Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
Gratulálunk! A Magyar Tudományos Akadémia 1998. évi rendes közgyűlése május 4-én az MTA rendes tagjává választotta Somlvódy Lászlót és levelező tagjává Haszpra Ottót. Gratulálunk tudományos munkásságuk e magas szintű elismeréséhez és kívánjuk, hogy a magyar tudomány a felelős testületében eredményesen képviseljék a magyar vízgazdálkodás ügyét! * Az MTA tagjairól Az 1825-ben alapított, működését 1830-ban megkezdő. Magyar Tudományos Akadémiának (MTA) hivatalosan csak 1858-tól nevezett intézmény eredetileg a tudomány magyar nyelven való terjesztésére, a magyar tudományos nyelv kialakítására jött létre. Az első 23 tagot 1830 novemberében nevezte ki a tekintélyes közéleti személyekből álló 25 tagú Igazgató Tanács (IT). Az első IT-t a négy alapító (Széchenyi István. Andrássy György, Károlyi György és Vay Abrahám) választotta ki, üresedés esetén a tagok emelhettek maguk mellé új társakat. Az első alapszabály szerint az Akadémiának 42 rendes és 24 tiszteleti tagja lehetett, a levelező tagok számát nem korlátozták. 1888-tól a rendes tagok számát 60-ban, a levelezőkéi 156 főben maximálták. Az idők folyamán az MTA taglétszáma fokozatosan növekedett. 1969 óta érvényes az a szabály, hogy rendes tagot csak levelező tagból lehet választani. 1979-ben lépett életbe az az előírás, hogy az MTA tagjainak száma legfeljebb 200 fő lehet, de ekkor még 75 év volt az a korhatár, amely felett az akadémikusokat e létszám kvótába nem kellett beszámítani. Az MTA működését szabályozó, jelenleg hatályos 1994. évi XL. törvény szerint a köztestületben ..a 70 évesnél fiatalabb hazai akadémikusok száma a 200 főt nem haladhatja meg". А/ akadémikusok megválasztására háromévente kerül sor. A procedúra ajánlással kezdődik: a levelező tagok rendes taggá választásához legalább két rendes tag, a levelező tagság elnyeréséhez két rendes Vagy' levelező tag ajánlása szükséges. 1997 szeptemberig az MTA tizenegy tudományos osztályához 37 rendes és 155 levelező tag megválasztására érkezett ajánlás. Közülük az Akadémikusok Gyűlése 35 rendes és 34 levelező tagot választott. (Egy ciklusban tudományterületenként legfeljebb 3-3 levelező tagot lehet választani.) Ezzel az MTA rendes tagjainak száma jelenleg 232 (akik közül 32 a 70 évnél idősebb), a levelező tagoké pedig 84. Az MTA rendes tagjai között a vízgazdálkodás szakterületeit évtizedek óta egyetlen személy, a jelenleg 89 éves Bogárdi János képviseli, akit 1973-ban választoltak meg az MTA rendes tagjává. Somlyódy László Kecskeméten született 1943. szeptember 30-án. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, áramlástechnikai szakon végezte 1962-1967. kozott. 1967-től 1972-ig a .Szellőzőművek fejlesztő mérnöke, 1972-től-1994-ig a V1TUKI kutatója, tudományos tanácsadója. 1985- 89 között a Vízminőségvédelmi Intézet igazgatója. 1990-91 -ben a VITUKI főigazgatója, 1991-94 között kutató professzora. 1992-től a BME egyetemi tanára, 1996-tól a Vízellátási és Csatornázási tanszék tanszékvezető professzora. 1980-82 és 1991-96 között az ausztriai laxenburgi Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet projektvezetője. 1998-tól Széchenyi professzori ösztöndíjas. Kutatási területei: áramlás és transzport felszíni vizekben, vízminőségi modellezés, döntéstámogató rendszerek, szennyvíztisztítás, eutrofizálódás, hazai vizek minősége, éghajlatváltozás és vízgazdálkodás, átfogó környezeti problémák. Tagja az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának, a Magyar Akkreditációs Bizottságnak és az Országos Környezetvédelmi tanácsnak. Az Acta Technika, a Vízügyi Közlemények és az Environmental Software szakfolyóiratok szerkesztő bizottságának tagja. A nemzetközi Vízminőségvédelmi Szövetség vezetőségi tagja, a magyar nemzeti bizottság elnöke. A műszaki tudomány kandidátusa (1978), doktora (1985). 1990-től az MTA levelező tagja. A Vitális-díj kitüntetettje (1986). Főbb munkái: Modelling and Managing Shallow Lake Eutrophicacion. With Application to Lake Balaton (társszerző, 1986). Remediation and Management of Degraded River Basins (társszerző, 1995) , Water Resources Management in the Face of Climatic/Hydrologic Uncertainties (társszerző, 1996) . Haszpra Ottó Budapesten született 1928 szeptember 11-én. Tanulmányait a Műegyetemen végezte 1947-1951. között; vízépítő mérnök. 1951-1956 között az. Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Matematikai tanszékén nomográfiai kutatásokat végez. 1956-tól 1979-ig a VITUKI tudományos munkatársa, főmunkatársa, tudományos igazgatóhelyettese. Hidraulikai modellkísérleteket végez a kiskörei, a bős-nagymarosi és más hazai és külföldi (iraki, tunéziai) vízépítési létesítményekre. 1964-67 között a BME Vízépítési tanszékének adjunktusa, 1979-96 között egyetemi tanára 1989-től 1994-ig tanszékvezető. 1988-92 között a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének igazgatója. 1996-tól nyugdíjas kutató professzor. 1968-69-ben vendégkutató az USA-ban. Kutatási területei: műtárgyhidraulika, lokális és regionális szivárgások és környezeti hatásaik, hidroelasztikai rezgések, hidrodinamika. 1970- 1991: az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának titkára, majd elnöke. 1979-től az ENSZ hidromechanikai szakértője, 1990-től az IAHR és az ICOLD magyar nemzeti bizottság elnöke. 1976-90: a Magyar Hidrológiai Társaság elnökségi tagja, 1986-89: az Eszperantó Világszövetség elnökségi tagja. 1983-95: a Tudományos Minősítő Bizottság tagja. 1994-től az Országos Akkreditációs Bizottság tagja, 1997-től a New York-i Tudományos Akadémia tagja. A műszaki tudomány kandidátusa (1966), doktora (1973). Az Eötvös Lóránd-díj (1978) és a Szent-Györgyi Albert-díj (1993) kitüntetettje. Főbb munkái: Nomogrammok (1960), River and lee (1974). Geodéziai szakszótár l-V. (társszerkesztő), Magyar-eszperantó kéziszótár (társszerkesztő). Modelling Hydroelastic Vibrations (1978-80). Hidraulika I.. 11/1. (1987), továbbá 300 tudományos közlemény, jegyzet, könyv, szabadalom szerzője. (A Magyar és nemzetközi ki kicsoda - 1998 nyomán) Magyarország első katonai térképészeti felvételéről Ausztria, Csehország és Magyarország első felmérését 1763-ban Mária Terézia királynő rendelte el a Haditanács felterjesztése alapján, melyben a térképezés szükségességét így indokolták: „A nemrégiben befejezett háború tapasztalatai meggyőzően bizonyították, hogy mennyire nélkülözhetetlen a hadsereg számára azoknak a vidékeknek pontos ismerete, ahol a háború folyik. Mi azonban, jóllehet a háború jobbára saját területünkön folyt, az idegen területről többet tudunk, mint a saját országaink felől... saját országainkról való ez tájékozatlanságunk a részletes katonai térképek hiánya rengeteg bajt, hátrányt és nehézséget okozott.” Bár a Habsburg Birodalom háborús veszélynek leginkább kitett peremvidékein a felmérést már az 1760-as években megkezdték, Magyarország belső megyéiben a térképezési munkálatokat csak II.'József uralkodása idején, 1782-1785 között végezték el. Az ón. Josephinische Aufnahme a történelmi Magyarországról és Erdélyről 1451 db 28.800-as mértékű színes térképlapot tartalmaz, melyekből a mostani kiállításon a jelenlegi Magyarország területét ábrázoló 461 szelvény másolata tekinthető meg. A rendkívül szép kidolgozású eredeti felvételeket a bécsi Kriegsarchiv gyűjteményében őrzik. A hadititoknak számító felvételt sokáig csak a legfelső katonai vezetés használta és ismerte. Magánszemély először 1840-ben nyert betekintést az anyagba, amikor is gr. Andrássy György és gr. Széchenyi Miklós néhány magyar felvételi lapot lemásolhatott. A felmérést többségükben idegen, osztrák, cseh, francia és olasz származású tisztek végezték. A tisztek egy másik csoportja a térképeken bemutatott területekről szöveges ismertetéseket, ún. országleírást állított össze hadászati szempontok alapján. A II. József-kori 1. Katonai felmérést bemutató kiállításon a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár legszebb, régi kéziratos térképei is megtekinthetők, amelyek többségéta Jászkun Kerület neves geometriája, id. Bedekovich Lőrinc és fia, ifj. Bedekovich Lőrinc készítette. A KHVM Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóságának tulajdonában lévő, 461 térképlapból álló gyűjteményt a közelmúltban Szolnokon a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Közép- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság rendezésében a közelmúltban kiállításon mutatták be. 33
