Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
Bencsik Béla (1925-1998) Ismét temettünk... Néhány nappal 73. születésnapja előtt eltávozott közülünk Bencsik Béla okleveles vízépítő mérnök, az Országos Vízügyi Hivatal nyugalmazott főosztályvezetője, aki az elmúlt évtizedekben a vízügyi szolgálat egyik legkiválóbb mérnöke, meghatározó egyénisége, markáns vezetője volt. Békésszentandráson született 1925. július 31-én. Mérnöki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. Állami szolgálatát 1946-ban kezdte az Országos Öntözésügyi Hivatalban, majd az Országos Vízgazdálkodási Hivatalban, a KPM-ben és az Országos Vízügyi Főigazgatóságnál dolgozott 1961-ig különböző beosztásokban. 1961- 1970 között a győri vízügyi igazgatóság igazgató-helyettese, majd 1970-től 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig az ország árvízvédelmének és folyószabályozásainak legfőbb irányítója, az OVH Árvízvédelmi és folyószabályozási főosztályának vezetője. Az osztrák és jugoszláv határ menti vízügyi bizottságok tagja, illetve kormánymeghatalmazott-helyettese. 1965-től részt vett minden országos jelentőségű árvízvédekezésben, esetenként, mint a kormánybiztos megbízottja. Az árvízvédelemmel kapcsolatban - beszámolók, védekezési tapasztalatok, fejlesztési irányelvek - formájában több cikke és tanulmánya látott napvilágot. Számos kitüntetést és emlékérmet kapott, többek között a Munka Érdemrend arany fokozatát háromszor, 1980-ban Eötvös Lóránd Díjban részesült. 1986-1990 között a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke. Megkapja a Bogdánffy Ödön emlékérmet 1979-ben, a MTESZ díjat 1984-ben, a Vásárhelyi Pál díjat 1991-ben. Mindezek egy életpálya nyers tényei, ha azonban az adatok mögé nézünk, méltán erősíthetjük meg, hogy korunk egyik nagy vízépítő mérnök egyénisége távozott közülünk, akinek jelentőségét csak a legnagyobb elődök munkájával vethetjük össze. Beszédes József, vagy Vásárhelyi Pál részére a nehéz, de látványosabb új alkotás, a teremtés feladatköre jutott, utódaik munkája viszont a fenntartás, fejlesztés és a meglévő értékek védelme. Ezt a munkát irányította évtizedeken keresztül Bencsik Béla. Kevesen tudják róla, hogy az 1965. évi dunai árvíznél Győr, Komárom, Esztergom, az egész Rábaköz és Szigetköz az irányítása mellett menekült meg az árvízi katasztrófától, miközben a szlovák oldalon gátszakadások következtek be. 1966 tavaszán az OVF elnökének személyes megbízottjaként irányította a mai napig is mértékadónak nevezett békési belvízvédekezési munkákat. 1970-ben hasonló kirendelés mellett végigkíséri a Tiszán levonuló árvizet, közvetlen szerepe van Szeged és Makó megmentésében. 1980-ban a helyszínen, Gyulán irányítja a Kettős-Körös hosszúfoki gátszakadásának elzárását és a Körösök menti árvízvédekezést. 1961-ben helyezik Győrbe, ahol igazgatóhelyettes főmérnökként a feladata a különböző belső és politikai ellentétek miatt szétzilált igazgatóság egységbe formálása volt. A mérnöki végzettség és szakmai munka előtérbe helyezése mellett mentesítette az igazgatóságot a napi politikai nyomástól. Több fiatal szakember felvételével egy olyan műszaki hivatalt teremtett meg, amely - a nehéz terület és összetett feladatok ellenére - napjainkban is a kiemelkedő szakmai munkát végző vízügyi igazgatóságok közé sorolható. 1970-ben Budapesten az Országos Vízügyi Hivatalban egy szétzilált főosztályt és egy megújításra váró szakágazatot vett át. Ismételten a szakmai elvárásokra helyezte a hangsúlyt. Átfogó programot dolgozott ki, komoly követelményeket állított a vízügyi igazgatóságok felé, rákényszerítve az igazgatóságok vezetőit a megfelelő szakember gárda beállítására, a személyi állomány megújítására. Ebben az időszakban határozták meg Magyarország folyóinak mértékadó árvízszintjét. Elkészültek az árvízvédelmi fejlesztési tervek és programok, a lokalizációs, a mentési és a kiürítési tervek, amelyek még napjainkban is az árvízvédekezési tevékenység alapját képezik. Az árvízvédelemben dolgozók számára világos elvárás-rendszert fogalmaz meg, amelynek teljesítését következetesen ellenőriztette és személyesen is számon kérte. Mindezek eredményeként egy rendezett, hatékony szakági munka alakult ki, amelynek eredményességét a legutóbbi időszak politikai indítású átszervezési kísérleteinél is sikeresen fel lehetett használni a szervezet ütőképességének bizonyítására. A vázolt program megvalósításához direkt és indirekt módszerekkel úgy Budapesten, mint ez egyes vízügyi igazgatóságokon egy teljesen új, zömében fiatal szakember gárdát helyezett vagy helyeztetett az árvízvédelmi szakágazatok élére, akiknek az irányításával, vezetésével és folyamatos segítő nevelésével a vázolt programok alapján hatalmas védmű fejlesztési munka indult meg szerte az országban és folyik napjainkban is. A fejlesztések irányítása mellett volt figyelme és energiája törődni az általa irányított szakágazat embereivel, dolgozóival. Ennek eredményeként egy olyan összetartó és hatékonyan együtt dolgozni tudó közösség alakult ki, amelyhez fogható a szakmában sem azelőtt, sem ezt követően nem létezett. Ezt a kívülállók példaként emlegetve irigyelték, a szakágazat dolgozói viszont büszkén vállalták. Nem véletlen, hogy a szakma szempontjából oly kritikus utóbbi évek vezető gárdájának, igazgatóinak zöme a '70-es, '80-as években Bencsik Béla keze alatt dolgozott, nevelkedett, akik döntően az ebben az időszakban szerzett ismereteknek, tapasztalatoknak köszönhetően tudtak helytállni posztjukon. Műszaki tevékenységének maradandóbb nyomai mellett ezt a tudatos, szakmája iránti elhivatottságból és a jövőért való aggódásból fakadó utánpótlást nevelő munkát joggal tartjuk legalább olyan, talán még maradandóbb értéknek, mint azt az előzőt, a közvetlen alkotást. Olyan, ma már ritka embertípust képviselt, amelyet egy rendkívül széles általános műveltség jellemez. Élete során - már csak történelmi okok miatt is - sok-sok tapasztalatra tett szert, ami az emberségét erősítette. Humanista volt a szó eredeti értelmében, bízott az emberekben, azok jobbik énjében, maga is nagy súlyt helyezett a minden körülmények között kulturált és korrekt fellépésre. Bencsik Bélában a vízügyi szolgálat aktív dolgozói nemcsak egykori főnöküket, hanem tanítómesterüket és példaképüket is tisztelik. Mindig egyenes és igaz szavaival óvta és figyelte személyes sorsunk, szakmai pályafutásunk alakulását. Néha dicsérve, néha figyelmeztetve, de mindig igazat mondva segítette szeretett szakmája, a vízügyi szolgálat - ami számára a családja után a legtöbbet jelentette - munkáját, fejlődését és a kritikus időszakban fennmaradását. Bencsik Bélát az Országos Vízügyi Főigazgatóság saját halottjának tekintette. 1998. július 23-án helyezték örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti temetőben. Emlékét megőrizzük! 3
