük, a mostani állami berendezkedésben nagyobb szabadságot kaptunk, mellyel élnünk lehet, sőt kell, még akkor is ha könnyebb volt az eddig megszokott „központi tervezés“ után dolgozni. A közmunkáról szólva elmondta, hogy az igazgatósági munkavezetők jó irányításával, a munkák szervezésével hatékony és látványos munkát végeztek a közmunkások. Önteltség nélkül el kell mondani, hogy a vízkárelhárítási stratégiával konkrét cél felé haladunk. 1998-ban folytatni kell az elkezdett utat. A végrehajtás során jelentkező probléma, hogy a vízgazdálkodási törvényben deklarált előírások jelentős terheket rónak a társulatok­ra. Hátrányos helyzettel jár az új előírások be­vezetése. Elhangzott, hogy a síkvidéki vízren­dezések ügyében született kormánydöntés kedvező eredményeket hozott, még ha többlet beruházási és fenntartási forrásokkal nem is járt. A tanácskozás Vaszilievits-Sömjén György osztályvezető és Korompay András főosztály­­vezető rövid, a két napot értékelő zárszavával fejeződött be. Megköszönték a szakágazat minden dolgozójának az 1997-es évben vég­zett munkáját, a házigazdáknak a remek szer­vezést. Jövőre találkozunk az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén. Takács Istvánná Hankó Zoltán: „Kedvező“ hágai ítélet? Hankó Zoltán: A racionalitás és irracionali­tás másfél évszázados vitája a magyarországi vízfolyások rendezéséről, hasznosításuk fej­lesztéséről, Haszpra Ottó: Hága előtt és után Reményi Péter: „Törvényességi óvás“ a víz­ügyi szakma nevében Könyvismertetés Padisák Judit: 100 éve született dr. Kol Er­zsébet professzor Mmelpnf о TTirlrnlÁmaí IfTn'/lnnv 1QQ7 Ávi f\ cváma iTXv£>| vlvllV u lllvll UlUcLlal ÍVUl/lullУ A JJi • L > I U« jtidlllu

Next

/
Thumbnails
Contents