Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám
МОТ Ш ИЗ A busatelepítés hatása a Marcali Víztározó algásodására A busatelepítésnek a vízminőségre és a vizek algásodására gyakorolt hatása már évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat. A Marcalivíztározót ebből a szempontból a Déldunántúli Környezetvédelmi Felügyelőségnek (Pécs) és az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének (Tihany) a munkatársai (Dr. Oldal Imre és Dr. Vörös Lajos) már több mint egy évtizede tanulmányozzák. Az elmúlt négy évben Oldal Bálint, ma V. évfolyamos egyetemi hallgató is lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen ebben a kutató munkában. Vizsgálatainak az eredményeiről a Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaság-tudományi Karán legutóbb megtartott Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) beszámolt. Témavezetője Dr. Ördög Vince egyetemi tanár - a tavi-halastavi hidrobiológia kiváló ismerője - volt, aki segítette a dolgozat elkészítésében. A Marcali-víztározó 1984-ben épült a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Balatoni Halgazdaság közös beruházásában. A tározó építésének elsődleges célja a Balaton vízminőség-védelme a Nyugati Övcsatorna foszforterhelésének a csökkentése révén, másodlagosan pedig halgazdálkodási célokat szolgál. A tározó tervezői intenzív halasítást irányoztak elő a fonyódi halastavi szennyvízelhelyezési kísérletek tapasztalatai alapján (Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, 1979). A Marcali-víztározó kezdettől fogva a terveknek megfelelően üzemel. A kutatók az 1984-1993. közötti kutatási eredményeiket tanulmányban összegezték, kiemelve a halasítás és a vízminőség kölcsönhatásait. A tározó a Sári- és a Boronkai-vízfolyások diffúz terhelésének és a marcali szennyvíztelep biológiailag tisztított szennyvizének a befogadója. A 4 km2 felületű és 1,8 m átlagos mélységű fő tározótérre kettő (24 és 29 ha ) párhuzamos előülepítőn keresztül érkezik a külső terhelés. A kétéves üzemeltetési ciklusok elején a tározóba kihelyezett kétnyaras halak tömege 650 kg/ha, amelyből 65-75 % fehér busa (Hypophthalmicthys molitrix Val.), 25-30 % pettyes busa (Aristichhys nobilis Rich.), és 5-10 % ponty (Cyprinus carpio L.). Az intenzíven halasított tározó kétévenkénti teljes leeresztésekor 2200 kg/ha körüli a lehalászott halmennyiség. A tápvíz és a tározóból elfolyó víz mennyiségét a szokásos szabvány módszerekkel az üzembe helyezés óta havi, esetenként kétheti gyakorisággal a Déldunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség és az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének a laboratóriumaiban mérik. A tározó betölti rendeltetésszerű funkcióját, eredményesen csökkenti a Balatont érő tápanyag-terhelést. A vizsgált paraméterek közül az összesfoszfor (TP), az összes-nitrogén (TN) és a klorofill-a koncentrációjának, valamint a fitoplankton biomasszájának az alakulását emelte ki a TDK-s hallgató és tárgyalta az 1985 és 1995 közötti időszakban elért eredményeket. Végezetül bemutatta a halasítás hatását a fitoplankton összetételére. Megállapításai a (fehér) busa vízminőségre gyakorolt hatására szorítkoztak, melyek szerint a busa: > alkalmas volt a nyári kiugró algacsúcsok - vízvirágzások és vízszíneződések mértékének a csökkentésére, > a legsúlyosabb károkat okozó, gyakran toxikus cianobaktériumok túlzott elszaporodásának a megakadályozására, > hatására a fitoplanktonban a 10 u alatti algafajok domináltak. Másrészről viszont a busa a Marcaivíztározóban: > nem tudta látványosan megakadályozni a tápanyagterhelés következtében kialakult jelentős algásodást, > más tározókhoz képest növelte az elfolyó víz oldott reaktív foszfor koncentrációját, > csökkentette a kisméretű algák kiszűrésére képes zooplankton biomasszáját. Összefoglalás - következtetések A mérési adatok az igazolták, hogy a Marcali-víztározó foszfor-terhelése (2-4 g/m2/év) lényegesen meghaladta azt a kritikus értéket (0,6 g/m2/év), amely mellet a fehér busa algásodást csökkentő hatása még elvárható lett volna. A nyári időszakokban ugyanakkor a TN/TP aránya a vízben nitrogénkötő cianobaktériumok elszaporodásának kedvezett, amit a fehér busa eredményesen megakadályozott. A bemutatott paraméterek közötti összefüggések is a fitoplankton bőséges foszfor-ellátottságát jelezték. A busatelepítés célszerűsége a vízminőség, a helyi körülmények és a víz teljes élővilágának (fitoplankton, zooplankton, halak, stb.) ismeretében dönthető el, mondotta befejezésül Oldal Bálint V. évfolyamos hallgató. A bíráló bizottság a hallgatót a kutató munkában való aktív részvételéért jutalomban részesítette. Dr. László László VÍZÜGYI TÖDTÉNETIÉVTOUDULÓK; Július 8. >1897. Kol Erzsébet (Kolozsvár) algológus, a biológiai tudományok kandidátusa. A szegedi, majd a kolozsvári egyetemen tanított. 1948-tól a Nemzeti Múzeum Növénytárában folytatta nemzetközileg is kiemelkedő tudományos munkásságát. (+Budapest, 1980. november 14. -MÉL IV: 491.0. 8. >1897 Fazekas Károly (Budapest) vízépítő mérnök. Több kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalban, majd a Földművelésügyi Minisztériumban töltött szolgálat után 1948-ban a Vízrajzi Szolgálat vezetőjévé nevezték ki. Ezt követően a VITUKI egyik vezető munkatársa volt. Számos vízrajzi mérőeszközt tervezett. Elsősorban a folyómedrek morfológiai kérdésével foglalkozott. (+Budapest, 1966. május 24.) - MÉL IV. 246.0. 23. +1972. Csajághy Gábor (Budapest) vegyészmérnök, a föld- és ásványtanok kandidátusa. 1943-tól 1970-ig a Földtani Intézet vegyi laboratóriumát vezette, kiváló elemzővegyészként vált ismertté. Legfőbb munkaterülete a vízkémia volt. (*Balatonfüred, 1903. június 18.) -MÉL III. 113. o. 21
