Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám
egy esőből és hóolvadásből származó nagy árhullám görgesse végig. Érdemes végiggondolni, ha az öt feltétel közül csak egy nem teljesül, már a katasztrofális jeges árvíz nem alakul ki. Viszont a hidrológiai és meteorológiai jelenségek periodicitásának, a valószínűségszámítás feltételeinek megfelelően a katasztrofális jeges árvíz a Dunán előbb-utóbb ki fog alakulni. Természetesen a feltételek között vannak olyanok, amelyek hatását ma még csak egy-egy folyószakaszon - esetleg azt is csak időszakosan - csökkenteni tudjuk. Az átfogó folyószabályozás, mely a Dunán 1895- ben, az 1891. és 1893. évi katasztrofális árvizek hatására megindult és az első világháborúban gyakorlatilag abbamaradt, az 1930-as évek közepéig biztosította a jég levonulását. Jégtorlaszok ekkor is keletkeztek, de a jég katasztrófákat nem okozott. Vitatkozni lehet azon, hogy ebben mekkora szerepe volt a folyószabályozásnak és az időjárási feltételek kedvező alakulásának. Egy biztos, hogy az 1838-as katasztrofális pesti jeges árvíz után 1885-ig végrehajtott nagymértékű Budapest alatti folyószabályozás, beleértve a Csepeli Duna-ág lezárását; egészen 1940-ig éreztette hatását (Stelczer 1994). Budapest 1940. március 18-án ismét veszélybe került. A Csepel-sziget csúcsánál közel 100 év után ismét megállt a jég. A jégtorlasz duzzasztotta árvízszint ugyan kereken 200 cm-el volt alacsonyabb, mint az 1838-as, de az 1940. évi “jégnélküli”, azaz ajég elmenetelében közreműködő árvíz Linznél 250 cm-el volt alacsonyabb, mint az 1956-os. Tehát a feltételek kedvezőtlen egybeesése következtében Budapesten ismét kialakulhatott volna a katasztrofális jeges árvíz. 1940-ben, ha az árhullám az 1956. évivel azonos nagyságú, vagy 1956-ban, ha a Csepel-szigetnél ismét kialakult volna egy jégtorlasz. Befejezésül - nem feledve Budapest katasztrofális jeges, de a jégnélküli árvízi helyzetét - talán egy eddig kevésbé figyelemmel, kísért jeges árvizek kialakulását megakadályozó megoldásra szeretném irányítani a figyelmet. A gondolatot személyes élményem indította el. Ugyanis kevesen tudják, hogy 1946 márciusában is volt egy jeges árvíz. Pozsony alatt, az olajfinomító magasságában március 12-én jégtorlasz keletkezett és a vízszint 867 cm-el tetőzött. Fiatal mérnökként a Horvátj árfalu - Oroszvár -Az utolsó száz évben észlelt legmagasabb jeges árvíz magassága Dunacsun - Rajka közötti árvédelmi töltésen védekeztem és órákon keresztül hallgattam a félrevert harangok zúgását. Az utolsó magyar árvédekezést vezettem le ezen a töltésszakaszon, mert a párizsi békeszerződés értelmében ez a terület még 1946-ban átkerült Csehszlovákiához. Azután jött 1956 márciusa. Pozsony alatt a “megszokott” helyen ismét kialakult a jégtorlasz. És én ismét a párizsi szerződés alapján, mint a két állam között árvíz idején összekötő Pozsonyban tevékenykedtem, amíg a jeges árvíz el nem hagyta a közös határszakaszt. Pozsonyban a jégtorlasz a vízszintet 912 cm-el, egészen a parapetfal tetejéig duzzasztotta fel a jeges árvíz szokásának megfelelően egy-két óra alatt. Aztán szerencsére még a nagy, jég nélküli árvíz előtt a torlasz megindult és Pozsony megmenekült. Pozsonynak többet nem kell rettegnie a jeges árvíztől. Nem alakul, nem alakulhat ki jégtorlasz a város alatt. A bősi duzzasztómű megoldotta a kérdést. A duzzasztott tér sima jégfelülettel fagy be. A jégtáblák nem torlódnak egymásra, nem fagynak össze, nem alkotnak jégtorlaszt. Ha 1954-ben kedvezőtlenül alakul a jégtorlasz elindulása, a Pozsony elöntésekor keletkezett kár sokszorosa lett volna a bősi erőműberuházásnak. És Budapest? Véletlen, hogy míg mi rettegünk a katasztrofális jeges árvíz kialakulásától, addig más országok nyugodtak, talán azért, mert Európában a Duna magyarországi szakaszát kivéve, nincs még egy folyó, folyószakasz, amely ne lenne belépcsőzve. Jéghegy maradványa Margitta-szigeten Az 1956-os jeges árvizet, mint a Mohács (Margitta)-szigeti szakasz védelemvezetőjének segítője, a magyar-jugoszláv határon “búcsúztattam” sok jéggel, sok töltésszakadással, sok kárral, sok emberi szenvedéssel. Az elöntött Margitta-szigetről a bátor katonák az ottrekedteket, köztük gyerekeket hoztak ki az olykor sűrű hóesésben. A MAHART Mohácson veszteglő személyszállító hajója pedig a két torlasz között időnként megnyíló jégmentes vízen, nem kis kockázat mellett, vitte át a menekülő embereket. Hősies tettek. Wesselényié is az volt 1838-ban. De ha van megoldás, amely nem csak ezt a témát, hanem a hajózás nehézségeit, a medermélyülés következtében az ártéri erdők kiszáradását megoldja, talán e téren is az európai megoldást kellene választani. Dr. Stelczer Károly Irodalom Ihrig Dénes: Az 1956. évi dunai jeges árvíz. Vízügyi Közlemények, 4. füzet, 1956. Károlyi Zoltán: A jégviszonyok alakulása az 1956. évi jeges árvíz alkalmával. Vízgazdálkodási Műszaki Szemle, 1956/2. Stelczer Károly-Csoma János: Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás. BME Továbbképző Intézet M 298, Tankönyvkiadó, Budapest, 1979. Stelczer Károly: Negyven éve az árvíz uralta a Szigetközt. Vízügyi Közlemények, LXXVI. évfolyam, 4. füzet. 1994. 9
