Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám
Töltésszakadás a Csepel-szigeten? Egy árvízvédelmi törzsvezetési gyakorlat tanulságai „1997. március 6-án reggel Szegedújfalu közelében átszakadt az árvízvédelmi töltés. A kiömlő víz elöntötte a községet. A vízügyi szervek felhívására az Önkormányzat és a Polgári védelem közreműködésével a község kitelepítése rendben megtörtént. Az időben elrendelt, jól előkészített és végrehajtott kiürítésnek köszönhetően a falu lakóit, értékeiket és az állatállományt sikerült épségben kimenekíteni az ár elől...“ A fenti hír - bár a valóságban is megjelenhetett volna - szerencsére csak egy képzeletbeli helyzetben, egy árvízvédelmi gyakorlat keretében hangzott el. 1997. március 6-án a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság - több külső résztvevő bevonásával árvízvédelmi törzsvezetési gyakorlatot tartott. A gyakorlat - a vonatkozó rendeletekben előírtak szerint - az Igazgatóság és a mentesített területen árvízvédekezés során érintett szervek együttműködésének összehangolását, a védvonal menti műszaki feladatok megoldásának begyakorlását, a védekezés során felmerülő államigazgatási feladatok megoldásának gyakorlását szolgálta. A gyakorlat megtervezése során figyelembe vettük, hogy az, a fővédvonalon történő védekezést, a gátszakadás veszélye esetén szükséges kiürítés megtervezését, megszervezését, illetve ennek végrehajtását, a gátszakadás csonkjainak biztosítását a szakadáson betört víz lokalizálását és visszavezetését szimulálja. A gyakorlat végrehajtása során fel kívántuk mérni a jelenleg rendelkezésre álló védelmi-, kiürítési tervek (vízügyi, önkormányzati, polgári védelmi) esetleg hiányosságait, az együttműködő szervek közötti kapcsolatrendszer működését és nem utolsósorban a különféle hírközlési rendszerek használhatóságát viszonylag „éles“ helyzetben. Az igazgatóság a gyakorlat előkészítése során megtervezett egy elképzelt eseménysort, melyet az összes résztvevő, mint adottságot kapott meg. Ez az eseménysor időpontokhoz rendelve vízállás- és időjárási adatokat, a védvonal mentén fellépő káros jelenségeket, egyéb eseményeket (pl.: az egyik szakaszvédelemvezető-helyettes hirtelen megbetegedését) valamint az elképzelt gátszakadás helyét és idejét tartalmazta. Ezeket az információkat - melyek gyakorlatilag a feladatokat határozták meg - a védvonal mentén védekezők adott időpontokban felbontandó zárt borítékokban, a gyakorlatba bevont külső szervek pedig előre meghatározott időben leadott faxokon kapták meg. (A gyakorlat indítását 22 db, összesen 49 címzettnek leadott fax jelentette.) A gyakorlat koncepciója szerint csak a feladatok lettek meghatározva, a lehetséges megoldások nem, így az induló szituáció kialakulása után a gyakorlat további folyamata csak az egyes résztvevők reakciójától és ezek egymásra hatásától függött. A gyakorlat a védekezési időszak III. fokú készültségnek megfelelő két napját ölelte fel 1:4 időléptékben. A védvonal menti műszaki feladatok megoldása során a védműveken előforduló káros jelenségek elleni védekezés megszervezését és a károk elhárítását gyakorolták a töltések mentén az őrjárásokba beosztott műszaki és gátőrök a szakaszvédelem-vezető irányításával. E feladatok megoldásában az Igazgatóság állományából 40 fő vett részt. A védekezés államigazgatási feladatainak megoldása során az együttműködő szervek a védekezéssel összefüggő rendvédelmi, szociális és egészségügyi, hatsági, továbbá a műszaki feladatok ellátásához szükséges munkaerő, eszköz, anyag és felszerelés, valamint az elöntéssel fenyegetett területen az élet- és vagyonbiztonság érdekében végzendő megelőző operatív feladatokat gyakorolták. E feladatokon belül került sor egy veszélybe került falu, Szigetújfalu kiürítésének és visszatelepítésének megtervezésére és megszervezésére. A gyakorlatba bevont 11 együttműködő szerv részéről a gyakorlaton 25 fő vett részt. A gyakorlatot Kabay Sándor védelemvezető kalauzolásával a helyszínen megtekintették és a gyakorlatok követő sajtótájékoztatón részt vettek: a térségben érintett két országgyűlési képviselő a HM, a KHVM, a Polgári Védelem és az érintett vízművek vezető munkatársai. A gyakorlat során a hagyományosnak mondható vízügyi árvizes telefonhálózaton és a gátőrházakban már megtalálható postai telefonokon kívül igénybe vettünk 450-es és 900-as mobil telefonokat URH rádiótelefonokat és személyhívókat is. Kísérletképpen a szakaszvédelmi központba faxot telepítettünk, mely a tapasztalatok szerint jelentősen meggyorsította az információ áramlást a távmondatokkal szemben. A védekezési terület közelébe a Ráckevei Szakaszmérnökségre települt műszaki irányító törzs és a gátszakadás helyére hírkocsival kitelepült Regionális védelmi Osztag a hírközlésre számítógépeket is használt (az RVO ezt mobil telefonra csatlakoztatva.) A műszaki irányító törzs a védekezés során használta a számítógépes Vízkárelhárítási Információs Rendszer különféle moduljait. A tapasztalatok alapján csak javasolni tudjuk a különféle korszerű hírközlési módok és a számítógépek mind szélesebb körű felhasználását a védekezések során. Azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy ezek az eszközök csak képzett, kezelésüket készségszinten elsajátított felhasználók esetén nyújtanak segítséget a védekezéshez. A gyakorlatot követő kiértékelésen megállapítottuk, hogy a gyakorlatot sikeresnek kell minősíteni. A résztvevők, mind a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, mind a külső szervek részéről a feladatokat kiválóan megoldották. A gyakorlat során felmerült kisebb hiányosságok elhárítására az intézkedéseket már megtettük. A résztvevők egybehangzó véleménye volt, hogy a gyakorlat az együttműködés elmélyítését, az együttműködésben résztvevők személyes kapcsolatainak kialakítását szolgálta. Reméljük, hogy a fentieket figyelembe véve a kezdő „újsághír“ a továbbiakban is csak gyakorlatok során fog megjelenni, a Vízügyi Igazgatóság és a területen együttműködő szervek tényleges védekezés során is a gyakorlathoz hasonlóan tudják ellátni vízkárelhárítási feladataikat. Stimm Gábor 5