Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám
A magyar-osztrák kapcsolat A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság 41. ülése A magyar és az osztrák vízügyi szervek 1997. május 12-15. között Szegeden tartották meg az osztrákmagyar határvidéki vízgazdálkodási kérdéseiért felelős Vízügyi Bizottság 41. ülését. A helyszín magyarázatot kíván. A Bizottság tevékenységében immár hagyomány, hogy az ülést rendező fél a helyszín kiválasztásánál kikéri a meghívott véleményét. Osztrák partnerünk mindig is törekedett arra, hogy országunk vízgazdálkodása jobb megismerése érdekében ne csak a szűkén vett magyar határszakasz adja az ülések helyszíneit. így osztrák kérés alapján rendeztük a 39. ülést Pécsett, és hasonlóképpen osztrák kérés alapján esett a választás idén a 41. ülés alkalmából Szegedre. A tavalyi, 40. ülés különleges alkalom volt a Bizottság életében, amelyet ünnepi kiadvány és a határvízi kapcsolatokat felügyelő két miniszter, Dr. Lotz Károly és Willhelm Molterer 1996. szeptemberi találkozója fémjelzett. Ezt megelőzően azonban tavasszal a két fél (hosszú idő óta először) komoly nézeteltéréssel kellett megbirkózzon. A Fertő tó árvizeinek levezetését biztosító csatornarendszer ugyanis egyben a belvizek befogadója is. A fertő tó tavaly téli-tavaszi árvize és a csatornarendszer menti területek súlyos belvizei komolyan próbára tették az évtizedes, hagyományosan kiváló szakmai és emberi kapcsolatokat, hiszen a levezető rendszernek egyszerre kellett volna az elsősorban osztrák területeken gondokat okozó Fertő tavi árvizeket és a magyar mező- és erdőgazdaságot sújtó belvizeket levezetnie. A helyi vízgazdálkodási szervek szakemberei közötti folyamatos egyeztetés és az első meghatalmazotti szintű találkozók azonban elvezettek a megoldáshoz, az időjárás jobbra fordulásával pedig végleg eloszlottak a Bizottság felett gyülekező viharfelhők. A megállapodás lényege, hogy mivel a Fertő tavi árvizek levezetése miatt a levezető rendszerben megemelkedett a vízszint és ezért a magyar területeken a belvizek bevezetése gravitációs úton emiatt nem volt lehetséges, az osztrák fél arányos módon hozzájárul a magyar belvízi szivattyú telepek üzemeltetési költségeihez. Ezen túlmenően a Bizottság a tó vízszintjének tudatos szabályozásával próbál meg a jövőben gátat vetni hasonló helyzetek kialakulásának. A szivattyúzási költségekhez történő osztrák hozzájárulás miatt hosszú idő óta először a tavaly végzett közös érdekű munkák elszámolásánál a magyar tartozás átfordult osztrák adósságba. Ezt a Bizottság döntése alapján az ez évi munkáknál számolják el, úgy, hogy a mintegy 8 millió forintot magyar érdekeket is érintő vízgazdálkodási problémák megoldásánál használják fel. A 41. ülésen azonban nemcsak a Fertő tó szerepelt a napirenden. Fontos téma a Rába és a Lapincs árvízvédelme a határtérségében, jelentős súlyt képvisel a Bizottság tevékenységében a vízminőség védelmi, és szó volt ezenkívül több más, a határtérség vízgazdálkodását érintő kérdésről is. A Bizottság ülései a vízügyi szakmai kérdések megvitatásán túl mindig adnak alkalmat arra, hogy a vendégek a tárgyalásnak otthont adó térségre is vethessenek egy pillantást, hiszen egymás történelmének, kultúrájának, életének megismerése segíti munkánkat. Az Ópusztaszeri Emlékparkban tett látogatás, a tartalmas idegenvezetés a Tisza parti szép városban és az elmaradhatatlan szegedi halászlé vacsora a gyálaréti gátőrházban a szervező szegedi vízügyi igazgatóság előkészítését dicséri csakúgy, mint az ülés zökkenőmentes lebonyolítása. Köszönjük ezt a vízügyi igazgatóság vezetésének és minden közreműködő munkatársának. Deli András 1997. május elején halpusztulásra figyeltek fel a kis- Balatonon. Az eleinte szórványos elhullás egyre nagyobb méreteket öltött, így a szombathelyi Vízügyi Igazgatóság keszthelyi üzemmérnökségének dolgozóit a haltetemek eltávolítása már a normál üzemrenden túl is igénybe vette. A gyűjtés nehéz körülmények között folyt. Nagy volt a meleg és a bűzlő csónakokból kellett sok helyen a nád között fennakadt dögöket zsákokba és műanyag edényekbe szedni, majd a parton konténerekbe rakni. A fertőzésveszély miatt a dolgozók védőoltást kaptak. A folyamatos - hét végét is érintő - munkavégzésben elismerésre méltóan álltak helyt a résztvevők a teljes védekezés során. A védekezés sikeres befejezésével összesen 90,7 tonna halat gyűjtöttek össze. Az igazgatóság bevonta a védekezésbe a Vasi Vízkör Kft-t is. Együtt összesen 995 munkanapot teljesítettek. A munkában csúcsidőben egyszerre 22 vízi és 21 szárazföldi jármű vett részt. Felhasználtak 1320 db zsákot 2820 m’ fóliát 735 pár védőkesztyűt. A védekezés összes költsége meghaladta a 17 millió forintot. Magyarics András A VÍZIG a Környezetvédelmi Felügyelőséggel és a megyei főállatorvossal bejárást tartott. Megállapították, hogy az elhullás csak a kárászokat érinti. Mintát vettek, állategészségügyileg megvizsgálták és megállapították, hogy a pusztulás oka bakteriális eredetű, azt nem vízminőségromlás okozta. A diagnózist egyébként a rendszeres és folyamatos vízminőségi mintázások, elemzések is alátámasztották. A Vízügyi Igazgatóság a Környezetvédelmi Felügyelőséggel egyetértésben III. fokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendelt el. Ennek során május 6-23. között reggeltől-estig folyt a haltetemek összegyűjtése. Mivel a sárvári ATEV az ott folyó átalakítási munkák miatt nem tudta fogadni az elhullott halakat, egy szállítmányt a távoli Tökölre kellett küldeni. A nagy mennyiség és a magas költségek miatt alakítottak ki egy elföldelésre alkalmas helyet - 1500 m'föld megmozgatásával-. Halpusztulás a Kis-Balatonon 17
