Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
évi K+F eredményeiről kapott áttekintést a hallgatósú;.' Mezei Antal főtanácsos, Dr. Megyeri Mária főtanácsos és Dr. Tarján Tibor főtanácsos előadásában. Az OVF a K+F tanulmányok rövidített vagy teljes anyagát az igazgatóságok rendelkezésére bocsátotta hasznosítás céljából. Mint Dr. Horváth Lászlóné főosztályvezető-helyettes elmondta, a víziközmű szakterület az elmúlt évekhez viszonyítva lényegesen kevesebb lehetőséget kapott az 1998. évi VA-ból finanszírozott K+F vonatkozásában. Az értekezlet időszakában még csak az 1992-1996. évek közötti iparstatisztikai adatok kiértékelése, a következtetések levonása és az iparstatisztikai vizsgálati határmennyiség (5 mVh, 80 mVd) mintaterületi elemzése szerepelt az elfogadott javaslatok között, időközben azonban lehetőség nyílt az 1997. év folyamán előkészített vízminőségjavító program kialakítás folytatására a Kormány tájékoztatásának megalapozása céljából. Bizonytalan a víziközmű PR tevékenység finanszírozása, holott a megyei szennyvízelhelyezési koncepciók hasznosulásának elősegítésében kulcskérdés a szisztematikus és összehangolt nyilvánosság munka. A vízi közmű szakterületen jelentkező egyéb aktuális kérdések közölt az 1998. évi Vízügyi Alap pályázat első fordulójában beérke/eti igények nss/etetei és forrásigényéről (3,5 milliárd Ft 1998. évi VA), Mólnál I eiiene beszélt. Hozzászólásában a címzett- és céltámogatás iránti pályázatok belügyminisztériumi elbírálása során egyes vízjogi létesítési engedélyek tartalmával kapcsolatosan felmerült problémákról, a megvalósíthatósági tanulmányról szóló Kormányrendeletről, (mely időközben megjelent (104/1998. (V.22.)) volt szó. Hatfaludy Bálint tőtanácsos részéről történő elszólalásban a települések víziközmű szolgáltatásáról készült kollégiumi előterjesztésről, a csatornabírságolással ill., a próbaüzemeltetéssel foglalkozó tervezett kormány- ill. miniszteri rendeletek szakmai alapozó anyagairól esett szó. Reményeink szerint a kétnapos konzultáció programjában szereplő átfogó és mindennapi munkával kapcsolatos kérdésekről elhangozott előadások, a kialakult eszmecsere hozzájárult az igazgatósági feladatok ellátásának minél jobb megalapozásához. Ennek nélkülözhetetlen feltételeit biztosította a rendező szegedi Vízügyi Igazgatóság a kedvező körülmények A kötetlen beszélgetéseket lehetővé tévő baráti találkozóval és a színvonalas kulturális programmal pedig az egész rendezvény értékét növelő többletet nyújtottak. Mindezért köszönettel tartozunk az Igazgatóság vezetőinek és valamennyi érintett munkatársnak. Dr. Horváth Lászlóné CD lemezen a Vízrajzi Évkönyv A Magyarország területét jellemző vízrajzi adatok gyűjtéséről mintegy két évezredre visszamenőleg vannak ismereteink. A régebbi korok adatainak nagy része elpusztult. Rendezett, rendszerezett formában adataink csak a múlt század első felétől vannak, a második felétől pedig szervezetten, központilag irányítva gyűjtötték a vízrajzi adatokat. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1889-ben létesített Vízrajzi Osztálya volt az első szervezet, amelynek feladata volt az ország vízrajzi adatainak gyűjtése, mérése, értékelése, az árvizek előrejelzése. Ez volt a Kárpátmedence első szervezett vízrajzi szolgálata. A magyar vízrajzi adatgyűjtés tartalma, sokoldalúsága megelőzte a hasonló külföldi adatgyűjteményeket. A gazdasági viszonyok, a vízrajzi tevékenységgel kapcsolatos igények alakulásának megfelelően a vízrajzi szolgálat szervezete többször változott: 1890-től a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztálya, 1929-1948-ig a Vízrajzi Intézet, 1948-1952 között a vízgazdálkodás különböző szervezetei, 1952-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (1976 óta Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, 1993-tól a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaság Hidrológiai Intézete), valamint - a hetvenes, nyolcvanas évektől - a vízügyi igazgatóságok látják el a vízrajzi teendőket. Jelenleg az országos vízrajzi munkát a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium felügyelete mellett az Országos Vízügyi Főigazgatóság irányítja. A vízrajzi szolgálat meghatározza a vizek kártételei elleni védekezéshez, a vízhasznosításhoz, a fenntartható fejlődéssel összhangban álló vízgazdálkodáshoz és az emberi tevékenységeknek a vízre, mint környezeti elemre gyakorolt hatásainak megítéléséhez szükséges adatokat. A vízrajzi adatoknak egy része a 1887 óta rendszeresen megjelenő vízrajzi Évkönyvben kerül nyilvánosságra, amelynek az elmúlt évben jelent meg a 100. kötete. Az Évkönyv szerkezete a mostani, 1996. évi adatokat tartalmazó 101. kötettől kezdődően a korábbi kötetekhez viszonyítva lényegesen megváltozik. Az új szerkezetű Évkönyv nyomtatott része napi adatokat nem, csak havi és évi közép-, illetve szélső értékeket tartalmaz az Országos Meteorológiai Szolgálat csapadékmérő állomásaira, valamint a felszíni vízállás- és vízhozam-, a felszínközeli és a felszín alatti vízszint- és a forrásmérő hálózatra vonatkozóan. A vízrajzi törzshálózat napi adatai az Évkönyvhöz mellékelt CD-n találhatók az 1961-70, 1971-80, 1981-90, illetve az 1961-90 időszakok átlagos és szélső értékeinek statisztikai táblázataival együtt, ha ilyenek az előző évkönyvekben rendelkezésre álltak. A korábbi kötetektől - amelyekben a vízrajzi törzshálózat állomásainak csak kisebb része szerepelt - eltérően az évkönyvi adatközlés mostantól minden törzsállomásra kiterjed, ezért szükségtelen külön, a törzsadatokat feltüntető állomásjegyzékek közlése: a törzsadatokat az észlelési adatok táblázatai tartalmazzák. A CD- mellékleten a korábbi évkönyvekben nem közölt felszíni és felszín alatti vízminőségi és vízhasználati adatok is szerepelnek. A CD-melléklet tartalmazza a Magyar Állami Földtani Intézet vízmegfigyelő kúthálózatának adatait is. Az Évkönyv térképmellékletei is megváltoztak: az Országos Meteorológiai Szolgálat csapadékmérő állomásainak, a vízmércéknek, valamint a talajvízkutak és a mélyfúrású kutak, a források területi eloszlását vízügyi igazgatóságonkénti térképmellékletek mutatják be 1:500.000 méretarányban. Az Évkönyv az egyes hálózatokról áttekintő térképeket is tartalmaz. Az Évkönyv továbbra is tartalmaz - ábrákkal és táblázatokkal szemléltetve - a tárgyév csapadékainak és léghőmérsékleteinek alakulását, a párolgás néhány állomáson mért adatait, a nagyobb vízfolyások és tavak vízállásait, a vízfolyások fontosabb szelvényein átfolyt vízhozamok alakulását, a jégjárást és a lebegtetett hordalék mozgásának jellemzőit, a gázlók előfordulását, a belvizek alakulását, a talaj-, a karszt- és a rétegvizek szintváltozásait és a forráshozamok alakulását bemutató, értékelő részt. A vízrajzi törzshálózatot a vízügyi igazgatóságok kezelik, az észleléseket, méréseket és az adatok feldolgozását is a VITUKI Rt. Hidrológiai Intézetének szakmai támogatásával és ellenőrzésével az igazgatóságok -zakemberei végzik. A meteorológiai adatokat az Országos Meteorológiai Szolgálat, a környezetvédelmi felügyelőségek által mért felszíni vízminőségi adatokat a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, a felszíni vízhasználati adatokat az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a felszín alatti vízminőségi és vízhasználati adatokat a vízügyi igazgatóságok bocsátották rendelkezésünkre a vízhasználóktól kapott adatok alapján. A Magyar Állami Földtani Intézet rendelkezésre bocsátotta a vízmegfigyelő kúthálózatának adatait. Az Évkönyv fejlesztése - elsősorban a CD-melléklet vonatkozásában - jelen kötet tapasztalatainak felhasználásával a továbbiakban is időszerű, ezért kérjük az Évkönyv használóit, hogy észrevételeiket közöljék a szerkesztőséggel. A Vízrajzi Évkönyv CD-mellékletét Bartha Péter osztályvezető és Pászthory Róbert csoportvezető irányításával Szabó Gyula tudományos főmunkatárs készítette Horváth Zsolt műszaki ügyintéző és mások közreműködésével. Dr. Starosolszky Ödön - Dr. Ivicsics Lajos - Liebe Pál 41
