Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 1. szám
Történelmi Lecke 1996 a magyar honfoglalás évfordulója mellett a hazai vízgazdálkodásnak is nevezetes dátuma. A Tisza-szabályozás nem tekinthet 1100 esztendős múltra vissza, de az alföldi magyarság történetében meghatározó jelentőséggel bír. A nagy vízimunka megkezdésének 150. évfordulója emlékére az elmúlt évben számos alkalommal rendeztek ünnepséget, hiszen olyan nevezetes események kapcsolódtak a szóban forgó 1846-os esztendőhöz, mint például a Tiszavölgyi Társulat megalakulása, Vásárhelyi Pál halála, Széchenyi István gőzhajó-útja a Tiszán és ezzel együtt a Tiszavölgyi Első Gőzhajótársaság megalapítása, az első “kapavágás” Tiszadobnál és még hosszan lehetne sorolni. A rendezvények szinte az egész múlt évet kitöltötték, amint arról lapunk is számos tudósításban beszámolt. Adósságunk mindössze három eseménnyel kapcsolatban van, amelyek már csak azért is megérdemlik olvasóink figyelmét, mivel közülük kettőt határainkon kívül rendeztek. Nem lebecsülendő dolog ez napjainkban, még akkor sem, ha tudjuk: a víz nem ismer határokat! Már 1995-ben is több alkalom nyílott arra, hogy az egyes Tisza menti ármentesítő társulatok utódszervezetei a másfél évszázados jubileumot megünnepeljék, hiszen az 1845-46-os esztendőkben összesen kilenc társulatot szerveztek az árvizek ellen védekező birtokosok. Két évvel ezelőtt Debrecenben az Alsószabolcsi Társulat egykori székházán avattak emléktáblát, tavaly szeptember 25-26-án pedig a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat jubileumi ünnepsége zajlott a szlovákiai Királyhelmecen (Královsky Chlmec). A Kassán székelő vízügyi igazgatóság vezetője, AleD Mázáé és munkatársai által szervezett kétnapos konferencián magyar és szlovák szakemberek értékelték a 15 0 éve megkezdett vízimunkák eredményeit. Szép aktusa volt a rendezvénynek, amikor az ülés résztvevői átrándultak a szomszédos Lelesz községbe, s az ottani premontrei kolostor falán leleplezték azt a kétnyelvű márványtáblát, amely a társulat megalapítói Széchenyi István, Majláth Antal, Szőgyényi Imre, Barla Samu és Sennyey Pál - emléke előtt tiszteleg. A konferenciára jelentette meg a vízügyi igazgatóság Ján Seszták gazdagon illusztrált kötetét, amely a társulat és jogutódjának munkálatait tekinti át a kezdetektől napjainkig. Szerencsére a konferencia előadásai sem rekedtek meg a kultúrház falai között, mert kétnyelvű kötetbe szerkesztve a rendezők hozzáférhetővé tették az utókor számára is. November 18-án azután a szlovák kollégák jöhettek vendégségbe Magyarországra. A MHT Területi Szervezete, a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Felső-Szabolcsi Vízgazdálkodási Társulat meghívására több mint százan jöttek össze Tiszabercelen, Bessenyei György szülőházában, hogy megemlékezzenek az egykori Felsőszabolcsi Tisza Szabályozási Társulat megalakításának 150., és a tiszaberceli gőzüzemű szivattyútelep építésének 100. évfordulójáról. Fazekas László vízügyi igazgató bevezetőjét követően három előadást hallgathattak meg azok a vendégek, akik ezen a szép, napsugaras őszi napon a község leghíresebb fiának szülőházában összegyűltek. Bodnár Gáspár főmérnök képekkel kísért előadásában a Rétköz vízügyi történetét foglalta össze, különös tekintettel a társulat megalakulására és a társulati vízimunkákra. Frisnyák Sándor Előadás a tiszaberceli Bessenyei-házban professzor a vízszabályozások előtti ártéri gazdálkodás rendszerével ismertette meg hallgatóságát, míg Horváth Gábor osztályvezető-helyettes a tiszaberceli szivattyútelep létesítésének körülményeiről, építésének és működtetésének tapasztalatairól számolt be a jelenlévőknek. Amint megtudtuk, a gőzüzemű szivattyútelep sokáig állta az idők próbáját, s az 1970. évi nehéz hónapokban még javában üzemelt. Szükség is volt rá, mert az 1967-ben épült új, elektromos szivattyú nem bírta maradéktalanul átemelni a csatornában összegyülekezett vizet. A Tisza-szabályozás szerves részét képezték a Temes-Bega völgyében végzett vízimunkák. Mivel ez a vidék 1919 óta az országhatárokon kívül esik, kevésbé van a hazai figyelem középpontjában. Pedig az itteni szabályozási munkák egyik kiemelkedő képviselője volt az a Képessy József, aki előtt Török Imre György főmérnök ünnepi megemlékezése Képessy Józsefről Hrabovszky gátfelügyőfestménye a tiszaberceli szivattyútelepről az 1890-es évek végén halálának 120. évfordulóján, kétnyelvű emléktábla felavatásával adózott Temesvár és Szeged polgármestere. Képessy József neve nem ismeretlen a hazai vízgazdálkodás története iránt érdeklődők számára. Néhány esztendővel ezelőtt, 1993- ban, születésének 175. évfordulóján Szegeden, a vízügyi igazgatóságon rendeztek tiszteletére előadóülést. Nem véletlenül, hiszen pályafutásának meghatározó része a Tisza itteni szakaszához kötődik. 1854-től éveken keresztül a szegedi “tiszaszabályozó osztály” vezetője volt. Mindez érthetővé teszi, hogy az emléktábla Szegeden, a vízügyi igazgatóság támogatásával készült. 1996. november 30-án Temesvárott, a Temes-Bégavölgyi Vízszabályozó Társulat egykori székházának falánál Török Imre György főmérnök, a MHT szegedi területi szervezetének elnöke méltatta Képessy József érdemeit. Ünnepi beszédében kiemelte, hogy Képessy már fiatal mérnökként is kitűnt társai közül azzal a különleges képességével, hogy ha valamilyen technikai feladatot elvégzett, azt igen közérthető módon le is tudta írni. Mindemellett állandóan képezte magát. Saját költségén járt Európa több országában tanulmányúton, s kint szerzett tapasztalatait különféle szakcikkeiben igyekezett átadni szaktársainak. Szakirodalmi tevékenységére korán felfigyeltek, és talán ennek köszönhetően került a nagyszabású tiszai munkálatokat irányító szakemberek szűk csapatába. Noha későbbi tevékenysége során a Fertő-tó, a Rápca és a Répce szabályozási terveivel is foglalkozott, fő műve kétségtelenül a “Javaslat a Bánát közbenső vízhálózatának szabályozásról” címmel 1873- ban megjelentetett tanulmánya volt. Az ebben lefektetett elvek vezérelték az összes bánáti vizek rendezésére kidolgozott terveinél is, amelyeket a minisztérium még 1872-ben elfogadott, s amelyek alapján újjáalakult a Temes-Bégavölgyi Vízszabályozó Társulat. A vízimunkák sikeres befejezését már nem érhette meg, mert 1876. október 25- én, hivatalos kiküldetése ideje alatt érte utol a halál. Temesvárott a gyárvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Egykori nyughelyét ma már nem találni, de emlékét ezentúl nem csak a szabályozott bánáti vizek, hanem az alábbi magyar-román feliratú tábla is hirdeti: “Képessy Józsefnek, a Béga szabályozás felügyelőjének emlékére, halálának 120. évfordulóján. 1996. október 25.” A márványtáblát ünnepélyes külsőségek között Szalay István szegedi és Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármesterek avatták fel. Fejér László 37
