Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 6. szám

HETVENEDIK SZÜLETÉSNAP Baráti találkozón köszöntötték a Budapesti Műszaki Egyetem \jí?gazd;ílkodási Tanszékének egykori és jelenlegi munkatársai 1997. Dr V. Nagy Imrét aki 25 éven át volt a tanszék vezetője hetvenedik születésnapja alkalmából. A jubilánst a VÍZTÜKÖR szerkesztősége is szívből köszönti. Erőt, egészséget, professzor úr! Sétahajóval a Dunán Október elsején Budapesten a „Hullám“ hajón tartották idei munka­­értekezletüket a múzeumi összekötők. A találkozó megrendezésében nagy segítséget jelentett a KDV VÍZIG fel­ajánlása, melynek értelmében térítés­­mentesen biztosították számunkra a hajót és személyzetét. A tanácskozás keretét így egy dunai sétahajózás adta, megszakítva a Kvassay-zsilipen és a Fővárosi Csa­tornázási Művek Rt. telephelyén egy­­egy szakmai vezetéssel. A Szentend­rei-sziget mellett elhaladva pedig, Kiss Mihály jóvoltából, a főváros ivó­vízbázisával ismerkedhettünk meg. Az összekötők köre évről évre bővül. A vízügyi szolgálat „karcsúsításából“ következően, a szolgálatból kivált vál­lalatok (néhány esetben) is képviselte­tik magukat. Örvendetes, hogy egyes szervezeteknél a múzeumi munkákkal kisebb munkacsoport foglalkozik (Nyíregyháza, Baja). Az értekezleten 24 fő képviselte a küldő intézménye­ket. A szakmai tanácskozáson Fejér Lász­ló, a VMLK vezetője, a Magyar Hid­rológiai Társaság Történeti Bizottsága rendezvényeiről, kiadványterveiről tartott tájékoztatót. Kaján Imre múzeumigazgató az intéz­mény működéséről., a tudományos kutatás területeiről, a múzeumépület tervezett átalakításáról és az új állan­dó kiállítás koncepciójáról adott átte­kintést. Az összekötők beszámolóiból kitűnt, hogy ott tudnak eredményesen dol­gozni, ahol az első számú vezetés is szívügyének tekinti a történeti emlé­kek megóvását. Az igazgatóságok anyagi lehetősége­iktől függően támogatják az e terüle­ten folyó munkát. A meglévő kiállítá­sok ill. bemutatóhelyek fejlesztésére nem gondolhatnak, csupán a legszük­ségesebb állagmegóvási munkákat tudják elvégezni. Néhány esetben kül­ső vállalkozó bevonásával próbálják az üzemeltetés gondjait csökkenteni (Millér). Új bemutatóhely ill. Aqua - központ létesítését tervezi Budapesten a Fővá­ros1' Vízművek Rt. R .idezvényeik szervezésében figye­lembe veszik a vízügyi évfordulókat, nagy hangúlyt fektetnek működési te­rületük jeles évfordulóinak méltó megünneplésére. A víz világnapja kö­ré rendezvénysorozatot (kiállítás, pá­lyázat, előadássorozat) szerveznek, el­sősorban a tanulóifjúság érdeklődésé­re számítva. Szívesen fogadják és igénylik a múze­um közreműködését kiállítások ván­doroltatásában (térképkiállítás Győr, árvízi fotókiállítás Fővárosi Vízmű­vek Rt). Több összekötő is megköszönte a mú­zeum munkatársainak a munkájukhoz nyújtott segítséget. A tanácskozást követően dr. Taxner Ernőné a KTM főosztályvezetője is­mertette a minisztérium közönség­­szolgálati irodájának működését, az igényelhető szolgáltatásokat. Szókéné F. Erzsébet KORAI BÚCSÚ MISITŐL SIMON MIHÁLY 1955-1997 Fekete zászló didergett a hideg őszben a KÖTIVIZIG irodaházán, kollégák jártak, járnak szótlanul, szomorúan az irodákban, szakaszmérnökségeken és a folyók men­tén. Mindenkinek van egy jó szava arról, aki elment, aki élete első percétől a Tisza parti városhoz kötődött, akinek élete egyetlen munkahelye a vízügyi igazgató­ság volt. Nem tudtuk, nem akartuk elhinni a hírt, ami október 20-án érkezett: Simon Mihál, a KÖTIVIZIG vízgazdálkodási osztályvezetője, a mi Simon Misink életé­nek 43. évében váratlanul elhunyt. Itt ha­gyott magunkra minket - a családot, a ba­rátokat, a vízügyet - egyedül, s döbbenten. „Végtisztességen részt venni szerepünket utolsó útjára kísérni mindig szomorú, fájdalmas kötelesség. Különö­sen akkor, ha fiatal élete teljében, alkotó­munkája, sikerei legszebb éveiben ragadja el társunkat a könyörtelen halál.“ - Búcsú­zott ravatala előtt Dr. Nagy István.- „Rö­vid, egyszeri és megismetelhetetlen élete nyitott könyv előttünk, akik saját halottunkként gyászoljuk.“ A Simon csalad negyedik gyermeke a Budapsti Műszaki Egyetemen 1979-ben szerezte első - vízépítomérnöki - diplomá­ját, melyet ugyanitt másik kettő is köve­tett. 1985-ben folyami vízépítő szakmér­nöki, 1992-ben gazdasági mérnöki okleve­let szerzett. Ennyi - sok vagy kevés - egy fiatal, mér­nökember elérhető útja? Dehogyis. Árvíz­­védelmi, folyószabályozási, öntözésfej­lesztési tervek, munkák készítője, irányí­tója volt. Munkája - s ő is - jelen van és lesz szeretett Tiszája Kisköre-Csongrád közötti szakaszán. Jász-Nagykun-Szolnok megye és különösen a megyeszékhely fejlesztésében. Irt szakdolgozatokat, cik­keket magas igényességgel és tudással, közben segített, meghallgatott minden em­bert, aki gondjával megkereste. És legfőképp szerette, nevelte családját - a nagyot es kicsit egyaránt. Szerető gyer­mek, megértő testvér és szerető férj, gyer­mekei sorsáért felelősséget érző apa volt. Adjon az élet csendes belenyugvást és megbékélést szeretett családodnak. Feled­ni - miként ők - mi, vízügyesek nagy csa­ládja se tudunk. Isten veled, szeretett Misink, barátunk és munkatársunk. Nyugodj békében az öreg Tisza partján, az álmaidat őrző szolnoki temetőben! 32

Next

/
Thumbnails
Contents