Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám
lyesének) jogait és kötelezettségeit határozzák meg. így a víziközművek üzemeltetésével járó követelményeket meghatározó jogszabállyal, (nevezetesen a 18/1992. /VII. 14/ KHVM rendelettel) összhangban az üzemeltető' is rendelkezne olyan hatósági ellenőrzési jogosítványokkal, amelyek a védőterületet - annak övezeteit - érintő' előírások, használati korlátozások betartásának ellenőrzését célozzák. Negatív ellenőrzési tapasztalatok esetén az üzemeltető pedig köteles az arra hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv intézkedését kérni. A vízbázisvédelemmel járó, említett ellenőrzési feladatokat a jogszabály hatálybalépését követően mindemellett a gyakorlatban összhangba kell hozni a vízügyi hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996./V.22/ Korm. Rendletben meghatározott felügyeleti kategóriák szerint előirányzott hatósági ellenőrzésekkel. • Részben az előbbiekkel összefüggésben az előadás utalt a víziközmú'vek üzemeltetésének követelményeit meghatározó jogi szabályozásból következő hatósági ellenőrzési feladatokra. A tapasztalatok szerint az ellenőrzéssel járó feladatok végrehajtása ugyanis nem eléggé homogén, célirányos. Az ellenőrzések tartalmát, hatókörét nézve - a jogszabály közelmúltban történt módosítása, illetve a még 1993-ban kiadott ellenőrzési útmutató ellenére - jórészt olyan bizonytalanság észlelhető, amely azt tükrözi, hogy a jövőben fokozottabban indokolt élni a hierarchikus irányításból eredő jogosítványokkal, amelyeknek elsősorban ez ellenőrzés szakmai, tartalmi kérdéseit, a vízügyi felügyelet és az adott ellenőrzési hatáskör összefüggéseit, valamint az intézkedési jogkör kereteit kell érinteni. • Sajátos kérdéseket vet fel a vízgazdálkodási társulatok törvényességi felügyeletét behatároló jogi szabályozás is, amennyiben a felügyelet részét képező törvényességi ellenőrzésre, a hatályos szabályozás valamint a cégeljárásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló magas szintű jogi szabályozás tervezete szerint, szinte kizárólag a jogszabályban meghatározott szervek, személyek kérelme, bejelentése alapján kerülhet sor. A jövőben ezért mindenképpen megfontolásra javasolható a társulatok felügyeletét érintő jogi szabályozás olyan - a jelzett törvénytervezettel is egybevágó - felülvizsgálata, amely szerint a vízügyi igazgatóságok meghatározott körű, hivatalból végzett ellenőrzési jogosítvánnyal rendelkeznének. Az ellenőrzés megállapításai kapcsán szükséges felügyeleti intézkedések pedig változatlanul a cégbíróság kompetenciáját képeznék. A közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapjai Miután a jogalkalmazásnak, ezen belül különösen a jogorvoslati fórumokat megillető hatáskörök keretei között hozott döntéseknek elválaszthatatlan része a tényállás helyes megál22 lapítására és az alkalmazott jogszabályok megfelelő, törvények alkalmazására irányuló ellenőrzés, az előadás második része a vízügyi, a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatával összefüggésben a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatával összefüggésben a közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapjait, illetve a felülvizsgálat konkrét lehetőségét biztosító, 1991-ben alkotott jogszabályok alkalmazásával együtt járó kérdéseket érintette. A mai szabályozási megoldásokkal összefüggésben a közigazgatási bíráskodás európai kialakulásának, típusainak, szervezeti megoldásainak ismertetése mellett, a magyar közigazgatási bíráskodás múlt század végén történt intézményes megteremtésén belül az előadás külön vázolta azokat a vízjogi ügyeket, amelyekben bírósági felülvizsgálatnak volt helye. A visszatekintés nem öncélúan, hanem az 1949- ben megszüntetett közigazgatási bíráskodás megújulásával összefüggésben lényegében azt kívánta interpretálni, miszerint a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatával a polgári perektől merőben eltérő egyes sajátos szempontjait - éppen az ügyfelek, illetve a mielőbbi törvényes döntés meghozatala érdekében - a korabeli megoldások sok tekintetben jobban érvényesítették. Az előadás egyebekben a közigazgatási perek számszerű alakulását, a perek vízügyi közigazgatási ügyek szerint csoportosítható sajátosságait, illetve azokat a perjogi és a közigazgatási eljárások közötti összefüggéseket érintette, amelyek a tapasztalatok szerint - többségében megelőzően - az eljárások közismerten hoszszú, gyakran több éves elhúzódását eredményezik. így egyebek mellett kiemelhetők például a keresetek előterjesztésével, a keresettel megtámadott jogerős határozatok végrehajtásával kapcsolatos szabályozási kérdések, vagy a szakhatósági közreműködéssel összefüggő - a jelenleg hatályos eljárási törvénnyel - nem eléggé koherens megoldást tükröző polgári eljárásjogi szabályok. Peres ügyeink Jóllehet a vízügyi közigazgatási ügyekben az évi közel háromszáz másodfokú határozathoz viszonyítva, a keresetek száma nem jelentős, a perek átlagos időtartama - a jogorvoslati eljárást is nézve - megközelíti a két évet. így az előterjesztett felülvizsgálati (kereseti) kérelmek - az áthúzódó ügyekre figyelemmel - átlagosan évi 28-30 ügyet jelentenek. Mindez a közigazgatási perekben talán nem kifejezetten és kizárólag a per középpontját képező tárgyalási elv töretlen érvényesülése miatt meglehetősen munkaigényes feladatot jelent. A perekkel összefüggő döntéseket elemezve, illetve a vízügyi közigazgatási ügyek, eljárástípusok szerint is csoportosítva viszont elmondható, hogy a ítéletek mintegy 90%-a a keresetek elutasítását és a közigazgatási határozatok helybenhagyását eredményezte. Azokban a szemszerűségükben nem jelentős ügyekben, amelyekben a kasszációs jogkör keretei között a közigazgatási határozat megsemmisítésére került sor, a döntések jórészt a tényállás tisztázásával összefüggő - az ítéletek szerint a döntés érdemére kiható - eljárásjogi szabályok megsértésére vezethetők vissza. Az előadás ezért külön utalt az ezzel kapcsolatos szabályok betartásának jelentőségére, továbbá a vízügyi államigazgatási ügyekben hozott határozatok - ezen belül elsősorban ez első fokú döntések - törvényességét, tényállás és iratszerűen alátámasztó indokolási kötelezettséget behatároló feladatokra. A joganyag változásával összefüggésben a közigazgatási perekben elsősorban olyan ügyekben prognosztizálható a keresetek számának növekedése, amelyek az adott hatáskör keretei között az ügyfelekkel (vízhasználókkal) szemben - jórészt hivatalból indított eljárásban - szankciókat alkalmaznak (pl. vízkészletjárulék, vízgazdálkodási bírság, vagy a vízügyi igazgatóságok első fokú tevékenységét csak részben érintő, de másodfokon a jövőben feltehetően kampányszerűen jelentkező csatomabírságos ügyek. Mivel a hivatalból indított eljárásokban alapvetően a döntést megalapozó tényállást is hivatalból kell tisztázni, ezekben az ügyekben különös jelentősége van a bírósági felülvizsgálatokat is érintő, ilyen irányú feladatoknak. Mindez viszont sajátos kölcsönhatásban áll az előbbiekben vázolt és a közigazgatási szervek hatáskörét képező ellenőrzési feladatokkal. így a vízgazdálkodási követelményekből, anyagi jogi normákból eredő és adott tartalmú jogviszonyok, jogok és kötelezettségek keletkezése is szoros öszszefüggésbe hozható a felügyeleti hatósági ellenőrzésekkel, azok hatékonyságával, majd az erre alapozott intézkedésekkel. A közigazgatási határozatok „törvényességének ellenőrzése“ mint azt az Alkotmány megfogalmazza, ilyen megközelítésben tehát a közigazgatás működésének a feladatmeghatározó jogszabályból eredő, azt a szegmensét is átfogja, amely a felügyelet keretében végzett ellenőrzésekkel, illetve az ezzel kapcsolatos intézkedésekkel együtt járó aktív és egyben megalapozott fellépést tükrözi. Végül az előadás célzott arra, hogy az igazságszolgáltatás egészét érintően és várható bírósági szervezeti reformmal összefüggésben remélhetően jobban érvényesül a közigazgatási perek sajátosságainak figyelembe vétele, amely a hatásköri és egyes eljárásjogi szabályoknak az alkotmányos keretek közötti egyszerűsítésével végső soron mind az ügyfelek érdekeit, mind a közigazgatási szervek jogalkalmazási tevékenységét szolgálná. Dr. Harmati Károly
