Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 1. szám

IPARÉS VÍZGAZDÁLKODÁS ^ Országos találkozó Esztergomban szai folyammémöki hivatalnál dolgozott. 1941-ben a szatmárnémeti hivatal vezetője volt. Jelentős szerepet vitt a bajai Deák Fe­­renc-zsilip felújítási munkáiban, a békésszentandrási vízlépcső építésének veze­tésében, a hortobágyi öntözési program meg­valósításában. 1951-ben az Árvízvédelmi és Folyammémöki Hivatal műszaki főnöke, majd a VITUKI-ban az első vízgazdálkodási keret­terv előkészítésének felelőse. 1963-ban meg­bízást kapott a vízügyi múzeum megszervezé­sére és vezetésére. (^Budapest, 1901. február 15.) (Magyar Életrajzi Lexikon) 1973. július 23. •(•Schmidt Eligius Róbert (Budapest) Kos­­suth-díjas bányamérnök és hidrogeológus. Mérnöki oklevelének megszerzése után egy ideig állami szolgálatban dolgozott, majd ta­nulmányutat tett a bécsi műegyetemen és a leobeni bányászati főiskolán. Visszatérve a Földtani Intézet geológusaként helyezkedett el. Geológiai ismereteit a Magyar-Olasz Ás­ványolaj Rt. igazgatójaként hasznosította. A világháborút követően ismét állami szolgálat­ban különböző minisztériumok munkatársa­ként tevékenykedett. Az Állami Földtani Inté­zet vízföldtani osztályának vezetőjeként ki­emelkedő szakembere volt a mélyfúrások technológiájának és a kapott eredmények kiér­tékelésének. Részt vett számos ipari-, ivó- és hévízkút telepítésében. Működése során mind műszaki, mind geológiai szempontból a külön­böző rendszerű és rendeltetésű alföldi mélyfú­rásokat tanulmányozta. Az alföldi gázos ku­taknak is szakértője volt. Szakirodalmi és egyetemi oktatói tevékenysége is jelentős. (-'Karánsebes, 1902. március 23.) (Magyar Életrajzi Lexikon) A Művelődési Minisztérium által kiállított működési engedéllyel hivatalosan is megkezd­te tevékenységét a Magyar Vízügyi Múzeum. A vízügyi muzeális emlékek gyűjtése a millen­niumi kiállítással kapcsolatban kezdődött meg. Az 1930-as években a Vízrajzi Intézet házi múzeuma számos értékes dokumentumot és tárgyat őrzött. A gyűjtemény jelentős része el­kallódott a világháború alatt, s ugyancsak hoz­záférhetetlenné vált a Loósy-Schmidt-féle Ma­gyar Műszaki Múzeumnak átadott vízügyi vo­natkozású emlékanyag. Az 1973-as alapítással a vízügyi szolgálat jelentős lépést tett a ma­gyar műszaki kultúrkincs részét képező víz­ügyi emlékek megmentése érdekében. Összeállította: Fejér László A Magyar Hidrológiai Társaság Ipari Kör­nyezet- és Vízgazdálkodási Szakosztálya 1997. őszén rendezte meg az ipari víz- és kör­nyezetgazdálkodás szakembereinek VI. Orszá­gos Találkozóját Esztergomban. A nagy ren­dezvények sorában valóban ez volt a hatodik, hiszen a szakosztály (korábbi nevén Ipari Víz­gazdálkodási Szakosztály) már 1987 óta ren­dezett kétévenként országos találkozókat. Úgy érezzük, a mostani rendezvény programja is tükrözte azt a nyitási szándékot, amit a nevé­ben is megújult szakosztály célul tűzött maga elé. Természetesen az előadások nagy része most is közvetlenül az ipari vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozott. Sok hasznos és érde­kes információt tartalmazó összefoglaló hang­zott el az ipari vízgazdálkodás történetéről, tá­jékoztatót hallgattunk meg az ipari vízgazdál­kodás területén kezdeményezett K+F progra­mokról és a jövő terveiről. Több ismertetés (és kiállított termék) az üzemi víz- és környezet­­gazdálkodás újszerű eszközeit és módszereit mutatta be. A rendezvény fontos témája volt az ország európai integrációs törekvéséből adódó szak­mai feladatok, elképzelések ismertetése. Több előadás egy-egy kisebb vagy nagyobb szakte­rület jogharmonizációs tevékenységét mutatta be részben a KTM (levegőtisztaság-védelem, vízvédelem, környezettudatos vállalatirányí­tás), részben az Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium (IKIM) illetékességi területén. Az elő­adásokat vállalati szakemberek, illetve tanács­adó cégek hozzászólásai egészítették ki. Ehhez a témakörhöz kapcsolódott a VOC Program­­iroda, valamint a Tiszai Vegyi Kombinát kép­viselőjének beszámolója, akik a holland kor­mánytámogatással folyó, az illékony szerves­­anyag-kibocsátás csökkentését célzó beruhá­zás sikeres megvalósításáról szóltak. Újszerű blokkja volt a rendezvény program­jának az az előadás-csokor, amely az ipari üze­mek által is elérhető pályázatokkal foglalko­zott. Ebben a program-részben szó esett a Víz­ügyi Alapról, a Gazdaságfejlesztési Célelői­rányzatról, az OMFB pályázatokról, hazai bankok közreműködésével működtetett külföl­di forrásokról. Érdekes szakmai ismertetőt hallgattunk meg az állami vagyonkezelés kör­nyezetvédelmi problémáiról is. Az előre meghirdetett előadásokon túl meg kell említeni a kiegészítő programokat is. Hasznos szakmai beszélgetések színhelye volt a baráti találkozó, érdekes történeti emlékek­kel ismerkedtünk meg a Beszédes József Víz­ügyi Múzeumban, ami nagy részben lelkes ve­zetőnknek volt köszönhető. A teljes program­hoz még hozzátartozott - sajnos igen rövidre szabott - látogatásunk és orgonahangverseny a Bazilikában. Az érdeklődők - a program befejezéseként - a Dorogi Hulladékégetőbe látogattak el. A szűkre szabott időt sikerült jól hasznosítani: meghallgattuk az üzemeltető tartalmas beszá­molóját a beruházás előkészítéséről és az üze­melés tapasztalatairól, s lehetőségünk volt egy rövid üzemi sétára is. A rendezvényről - a szakmai tartalmat és a szervezést tekintve - csakis a megelégedettség hangján szólhatunk, a jelenlevő hatvan szak­ember nevében is. Van azonban, ami javításra szorul. A hírverés, a tájékoztatás hiányossága­ival a szerény részvételi létszámot nem tudjuk magyarázni, sokkal inkább azzal, hogy ilyen sokrétű tájékoztatással a potenciális résztve­vők nem is számoltak és az időszakosan elő­forduló program-dömping az érdeklődők fi­gyelmét kedvezőtlenül megosztotta. Nem lá­tunk sajnos lehetőséget arra, hogy programja­inkat a kényszerű változtatás veszélye nélkül több hónappal előre meg tudjuk hirdetni, olyan fórum pedig ismereteink szerint nincsen, amely naprakészen ismeri a különböző szak­mai és nem szakmai szervezetek programszer­vezési szándékait és gondoskodni tudna azok ésszerű időbeli elosztásáról. A Szakosztály nevében azt ígérhetjük, hogy folytatni fogjuk eddigi hagyományainkat, rö­­videbb-hosszabb rendezvényeken a jövőben is tájékoztatni kívánjuk kollégáinkat a miniszté­riumokban zajló szakmai előkészítő munkák­ról éppúgy, mint a vállalatoknál folyó sikeres kezdeményezésekről, széleskörű érdeklődésre számot tartó tapasztalatokról. Noha hasonló nagyrendezvényünk várhatóan csak két év múlva lesz, érdemes eljönni előadóüléseinkre is, sőt az eddigiekhez hasonlóan várjuk min­den kollégánk program-javaslatát is. Dénes Mária Magdolna 16

Next

/
Thumbnails
Contents