Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 5. szám
?RO A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlésének ajánlásai (Kaposvár, 1997. július 9-10.) 1. ) Javasoljuk, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozására történő felkészülési folyamatában, a vízgazdálkodási, vízminőségvédelmi feladatok áttekintése és megoldási módjaik kialakítása során az illetékes állami szervek építsenek a Magyar Hidrológiai Társaság véleményére, közreműködésére. 2. ) Készüljön átfogó program a vízgazdálkodásban követendő minőségpolitikára, a minőségbiztosítási rendszerek alkalmazására. 3. ) A fogyasztóvédelmi törvény közeljövőben történő parlamenti elfogadását figyelembe véve szükséges, hogy a vízgazdálkodás területén is elkezdődjön a szabályozás végrehajtására való felkészülés, mely a mai gyakorlat áttekintésétől a teendők ütemezéséig szabja meg a feladatokat. 4. ) A vízellátás területén a mennyiségi igények kielégítése napjainkra nagyobbrészt megtörtént; a következő időszak feladata a nyersvíz-minőség kedvezőtlen voltából eredő üzemeltetési problémák leküzdése, amely - számos vonatkozásban - közegészségügyi gondokat, következményeket okozhat és jelentős pénzügyi forrásokat igényel. 5. ) Javasoljuk, hogy megfelelő szintű jogszabályban szabályozzák a település rendezési tervével összhangban készítendő szennyvízelvezetési tervet; az új, korszerűsítendő és megszüntetendő csatomapótlókkal kapcsolatos feladatokat; az állami támogatás forrásait és megszerzésük feltételeit; a megvalósítás és üzemelés szervezeti formáit. A csatornapótlók fejlesztésére fel kell eleveníteni a tárcaközi együttműködést és az innovációt. 6. ) Javasoljuk, hogy a várhatóan tovább mérséklődő vízfogyasztással és a növekvő szennyeződés-koncentrációval összefüggésben a valós igényekhez méretezett szennyvíztisztító telepek épüljenek. Kerülni kell a helyi politikai, szakmai ambíciók miatt túlméretezett telepek építését, szorgalmazni kell viszont az azokat kiszolgáló csatornahálózat párhuzamos fejlesztését, ugyanakkor a város- és településfejlesztési tervezés keretében gondoskodni kell a legalkalmasabb telepek fenntartásáról, megőrzéséről, a privatizáció alóli kivonásáról. 7. ) A szennyvizek tisztítás-technológiájának fejlesztése komplex műszaki-gazdasági kérdés, ésszerűen megfogalmazott követelményekhez gyorsabb fejlesztési ütem rendelhető. A tisztítás-technológiai körülményeket a befogadóra meghatározott igények és határértékek figyelembe vételével célszerű megállapítani, különös tekintettel a transzkontinentális viziutakra, a magas öntisztuló képességgel rendelkező bővizű folyókra. 8. ) Fokozott figyelmet kell fordítani a záporkiömlők technológiai átalakítására, a záportározás hálózati tartalék-kapacitásként történő figyelembe vételére, továbbá a szennyezett csapadékvizeknek a befogadóba történő bebocsátása előtti ellenőrzésére és kezelésére. 9. ) Érvényt kell szerezni a 38/1995. (IV. 10.) Kormányrendelet 5. szakaszában lehetővé tett csatornahálózati rákötési lehetőségnek, megfelelő kedvezményekkel, vagy hitelfeltételek biztosításával, a környezetvédelmi prioritások és a megfizethető szolgáltatási díjak érdekében. 10. ) Szigorú ellenőrzést kell érvényesíteni a szennyvizek kibocsátásában, a szippantott szennyvizek elhelyezésében, a vízvédelmi területek használatában, a “szennyező fizet” elv érvényesítése érdekében. 11. ) A következő időszak kiemelt szakmai feladata a szennyvízkezelés során keletkezett iszapok hasznosítása. Rendezni kell a témakörjogi és műszaki irányelveit; általánosan elfogadottá és eredményessé tenni a hasznosítással összefüggő értékesítést és mezőgazdasági hasznosítást. 12. ) A következő időszakban kiemelt figyelmet kell fordítani a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés fejlesztésére, a tervezési módszerekben az elfogadás előtt álló európai uniós vízgyűjtő-menedzsment irányelveinek alkalmazásával. 13. ) Az eddigi vizsgálatok eredményeire alapozva induljon átfogó kutatási program annak vizsgálatára, hogy a száraz és nedves időszakok változásait miként lehet figyelembe venni a vízgazdálkodási tervezésekben és fejlesztésekben. 14. ) Az elmúlt két évben a vízügyi szervek által szerzett kedvező tapasztalatok alapján törekedni kell arra, hogy a vízgazdálkodásban széleskörűen alkalmazzák a közmunkát. 3
