Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám
30 éves az OVIBER “Vizes” ügyekben érintett olvasóinknak nem szükséges az OVIBER múltját, tevékenységét bemutatni, hiszen a területen működik és nem kis számban mindennapi munkájuk során személyesen is kapcsolatban álltak a jeles vizes céggel. Az alkalom, a cég fennállásának 30 éves évfordulója, mégis arra készteti a szerkesztőt, hogy számba vegye és megemlékezzen a hazai vízgazdálkodás múltjának és jelenének e jelentős szereplője tevékenységéről. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökeinek utasítása alapján 1967. 1. 1-én alakult meg az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat a Dunai és Tiszai Nagylétesítményeket Beruházó Vállalat és a Vízügyi Beruházási Igazgatóság összevonásából az ország egész területére kiterjedően vízgazdálkodási beruházások szervezésére és lebonyolítására, az ezzel összefüggő gazdasági-működési, tervezési, kivitelezési munkák, irányítására és összehangolására. A vállalat működése a kor vízgazdálkodási irányítási és finanszírozási elveinek megfelelően elsősorban a központi nagy beruházások megvalósítására irányult. A szakmában csak “OVIBER” néven ismert vállalat létszáma ez idő tájt meghaladta a 300 főt és sok jelenleg, máshol dolgozó vízügyi szakember kezdte a pályát az OVIBER-nél, vagy adta át tapasztalatait a jelenlegi szakembereinek. A cég működésének aranykora egybeesett a magyar vízgazdálkodás fejlődésével, növekedésével. Közreműködésével jöttek létre víztározók, öntözőrendszerek, vízellátó és szennyvíztisztító kapacitások a vízgazdálkodás, vízlépcsők, árvízvédelmi művek, a vízkárelhárítás területén. Az utóbbi években jelentősen nőtt a környezetvédelmi és mérnök tanácsadási tevékenysége is, A cég 1993. január 1-től egyszemélyes állami tulajdonú kft., melyet 1996-ban sikeresen privatizáltak. A létszámban jelentősen megkarcsúsodott, de szakmai szerepét és súlyát továbbra is felvállaló OVIBER Kft. tevékenységét a “hagyományos” vízügyi beruházás-szervezés és lebonyolítási tevékenység megőrzésén és szakmai fejlesztésein túlmenően a kommunális beruházások szervezései és lebonyolításai, illetve a környezetvédelmi tanácsadás irányába kívánja továbbfejleszteni. A magyar vízgazdálkodás történelmével foglalkozók gyakran megkülönböztetnek egy ún. “ökológiai” jellegű korszakot a XIX. századig, míg napjainkat “technológiai” jellegű vízgazdálkodási korszakként emlegetik. A jövő (talán már a jelen is) a kettő szintézise, az “öko-techno” vízgazdálkodás kora, melynek létrehozásában való szerepre az OVIBER is készül, részben a tevékenység struktúrája átalakítása, részben az ISO minőségbiztosításnak megfelelő - a környezetvédelmi tevékenységre is kiterjesztett működés feltételeinek bevezetése révén. E szimpatikus célok megvalósításához rövid időn belüli sikerélményeket, és még legalább 30 éves működési időt kíván a Víztükör Szerkesztősége. Dr. Prehoffel Elemér: "Nemzetközi vízjog a Kárpát-medencében" A közelmúltban jelent meg az AQUA kiadónál egy hézagpótló jellegű kiadvány, amelyik első ízben mutatja be részletesen a nemzetközi vízjog alakulását a Kárpát-medence politikai határok által megosztott vízgyűjtőjén. Az ismertetés első része a nemzetközi vízjogra vonatkozó általános tájékoztatóval kezdődik, majd bemutatja a történelmi Magyarország és a nemzetközi vízjog kapcsolatát. A könyv második része az ún. Párizs környéki békéket és köztük az 1920. évi trianoni békeszerződés vízügyi vonatkozásait tárgyalja: az Állandó Dunai Vízügyi Műszaki Bizottság (CRED) és az első kétoldalú vízügyi egyezmények (magyar-román, magyar-osztrák ill. magyar-csehszlovák) létrejöttének körülményeit, a két világháború között folytatott határvízi együttműködést. Tematikusán a szerző a következő csoportosítást követte: a trianoni szerződéssel kapcsolatos vízrezsim megállapodások, a 16 :<eités határmegállapodások vízügyi rendelkezései, hidrológiai adatközlés és az árvizek elleni védelem, a vízügyi igazgatás iratainak kölcsönös cseréje. Erre az időszakra volt jellemző a vízi társulatok műszaki és vagyonjogi megosztása is. A harmadik rész foglalkozik a második világháborút követő változásokkal. A korábbi időszakkal szemben a legjellemzőbb eltérés, hogy az 1946. évi párizsi békeszerződésből kimaradt a Kárpát-medence vízügyi egységét biztosító (a CRED tevékenységét megalapozó) cikk. A szerző összehasonlítja a második világháború után létrejött határvízi egyezményeket a következők szerint: területi hatály és általános kötelezettségek, a vízkészletek megosztása, a határon átterjedő vízszennyezés problémái. Végül ismerteti a KGST időszakban kialakult többoldalú vízügyi együttműködést a Kárpát-medence országai között. A könyv befejező része a nemzetközi vízjog fejlődésének várható irányával foglalkozik. Utal az ENSZ és az EGB ez irányú tevékenységére, az Európa Tanács Vízügyi Chartájára és az Európai Unió direktíváira. A nem kormányközi nemzetközi szervezetek között kiemelten foglalkozik a Nemzetközi Jogi Intézet (IDI) és a konvenciót és a nemzetközi vízjog kodifikációjával kapcsolatos legutóbbi fejleményeket. Az összeállítás egy aktuális témával, az okozott kárért való felelősség kérdésével zárul. Az irodalomjegyzék az irattári mutatók, az általános művek ill. tanulmányok és egyéb művek szerint csoportosít. A függelék közli a hivatkozott nemzetközi egyezmények eddigi legrészletesebb jegyzékét a Párizs környéki békék ill. a Párizsi béke szerinti csoportosításban. A szerző /dr. Prehoffer Elemér/ a korábbi OVH Nemzetközi Főosztályának nyugalmazott főtanácsosa, több éven keresztül foglalkozott a határvízi egyezményeink jogi és történeti előzményeivel. Fáradhatatlanul búvárkodott az Országos Levéltárban, a Vízügyi Levéltárban, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Könyvtárban. A CRED-re vonatkozó kutatásait először egy EUROAQUA számban ismertette. A határvízi együttműködéssel foglalkozó vezetők és szakemberek számára is hasznos a trianoni békeszerződés vízügyi vonatkozásainak, a határvízi egyezményeink nemzetközi vízjogi összefüggéseinek az ismerete. Papp Kálmán
